Címlap / Kultúra / Helytörténet

Szent István Szent Tamás hegyén

2011-07-17 06:44:00
Ritkán, illetve csupán mellékesen em­lítik az Esztergomról szóló turisztikai és helytörténeti kiadványok, hogy a város milyen gazdag a köztéri szobrok tekin­tetében. Pedig ha csak ezek mentén járja végig az érdeklődő Esztergomot, már akkor sok mindent megtudhat, s nemcsak a művészet eme ágának je­leseiről, de az ország történelméről is. A város legnagyobb szülöttéről, Szent István királyunkról több szoboralkotás is áll a városban, ezúttal a képeslap­okon tán legkevésbé szerepeltetettet mutatjuk be, alkotójával együtt.

A dombormű
Ha a belvárosból felnézünk a Szent Tamás-hegyre, akkor annak dél-nyugati oldalán megpillanthatjuk azt az alkotást, mely Szent István koronázását mutatja be. A turisták közül talán többen is így „szúr­ták ki” egy belvárosi sétájuk alkalmával a hatalmas domborművet, mely a sokat sej­tető szerpentin tetejénél található a Bajcsy-Zsilinszky utca és a Rákóczi tér felől látható részén. Maga a szerpentin is külön históriá­val bír, a terméskövekkel kirakott, s amúgy nemrég felújított kacskaringós sétány Vár­nai Dezső, az 1938-as esztergomi ásatáso­kat irányító mérnök tervei alapján épült fel. A teraszos kiképzésű utolsó szerpentin fordulóban egy hatalmas dombormű áll a falba süllyesztve, Antal Károly Szent István koronázása című munkája. A mű szintén 1938-ban, Szent István király halálának 900 éves évfordulójára készült, méretét tekintve a nagyobbak közé sorolandó. A háromszor öt méteres alkotáson lévő felirat: „Sanctus Stephanus Proto Rex Apostolicus Hungariae, azaz Szent István Magyarország első apostoli királya” olvasható.



A dombormű alkotója
A dombormű alkotója 1909-ben született, 1925-től 1927-ig az Iparművészeti Isko­la díszítőszobrász szakán tanult, majd 1928-tól 1934-ig a Magyar Képzőmű­vészeti Főiskolán volt hallgató. Mestere Mátrai Lajos és Szentgyörgyi István volt. Antal Károly 1931-től állított ki különböző szobrokat, alkotói tevékenységét olaszor­szági, osztrák, németországi, romániai, bulgáriai és csehszlovákiai tanulmányút­jaival erősítette be. A virtuális művészeti lexikonban egyebek között ezt olvas­hatjuk munkásságáról: „A római iskola második nemzedékéhez tartozik, és ide sorolja stílusa, a múlt iránti fogékonysá­ga, művészi szemlélete is. Klasszicizá­ló stílusa Ohmann hatására alakult ki, akinél 1931-től dolgozott. A harmincas évek elején indult szobrászgeneráció egyik legtöbbet foglalkoztatott, tehetséges mestere volt. Monumen­talitás iránti haj­lama (pécsi Dóm apostolfigurái), kompozicionális merészsége emlék­műszobrászatában nyilvánult meg, míg a dekorativitáshoz való vonzódása, az architektúrához való igazodás képessége épületplasztikáin érvényesült. Kedvelt témája az emberi alak, mely hagyományos témát biztos mintázással, változatos módon formázta meg.” Antal Károly számos díj birtokosa volt, elismerései között a legrangosabbak 1935-ben kapott Ferenczy István-díja, az 1937-ben kapott Párizsi világkiállításon szerzett ezüstérme, az 1954-ben kapott Munkácsy-díja és az 1992-ben megkapott Magyar Köztársasági Érdemrend közép­keresztje, valamint az 1993-ban kapott Kossuth-díja.

p.z.
Hír küldése e-mailben Hír nyomtatása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkeznie

Hozzászólások

Nincs hozzászólás.
Ön milyen turistaszezonra számít Esztergomban?


hét képe