hídlap.net

Egy igazi lokálpatrióta hogyan máshogy is vélekedhetne szeretett településéről, mint úgy, hogy annak jelentőségét min­den kontextusban kihangsúlyozza. Így van ez a jelölt kötetben, a história első lapjain is, melyben az ókortól indul Tát története. „Településünk – ha nem is néven nevezetten –, már Krisztus szü­letése előtt is jelölve volt, hisz római úti térképeken a nyergesújfalui Crumerum és a tokodi Gardalleca létezett. A közte haladó római út nyomai ma is kivehe­tők Táton. Az is lehet, hogy a kertvárosi Halomka domb tetején majd egy kis őrto­rony (burgus) alapjai is előkerülhetnek”. A magyarság honfoglalása utáni idősza­kában, egészen pontosan 1146-ban – az eddigi kutatások szerint – először írták le Tát nevét. Érdekesség, hogy a falu 1981-ben azért ünnepelte fennállásának 800. évfordulóját, mert akkor még az 1181-es évszám volt ismeretes. 1146-ban egy Fulko nevű ember a pannonhalmi apát­ságnak adományozta Táton lévő birtokát. 1181-ben III. Béla az esztergomi kereszte­sek konventjének adta a Taath nevű bir­tokot, erről tudósít egy akkor keletkezet dokumentum. A település már az Árpád-korban fejlett volt, itt működött a Szent Jánosról elnevezett lovagrend temploma és kolostora, melyhez egy ispotály, azaz kórház is tartozott. Akkor a településen papok, lovagok, szerzetesek, világi test­vérek és a mezőgazdaságból élő paraszt­emberek éltek.



A helytörténeti kutatások egyik izgalmas kérdése ez, melyre az idé­zett kötet is említést tesz, „Horváth Ist­ván múzeumigazgató, kiváló római kori és középkori időszakokat vizsgáló régész – a táti kutatók segítője – Magyarország régészeti tipográfiája című kötetében a következő megjegyzést teszi: Vélemé­nyünk szerint a keresztes lovagoknak Táton nem volt rendháza”. A Balassa Bálint Múzeum igazgatója III. Urbán pápa 1187-es oklevelére, és más oklevelekre való hivatkozással tartja fenn kétségeit. A Kátai-Szabó szerzőpáros ezt úgy kom­mentálja, hogy ez csupán annyit jelent, hogy „ismét a későbbi kutatásoké a terep, a majdani teljes bizonyosság eléréséig”. Tát középkori története pedig az Árpád-házi királyok kora alatt is folytatódik, illetve azt követően a török hódoltság idejéig is fontos volt Tát és területei, hiszen viták tárgyát képezte azok birtoklása, olvas­hatjuk a könyvben. A krónikások szerint ezeket a világi és egyházi méltóságok közötti vitás kérdéseket pápai és királyi szinten döntötték el. Fontos dátum Tát történetkutatásában 1304, amikor is a következőket írták: „Karachinus mes­ter, győri prépost a táti egyház termény és bortizedét a szentkirályi keresztesek ellenében Benedek veszprémi püspöknek ítéli.”
Ezután Tát az 1391-ben alapított esz­tergomi társas káptalan fennhatósága alá került. Egy nagyobb ugrással a török har­cok idejében Esztergom és környékén zajló csaták Tátot is érintették, az idézett kró­nikások úgy vélik, az egykori lovagrendi templom, kolostor ekkor pusztult el. A mai templomot ennek helyén találhatjuk meg. Az 1570-es török adóösszeírásban a tele­pülés tíz házzal szerepelt, emellett a jegy­zék felsorolt 19 férfinevet is. 1617 és 1622 között a Nagyszombaton székelő jezsuita főpap, Pázmány Péter is elküldte papjait a hódoltsági területekre, hogy elkészítsék a jobbágyi helyiségek urbáriumait, azaz az úrbéri viszonyokról rendelkező törvény­csomagokat. A kutatók úgy gondolják, hogy azért kérte Pázmány a királytól Tát és Tokod falvakat, hogy oda a Szent János lovagok vissza tudjanak telepedni, emel­lett azért is, hogy e két településen létre­hozhassák a Szent István szemináriumot. 1629. október 4-én és 5-én a nagyszomba­ti zsinaton már részt vettek a környékbeli egyházi képviselők, így többek között a táti licenciatusok is, vagyis a papokat helyettesítő világiak, Tát esetében egyi­kük neve ismert: Bernát Orbán. Tátról is ír egy 1647-ben keltezett iratban a korabeli szerző, aki Lippay György érsek munkája kapcsán jegyzi le a település nevét, ami­kor összeírják az egyházmegye plébániáit. De nem szabad kihagyni a szemelvénye­zésből a „világszerte jegyzett táti csata” eseményét, mely 1685-ben zajlott, és melynek kimenetelének ismerete híján egy következő dátum áll a sorban: 1696. Ekkor „Tát pusztult helyként szerepel”, de a szép magyar vidék életrevalóságát jelzi, hogy mintegy három év múltán már ismét arról tesz említést egy korabeli dokumen­tum, hogy itt 17 jobbágy él és dolgozik.