hídlap.net

Közel negyven képet állított ki új esz­tergomi kiállításán Szűcs László festő­művész. Az alkotó egy különös címmel, az „Üdvözlöm a járókelőket” elnevezéssel il­lette új bemutatóját. A pasztellképek egy­részt Esztergom, másrészt a vidéki ma­gyar táj, harmadrészt pedig az olasz fő­város jellegzetes szépségeit mutatják. Az alkotások többségén fel is tűnik az a bizo­nyos „járókelő”, és Szűcs László ezzel árul­ja el titkát, a megelevenedés rejtelmét. A kompozíciókkal ugyanis el lehet képzelet­ben játszani, mi lenne, ha a festő nem he­lyezte volna el a különös, impresszionista jelleggel ábrázolt emberalakjait, a nem­különben érzéki benyomású városrészlet környezetébe. A megoldás nem túl bo­nyolult következtetés után ez: az utcák, terek, épületek megmaradtak volna ab­ban az ürességben, melyet jó néhány kér­dőjel, netán hiányjel tetézett volna.

Szűcs László valószínűleg eleve úgy komponál­ta képeit, hogy azokon a hol monumentá­lis, hol pedig kisebb építmények és struk­túrák közötti részeken a járókelők fontos, súlyozó elemei legyenek a kompozíciók­nak. Ennek egyik jele, hogy az egyes be­állítások aranymetszéseinél mindig ott találjuk a járókelőt, a megelevenedés okozóját. A másik, hogy – és itt kissé meg­csúszhatunk a lamentálásban – úgy tűn­het, a művész eleve járókelőket festett, s azokra koncentrálva igazított izgalmas hátteret. Akár így, akár úgy, a pasztellek ragyognak, az élet ott nyüzsög bennük, színekben, vonalakban, egységben.