hídlap.net

A rádióból, tévéből, barátnők telefonjából már a hosszú klinikai kezelés alatt, hallott ezt-azt a tavalyi helyhatósági választások óta történtekről. Hitte is meg nem is. A várost tíz évig vezető polgármester modorát nem szerette – már az óvodában is szemtelen kis kölyök volt, de mindig akart valamit, gondolta - és a város a rendszerváltásnak csúfolt hatalom átmentés óta nem változott annyit, mint az ő irányítása alatt. Épült, szépült, fejlődött.A választott hatalmát, és benne a maga szerepét néha túlértékelte. Támogatókat vesztett, és ezzel az ellenfelet erősítette. Megromlott családi élete, az ellene elkövetett merényletek végleg kiborították, elfogyott körülötte a levegő, és nem tudott változtatni. Pedig időben és megfelelően változtatni tudni, az a politika művészete. Ezt megmutatta pártjának elnöke a 2002-es választások után. Ha belesűrűsödünk, saját dühünkbe az semmin nem segít. Sőt! Ki kell lépni a dagonyából, a sarat úgy is elmossa az eső, de a kő marad.Az hogy sok az adósság terhe a városon? És kin nem? Így van ezzel ebben a hitelekkel ravaszul kormányzott világunkban az USA-tól a görögökön át Gipsz Jakabig mindenki. Így dohogott magában Gomi nagyi, és fel akart szállni a megszokott helyijáratára. Ekkor érte az első meglepetés. Nem volt helyijárat. A taxis felvilágosította a helyzetről, de taxizni sem akart. Elindult hát gyalog, lassan, kényelmes léptekkel, kerekes bőröndje zakatolva zörgött utána a kátyúkkal teli járdán. És úgyérezte magát, mint aki visszalépett az időben. A szobrok, emlékművek körül, vagy a körforgalom kerek szigetén tavaly még szépen virágzó kertecskék gyönyörködtették a látogatók szemét. Most „biokertek” voltak a helyükön: gaz és gyom. És ez így folytatódott, ahogyan egyre beljebb ért a városban. Koszt és szemetet forgatott a feltámadó szél. Félbehagyott építkezések, betemetett ásatások, a romjaiban is patinás fürdő szálló gaztól éktelenkedő környéke. Mire felcipelte csomagját első emeleti lakásába, már ő is romokban hevert, lelkiekben legalább is. Délután sétálni indultak a szomszédban lakó barátnőjével. A tavaly nyári képek után, amikor a szökőkutak hűsítették a Széchenyi téren járókat, ilyen szép nyári délutánon pedig kellemes zene szólt, és békésen iszogattak a tér kerthelyiségeiben a turisták, helyi polgárok, most a tanácsülés kivetített képe alatti hőbörgő tömeg fogadta kedvenc terén Gomi nagyit. A szökőkutak sem működtek. Ismerősei már ellentüntetésbe kezdtek a hőbörgők ellen. Énekeltek, Kossuth nótákat és egyházi énekeket. Nagyi is közéjük állt teli torokból szépen zengve: „Boldogasszony anyánk, régi nagy patrónánk.” Egy az előző polgármestert gyalázó táblát tartó bujtogató elé odaállt csípőre tett kézzel. Most hogy megint tehetett valamit régi városáért boldog volt, újra otthon érezte magát.

Czirok Ferenc