hídlap.net

Különös helyzete van a magyar törté­nelemben Esztergomnak. A város - tán nem lehet elégszer leírni - a magyar his­tória, a magyar államiság, a magyar hit­élet bölcsője, melynek leghíresebb szü­löttje Szent István kirlyunk. A város ezek tudatában élte meg a történelmet, s az előbb említett különlegességét pontosan az adja, hogy rangja az évszázadok alatt forgandó volt. Az 1683-as ostrom után romokban heverő Esztergom, polgárai szándékának, akaratának, szorgalmá­nak és nem utolsósorban összefogásának eredményeként a várost a XVIII. század folyamán Esztergom vármegye székvá­rosává tette. Ennek alapja volt, hogy a szabad királyi város 1703-ban I. Lipóttól, 1708-ban I. Józseftől, 1725-ben pedig III. Károlytól kiváltságlevelet kapott. A Kirá­lyi város 1710-ben tartotta első tisztújító gyűlését, melyen meghatározták a város önkormányzatát. A város ügyeit tizen­két tagból álló belső tanács és az ugyan­csak választott negyven tagból álló kül­ső tanács intézte. A belső tanács volt egyúttal a törvényszék is. A város élén bíró állt, egészen 1808-ig, ekkor válasz­tották az első polgármestert. 1876-ra a városi képviselő-testület tagjainak szá­ma 178-ra emelkedett.



A tanácstagokat a polgárok választották, Esztergom sza­bad királyi város polgára lehetett minden nemes, céhbeli iparos vagy társulatba tartozó kereskedő és házzal rendelkező földműves, de a polgárjogot a tanácstól kérni kellett. Ha a kérvényező bevándorló volt, akkor arról a helyről, ahonnan jött, erkölcsi bizonyítványt kellett hozni, és igazolni is kellett, hogy itt, a városban már saját háza van. Ha helybeli lakos volt, akkor szülei és saját erkölcsi feddhetet­lenségére, valamint saját házára is hivat­kozva kérhette a polgárjogot. A tanács határozata alapján, egy bizonyos összeg (taxa) befizetése után kapta meg azt. Az eskü letétele után kiállították a polgárle­velet, melyet minden polgár bizonyságul magánál tartott. A polgárjog kiváltságokat is biztosított tulajdonosának. Ők válasz­tották a tanácstagokat, beleszólhattak a közügyek intézésébe. Felettük csak a tizenkét tagú belső tanácsból álló tör­vényszék ítélkezhetett. S bár adót fizetni ők is kötelesek voltak, például mentesek voltak a bebörtönzés és a botozás alól, mert ha vétkeztek, a botozást pénzen megvált­hatták. Pallosjoga a városnak 1848-ig volt, amellyel élve a gyilkost a város pallos általi halálra ítélhette. A korrupció elleni kora­beli intézkedések egyik legfontosabbika volt, hogy a polgárjog biztosította a város számára, hogy csak szilárd anyagi alapon állók vehettek részt a közigazgatásban, a gazdasági élet fejlesztésében, valamint a kulturális felemelkedésben. Egészen a XIX. század második feléig a hivatalnokok nem kaptak külön pénzt ezért a munká­jukért, csak a polgárjog eltörlése után ala­kult ki, hogy szakképesítéshez kötött havi fizetéses hivatalnokok dolgoztak a köz­igazgatásban. Bél Mátyás tudós által 1730 körül készült térkép és a hozzá tartozó leírás szerint Esztergom közepes nagysá­gú város volt, piactérrel, két templommal, a városházával és egy vendégfogadóval. A többi ház részint a polgárok használa­tára épült, némely szebb épületet pedig nemesek emeltek. A városban egyesek kocsmatartással, élelmiszerek és ruházati cikkek kereskedésével foglalkoztak, míg mások kézművességből éltek, földterület híján mezőgazdasági munka itt nem volt. Heti vásárt minden szombaton tartottak, évi vásárt évente négyszer. Az iparosok céhekbe tömörülve vettek részt a város működésében. A Királyi város keskeny részen, a Kis-Dunától a mai Simor János utcánál egykor lévő középkori város-árokig terjedt, melyet északon a Lőrinc-kapu, délen a Budai-kapu határolt. Az 1777-ben készült Eperjessy térkép már 711 házat tüntet fel e területen, ahol három utca szeli át a várost, a Hosszú sor (ma Simor János utca), a Buda utca (ma Kos­suth Lajos utca) és a Lőrinc utca (a mai Széchenyi tér, Bottyán János utca és Jókai utca által adott sáv). A mai főtéren volt a „nagy piartz”. A közigazgatás egyik fon­tos állomása, amikor 1777-ben az egész városra kiterjedően a házakat beszá­mozták, ezt a műveletet az ezt követő száz évben még négyszer korrigálták.