hídlap.net

Ezer év, ezer érv – nem véletlenül szerepel ez a cím a megyei jogú városi rangról szóló írásunknál, hiszen az ünnepi testületi ülésen tartott előadásában számtalan formában támasztotta alá Esztergom jogosultságát e cím és a vele járó előnyök elnyerésére.

– Az utóbbi időkben részletekbe me­nően foglalkoztam ezzel a témával, konk­rétan a 18. századdal, azzal az időszakkal, amikor Esztergom visszanyeri közjogi stá­tuszát. Pontosan lát­szik, hogy ez mekkora lépést jelentett akkor: a város teljesen újjáé­ledt és fejlődésnek, vi­rágzásnak indult. Azt hiszem, korántsem túlzás azt mondani: a megyei jogú városi cím elnyerése most legalább ilyen hatás­sal lenne Esztergomra és a környékére.
Nem csak patriotizmusból mondja az ember, hogy szükség van erre a státusz­ra, még ha igaz is, hogy ez egy maximá­lisan jogos igény. Elég, ha csak arra gon­dolunk, hogy történelmünk másik jeles városa, a néhány ezer lélekfős Visegrád csak azért kapott városi rangot, mert tör­ténelmi múltja miatt az megilleti. A dön­tés jogosságát nem is lehet vitatni, sőt, éppen ez alapján jár nekünk is ez a fajta, ezer éve meglévő városi jogi státusz.

– Talán nem mindenkinek egyértelmű: a megyei jog nem csupán valami üres stá­tusz, hanem nagyon is konkrét előnyöket jelent.
– Nem is keveset. Sokkal nagyobb önál­lóságot biztosít a városnak például a me­gyével szemben, hiszen önálló autonómi­ával bír, sokkal speciálisabb állami támo­gatásokba részesülhet, automatikusan jár a támogatás a különböző, közcélú felada­tokat – oktatás, egészségügy stb. – ellátó tevékenységekre. Ezáltal válna Esztergom tényleges régióközponttá, és így mara­déktalanul betölthetné azt a szerepét, amit jelenleg is próbál önerőből megol­dani. Ennek már jóval korábban meg kel­lett volna történnie, abszurdum, hogy az ország első fővárosa még mindig nem foglalhatta el az őt megillető helyet, a kommunista rendszerek által kialakított és fenntartott állapot még húsz évvel a rendszerváltozás után is fennáll. Innen­től kezdve Esztergom vezetőinek feladata, hogy felhívják erre a méltánytalanságra az ország közvélemény­ének figyelmét, hogy megértessék a szán­dékot, azt, hogy e so­kat látott, számtalan­szor tagadott, egy időben elsorvasztásra ítélt város az őt megillető közjogi státusz­ba emelkedhessen.