hídlap.net

A Hídlaphoz hasonló méretű, terjedelmű nyomtatott kiadványok autós rovatába tesztjárművet szerezni nem egyszerű dolog, némi kapcsolatrendszeren kívül bizony nagy szükség van az egyes importőrök járműflottáját irányító „píáros” jóindulatára is. Pláne nehéz dió egy-egy nagyon friss modell beszerzése, nem beszélve az adott márkák csúcsmodelljeiről. Kis túlzással az a helyzet, hogy azt tesztelünk, ami jut, és azt is csak a szaksajtó és országos lapok, tévék, „média-csúcsragadozók” után. Persze azért egy kis szerencsénk nekünk is lehet, mint például az új A4-essel. Az újdonságokat naprakészen követők lehet, hogy felhördülnek, hiszen a szaksajtó már régen túlesett a modell tesztelésén, mégpedig a csúcsfelszereltségű 2.7 V6 TDI Multitronic személyében. Nos, az autót nekünk is felkínálták, de – nem fogadtuk el, helyette a technikai újdonságot választottuk a kétliteres common rail gázolajos erőforrást, ami ma már a konszern egyre több modelljében érhető el a VW Passat és Tiguantól kezdve a Skoda Octavia-ig. A „traktorhangú tádéikhez” hasonlítva döbbenetes a különbség: nincs kerregés, se hidegen, se melegen, megmaradt viszont a kellemes nyomaték, csak sokkal egyenletesebben.

Míg a TDi-ik a turbólyuk után őrült módon adták le nyomatékukat komoly hangkísérettel, addig az új A4-es dízelénél mindez szépen, folyamatosan épül fel, miközben azért mindig érezzük, hogy az erő velünk van. Nem ragozzuk túl: aki a konszern típusai közül dízelmotorral szerelt modellel szemezget, az ne csak a katalógusokat böngéssze végig, de hallgassa, próbálja is ki az erőforrásokat.

Ha konkrétan az új A4-est szeretné a garázsba gurítani, és a járművet a szó hétköznapi értelmében vett autóként használni, akkor akár maradhat is az általunk tesztelt konfigurációnál. Az Audi átrajzolt középkategóriása ugyanis remekül vezethető ezzel a motorral (na jó, a visszautasított V6-ossal azért csak kipróbálnám), arra viszont számítanunk kell, hogy a LED-es lámpasorokkal nem maradunk észrevétlenek a forgalomban. Van, akinek tetszik, van akinek nem, én előbbiek táborát erősítem, ha másért nem, akkor azért, mivel az így morcossá tett tekintet rengeteg előnyt biztosít sofőrjének az autópálya belső sávjában és egy-egy besoroláskor is a főváros dugóiban.

A bent ülők mindebből mindössze annyit érzékelnek, hogy az átlagosnál könnyedebben tesszük meg az utat A-ból B-be, mindezt úgy, hogy közben a külvilágból vajmi keveset érzékelünk. Az A4-es ugyanis mindent megtesz a benne helyet foglalók kényelméért, gazdagon szerelt tesztautónkban gyakorlatilag minden gombnyomásra működött, ami – valljuk be – néhány tízezer ablakkurblizós, ülés-ráncigálós kilométer levezetését követően szívet melengető érzés. Persze mindez kevés lenne, az A4-est vezetni is jó, feltéve ha az ember nem menet közben akarja kitanulni az MMI névre hallgató multimédiás rendszer kezelését. Állítólag némi gyakorlás után logikus, amiben lehet is némi igazság: miután húsz perc ádáz küzdelem után sem sikerült rájönnöm, hogyan tudom „0”-ás fokozatra állítani a klímát, barátnőm egy, a rendszertől szemmel láthatólag különálló „off” gomb megnyomásával tette egyértelművé a férfi és női logika közötti alapvető különbségeket…

Az A4-esben egyébként nem csak sofőrködni jó, de utazni is, igaz, a széltében kényelmes hátsó ülésre beülve azért gyorsan rájövünk, hogy miért is van szükség az A6-os palettán tartására is a sokat nőtt A4-es mellett: nem lehet azt mondani, hogy nem férünk el, de az első ülések alá meglehetősen passzentosan csúsztatható be a lábfej, ami hosszú után idézhet némi kalodába-zárás fóbiát. Cserében viszont bőven maradt hely a csomagoknak az autó hátsó felében: a csomagtérajtó amolyan „vagány taxis módra” az első ajtón lévő gomb megnyomására magától felnyílik, igaz, visszafelé a mutatvány nem működik, mivel puszta mechanika végzi a nyitást. A nyílászárók csukása-nyitása iránt beteges vonzalmat érzők számára kárpótlásul az ingolstadtiak nem spórolták el a motorháztető teleszkópos kitámasztóját, ami egyre ritkábban éli túl a költségek megfékezéséért felelősök támadásait. S hogy mire elég mindez? Arra biztosan, hogy az Audi simán partiban legyen a BMW3-C –Mercedes duóval, márpedig - bármennyire is furcsa – az új motort, a LED-es lámpákat, tetszetős formákat nem feltétlenül a gyönyörködtetés céljából gyúrták autóvá a mérnökök, hanem a profitért. Ez azonban mindaddig, míg így csomagolják, szerintem nem is olyan nagy baj…

ADATOK

Méretek (mm): hosszúság 4703, szélesség 2006, magasság 1427, tengelytáv 2808, saját tömeg 1500 kg, csomagtartó térfogata 480 l Motor: négyhengeres, közös nyomócsöves, turbós dízelmotor, 1968 cm3, max. teljesítmény (LE/ford.): 143/4200 min; maximális nyomaték: 320 Nm/1750 min;sebességváltó: kézi, 6 fokozatú, átlagfogyasztás 4,3–7,5 l; tesztfogyasztás 6,6 l; gyorsulás (0-100 km/h): 9,4 s, végsebesség 215 km/h, CO2 kibocsátás (g/km)144 Az autó ára: 7 950 000 Ft