hídlap.net

A Pilismaróttól Dobogókőig tartó útvonal egyes pontjait számos érdekesség és látványosság övezi. Túrajavaslatunk viszonylag hosszú, körülbelül 10 kilométer, így arra kell számítani, hogy ez egy egész napos gyaloglás, ám mégis kényelmesen teljesíthető. Igaz ugyan, hogy jelentős szintkülönbség van a körülbelül 150 méteren elterülő Pilismarót és a Visegrádi-hegység legmagasabb pontja, a 699 méter magas Dobogókő között, Lomniczi Gergely azonban ezt a túrát mindenkinek ajánlja. „Aki ebben a térségben kirándul, annak számítania kell a szintkülönbségekre, de nem egyből meredek, hanem szép fokozatosan emelkedik az út” – nyugtatta meg a gyakorlatlanabb túrázókat a szakember. Útvonalunkat egy darabig a zöld jelzés mutatja, mely Pilismarót főteréről, a katolikus templom mellől indul, egy ideig a Malom-völgyben futó erdészeti utat követi, később balra fordul, és a Küllei-árokban megy tovább. Az erdészeti utat keresztezve jelzésünk az Ördög-küllője oldalában lévő nyiladékon, erről letérve a Hosszú-hegy gerincén fut. Elérve a Szakó-nyerget akár egy késői tízórait is elfogyaszthatunk, több turistaút kereszteződésénél ugyanis egy pihenőhely várja a kirándulókat. Folytatva utunkat azonban már nem Rám-szakadék felé vezető zöld jeleket kell figyelni, hanem a piros útmutatókat. A meredek oldalt megmászva érjük el a Tost-sziklákat és az Ilona-pihenőt, amelyet fából épült korlát szegélyez. A pihenőhelyen sziklába épített domborművet találunk, amely Hegyi Szent Bernátot, a turisták védelmezőjét ábrázolja. A falépcsőkön továbbhaladva Tost Gyula emlékére állított obeliszkre bukkanunk. „Az egykori erdőmérnökről, miniszteri tanácsosról nevezték el a sziklákat, és neki állítottak itt emlékoszlopot. Tost Gyula turista útvonalakat létesített ebben a térségben. Szintén itt találunk egy kőbe vésett emlékművet Hegyi Szent Bernát tiszteletére, akit 1931-ben nyilvánítottak a hegymászók védőszentjévé, nevéhez pedig egy áldás is fűződik: Áld meg Uram, a hegymászóköteleket, a hegymászóbotokat, a jégcsákányokat, és az egyéb felszereléseket, hogy mindazok, kik ezeket a magas hegyek borzalmas meredélyein a jégárakon, az örök hóban és viharban használják, minden balesettől és veszélytől mentesek legyenek és szerencsésen érjék el a hegycsúcsát” – tért ki az érdekességekre Lomniczi Gergely. Követve a piros jelzést eljutunk a Hegedűs obeliszkig, melynek eredetét homály fedi. Az útón továbbhaladva a Szer-kövek mellett megyünk el, ahol a 80-as években még Kerecsensólyom fészkelt, a védett és ritka állatra pedig természetvédők és szakemberek vigyáztak, egészen addig míg el nem költözött. „Madártávlatból viszont szemlélhetjük itt a térséget, mivel a Rezső-kilátóhoz érünk, amely Tirts Rezsőről kapta a nevét. Az erdőmérnök, erdőtanácsos, neves erdészeti szakíró még az 1800-as években az első ember volt, aki felfestette a Dobogókőre vezető turistajelzéseket” – fűzte hozzá a Pilisi Parkerdő kommunikációs vezetője. Túránkat innentől már végig a piros jelzés mentén, a Téry Ödönről elnevezett sétányon folytatjuk, mely az elmúlt évszázadban rengeteg fejlesztésen esett át, kikövezték, támfallal, pihenőkkel és kilátópontokkal látták el. A mintegy 6 kilométeres sétány végén elérkezünk a Visegrádi-hegység legmagasabb csúcsára, a Dobogókői kilátóhoz. „Az itt található kilátóteraszról gyönyörű panoráma tárul elénk, gyakorlatilag az egész Dunakanyart belátjuk. Dömös felől nézve Árpádvár, Rám-hegy, Vadálló kövek, Prédikálószék, északkeleti irányban a Visegrádi-hegyek, míg északnyugatra a Jász-hegy és a Maróti-hegyek magasodnak. A Duna túloldalán pedig a Börzsöny látszik, jó időben akár legmagasabb pontját, a Csoványost is megpillanthatjuk” – folytatta kirándulási szakértőnk. A kilátópontnál egyébként szintén áll egy emlékmű, Téry Ödön bronz domborműve. A magyar turistamozgalom egyik alapítója és vezéregyénisége több Tátra-csúcsot hódított meg, menedékházat is neveztek el róla. 1889 februárjában indította a Turisták Lapját, az 1891 szeptemberében megalakult Magyar Turista Egyesületnek pedig ügyvezető alelnöke lett. 1898-ban ő hozta létre Dobogókő első menedékházát. „Ha itt kiélveztük a panorámát, akkor érdemes megnézni az Eötvös Lóránd Turistaházat, amit a mai napig a Magyar Turista Egyesület működtet, itt frissítőhöz, egytálételhez is hozzájuthatunk, így egy jó evéssel le is zárhatjuk a kirándulásunkat” – adott tippet Lomniczi Gergely. Dobogókőről pedig menetrendszerinti busszal juthatunk haza Esztergomba, érdemes persze a túra előtt tájékozódni a menetrendről.

Utunk során a terület természetes erdőállományait nagyon jól lehet egymás mellett látni, mert szép fokozatosan haladunk az alsóbb térszintektől, a legmagasabb csúcsokig. A terület alsó részén cseres, tölgyesekkel találkozunk, itt cser, tölgy és kocsánytalan tölgy alkot erdőállományt. Ezek általában nyíltabb, napfényesebb, fajgazdagabb erdőtársulások, igen sok cserjével, bokorral. Ezzel szemben, amikor feljebb érünk, akkor először gyertyános tölgyet, kocsánytalan tölgyet, feljebb pedig bükkösöket találunk. Ezek már sűrű, viszonylag sötét erdők. Aljnövényzet szinte nincs, mert nem kapnak megfelelő fényt. Viszont kora tavasszal, mielőtt a bükkfák kizöldülnek, előtte még kizöldülnek a tavaszi növények, mint például a hóvirág, galambvirág, odvaskeltike. Az ő stratégiájuk az, hogy még akkor virágoznak, akkor érlelnek termést, amíg még fényhez jutnak. Fontos tudni, hogy a hóvirág védett növény, és igen szigorúan büntetik a gyűjtését. Ez most aktuális, mert már nyílik, a hűvösebb részeken pedig még egy-két hetet várni kell a hóvirágokra, de csak szigorúan nézni, fényképezni lehet, letépni semmiképpen nem szabad.

Erre a térségre, ahogy a belső Pilisre is, ugyanazok a nagyvad fajok jellemzőek, amelyek az egész Pilis, Visegrádi-hegységre. Túránk útvonalán, ha szerencsénk van, akkor elsősorban őzzel találkozhatunk, amelyik nappal is mozog. Mostanában már a tavalyi gidákkal, az anyaállatokkal is összefuthatunk, akár két-háromfős csapatokban is láthatjuk őket. Az őzbakok már növesztik az agancsaikat, amely ugyan még egyelőre barkában van, vagyis kívülről egy tápláló szövet borítja, és úgy néz ki, mintha egy nagy bozontos kucsma lenne rajta, de már meg lehet különböztetni a sutától.