hídlap.net

Arról, hogy ugyanezek a választópolgárok minden körzetben a Fidesz-KDNP jelöltjeinek szintén bizalmat szavaztak. Arról, hogy mindez milyen eredménnyel járt, arról, hogy merre indult, merre tart most a város.

Szóval tervben volt egy ilyen mérleg készítése, de végül lemondtunk róla. Egyrészt azért, mert ami az elmúlt egy évben itt történt, az részben nem tűri a nyomdafestéket, másrészben pedig – és ez a fontosabb –, arról, hogy milyen irányba megy Esztergom, nehéz lenne írni bármit is. Szerintem nem jó irányba, de nyilván nem mindenki gondolja így. Ami talán egyedüliként biztos az elmúlt egy év eseményeiből, hogy számtalan próbálkozást, performance akciót, kommunikációs trükköt láthattunk, amelyek semmire nem vezettek, hacsak arra nem, hogy érezhetően feszültebbé vált a közhangulat. Hasonló célt ért el olyan szélsőséges hangok megjelenése is, amely tüntetés és újság formájában nyílt harcot hirdetett, s amely gyakorlatilag nem más, mint egy kampányelem. Hasonlóan az árnyéktestülethez – emlékeznek még rá?! – amely elsősorban a tavalyi választásokon vesztes jelöltek egyfajta vigaszága volt, egyfajta kispad csupa olyan cserejátékossal, akik valamennyien tudják, hogy ebben a játékban az érvényben lévő szabályok szerint nem cserélhetőek be. Persze, kis hazánk különösen híres arról, hogy a pálya szélén állók sokkal jobban „tudják”, mit kellene csinálni, mint a pályán lévők.

Volt itt még ezer más dolog is, az esztergomi nagycirkusz porondján számtalan régi-új fellépő mutatta be produkcióját, de spanyolviaszt feltalálók helyett továbbra is az aranycsinálóké a főszerep, azoké, akik közül sokan egykor az előző polgármester mellett sündörögtek, ma az újhoz dörgölőznek, s lesik a csontokat. Mindeközben azok, akik valóban tenni akartak, akarnak a városért a másodvonalba kerültek, azok pedig, akik úgy gondolják, hogy a kétharmados Fidesz-kormány alatt Esztergomnak kifejezetten érdeke lenne, hogy legalábbis nem támadja minden létező eszközzel a helyi Fidesz-KDNP mellett az országos szervezetet is, szóval azok, akik mindezt így gondolják, és ki is merik mondani azt, azok másodvonal helyett a tűzvonalba kerültek.

Mégis úgy gondolom, hogy nem kell annak szégyellnie magát, aki úgy gondolja, hogy a város érdeke fontosabb, mint régi-új politikai karrierek építgetése, nem kell elbújnia annak, aki úgy véli, előrébb való a csendes, kitartó munka a hangos, semmire nem vezető, öncélú hangoskodásnál, erőszaknál feszültségszításnál.