hídlap.net

A klasszikus aerobik

A mára már nemcsak a hölgyek által űzött sportággá fejlődött aerobik elnevezése arra utal, hogy végzése során a szervezet az aerob zónában, azaz mindvégig levegőhöz jutva, a maximális pulzusszám 70-80 százalékát eredményező terheléssel dolgozik. Ez a mozgás jótékonyan hat a szívre és a vérkeringésre, növeli a tüdő kapacitását és az állóképességet, valamint zsírt éget. Az aerob terheléssel járó testedzést a hatvanas években alkalmazták először a NASA űrhajósai számára, mely mozgásanyagot később egy Jackie Sorensen nevű hölgy a zenével és a modern életstílussal párosította. Az aerobik-őrületet aztán a nyolcvanas években Jane Fonda amerikai színésznő indította világhódító útjára: a színes dresszben, kötött fejpánttal és ugyanilyen lábszárvédővel végzett ugrabugrálás a korabeli modern nő mindennapjainak része, vagy vágyálma lett. A divatsporttal hamarosan a sportorvosok és edző szaktekintélyek is foglalkozni kezdtek, így jött létre 1985 körül az aerobik ma is használatos, egészségi és anatómiai szempontokat is figyelembe vevő módszertana. A hagyományos értelemben vett, szakképzett oktató irányításával végzett aerobik tehát nemcsak az állóképességet fejleszti, hanem a helyes testtartásban részt vevő főbb izomcsoportok erejének növelését, nyújtását, valamint a mozgáskoordináció tudatos fejlesztését célozza. A klasszikus mozgáselemeken kívül a fitnesz-szakemberek újabb és újabb óratípusok kifejlesztésével és különböző eszközök bevonásával gondoskodnak arról, hogy minél nagyobb tömegek látogassanak el az edzőtermekbe.

Step-aerobik: A résztvevők az úgynevezett step-padra való fel- és lelépegetések és ugrások kombinációjából álló egyszerűbb vagy bonyolultabb koreográfia szerint mozognak. A step is javítja az állóképességet, intenzív zsírégető, a lépéseknek köszönhetően hatásosan erősíti és formálja a kritikus részeket: a combot és a feneket. Dance-aerobik: Az órákat a tánclépések és –mozdulatok teszik színessé, és fergeteges hangulatúvá. A gyakorlatok a latin táncok elemeit elegyítik a hip-hop és a funky lépéseivel, de egy-egy könnyen megtanulható balettugrás és forgás is szerepelhet a feladatok között. Mint minden aerobik, a táncos óra is átmozgatja a testet, de itt nagyobb hangsúlyt kap a szórakozás és a kikapcsolódás, mint az alakformálás.

Kick-boksz aerobik: A hagyományos aerobik mozgáselemeit a kick-bokszból és karatéből átvett mozdulatokkal, rúgásokkal, ütésekkel kombinálják. Űzéséhez nem árt némi aerobikos múlt, és az átlagosnál nagyobb edzettség. Zsírégető hatása fokozottabb, a koreográfia miatt nemcsak a lábakat és a farizmot, hanem a karizmokat is erősíti. Capoeira-aerobik: A legenda szerint dél-amerikai rabszolgák alakították ki a capoeira küzdősportot, akik gazdáik tiltása miatt harcformájukat táncos elemekkel leplezték. Ebből fejlődött ki és vált népszerűvé a capoeira aerobik, melynek gyakorlataiban a táncos, a küzdősportos, az akrobatikus és a hagyományos aerobik alapelemek ötvöződnek. Drilling: Az aerobik legújabb irányzata kizárólag a legedzettebbek számára. Egyszerre fejleszti az állóképességet, az erőt, a gyorsaságot és az ügyességet. Mozgáselemeiben a futás, a távol-keleti küzdősportok ütései és rúgásai, a súlyzóval és saját testsúllyal végzett erősítő gyakorlatok egyaránt megtalálhatók. Célja nem az alakformálás, hanem a teljesítményfokozás.

Erősítő, alakformáló, kondicionáló tornaórák

A színvonalas fitnesz-szalonoktól kezdve az iskolai tornatermeken át egészen a legkisebb falusi kultúrházakig a legkülönbözőbb tornaórákat tartanak, amelyek célközönsége elsősorban a gyengébbik nem. A foglalkozásokról általánosan elmondható, hogy erősítik a főbb izomcsoportokat, fokozzák az állóképességet és a kellemes fáradtság révén hozzájárulnak a testi-lelki egyensúly megteremtéséhez. Vannak olyan órák, ahová kifejezetten az idősebbeket, vagy a jelentős súlyfelesleggel küszködőket várják, és van amelyen csak a jó kondícióban lévőknek tanácsos részt venni. A hatás növeléséhez kéz- és lábsúlyzót, gumi- és textilszalagokat (dyna-band, thera-band), botokat és labdát (fit-ball) is használhatnak.

Callanetics: Mélyizomtornaként is emlegetik ezt a Callan Pinkney nevű hölgy által kifejlesztett mozgásformát. Lényege, hogy a kritikus testrészek izmaival egészen kicsi, pontos mozdulatokat kell végezni egymás után legalább százszor, viszont nagyon gyors és látványos eredménnyel jár az alakformálás és a tartásjavítás tekintetében. Ugrálós gyakorlatokat nem tartalmaz, de ez nem azt jelenti, hogy kímélő, sőt néha monotonnak és fájdalmasnak tűnik a torna. A callaneticset idősebbeknek, műtétek utáni rehabilitáció idején, csípő- és térdizületi fájdalmak enyhítésére és gerincproblémák kezelésére az orvosok is javasolják.

Pilates-tréning: A német gyógytornász., Joseph H. Pilates eredetileg az első világháborúban megsérült katonák talpra állítása céljából fejlesztette ki a módszert, amelyet 1930-ban kezdett nyilvánosan oktatni, ma, az ezredforduló tájékán pedig újra virágkorát éli. A módszer lényege a speciálisan felépített, a jógát és a modern fitneszirányzatokat ötvöző gyakorlat-sorozatok útján elérhető egyenletes és harmonikus izomerősítés, illetve a tudatos mozgáskultúra, egyfajta testtudat kialakítása. A mozdulatok nem igényelnek nagy erőkifejtést, mégis erősítik a törzs izmait, így megelőzik a hát- és gerincproblémák kialakulását, emellett kedvezően módosítják a testarányokat a mélyen fekvő izmok megmozgatásával. A tréning egyúttal oldja a feszültséget, segít az alvászavarok megszüntetésében. A Pilates-gyakorlatok végzése során fokozottan kell figyelni a légzésre, ezért szülés előtt kifejezetten ajánlják.