hídlap.net

A 48-as téren áll Esztergom római katolikus templomainak egyike, a Szent György plébániatemplom, melynek históriája egészen a 13. századig nyúlik vissza. A történetírók egészen pontosan az 1230-as évszámot jegyezték le, ebből az évből származó írásos emléken olvasható az e helyen álló prépostság vezetője, egy bizonyos Deodat. Az intézmény alapításának dátuma még ennél is korábbra tehető, sajnos e korai időkből pontos információk nem maradtak fent.

A későbbi históriáról már több mindent tudunk, egyes hadtörténeti lapok szerint a török hódoltság idején, oly sok esztergomi keresztény templommal együtt ez a prépostság is elpusztul, bár arról is szólnak egyes egyházi dokumentumok, hogy az eredeti épület alapjai a 18. század 20-as éveinek végén még megvoltak. Az új templom építésére egészen 1731-ig kell várni, ez évben Sóvári Kellió Miklós prépost indítja el azt. Mivel ő 1735-ben meghalt, ezért a templom építése leállt, a folytatás az utódokra maradt. Egy helyen azt olvashatjuk a helytörténeti krónikában, hogy az épület szentély része Csáky Károly gróf esztergomi érsek prímás idején már állt, végül az építkezés 1757-ben fejeződött be. Itt két másik nevet is illik megemlíteni, az egyik Richwaldsky György kanonok, a másik pedig Draveczky Ferenc prépost, akik jelentős összegeket fordítottak a templom berendezésére és felszereléseire. Az épület történetének mellékszála, hogy a szomszédban lévő házat Batthyány József 1796-ban megvásárolta, majd ezután azt 1800-ban plébániának nyilvánítottak. A templom tornyát az eredeti új épület felhúzása után jóval később, csak 1836-ban, a mellékoltárokat pedig 1841-ben építették fel. Érdekesség, hogy nem sokkal ezután, egész pontosan 1856-ban máris felújításnak vetették alá az épületet. A rekonstrukció huszonöt év múltán folytatódott, akkor Simor János érsek jóvoltából új toronysisak került a templom tetejére. Az egyházvezető a plébánia területén árvaházat, óvodát és iskolát is működtetett.

Háborús adalék, hogy a templom négy harangját és a lélekharangot 1916. április 16-án ágyúöntési okból a hadsereg rekvirálta. A nélkülözhetetlen kellékeket 1926. augusztusára tudta pótolni Szentgyörgymező, a gyűjtési akció eredményeképpen minden harang a helyére kerülhetett. Azok felszentelését ünnepélyes keretek között Csernoch János bíboros, hercegprímás végezte el.

Esztergom egyik leglelkesebb és legtakarosabb városrésze, Szentgyörgymező ma is gondosan ápolja templomát, hiszen több alkalommal is a segítségükkel újították fel a templomot 1921-ben, 1956-ban, 2003-ban és tavaly 2007-ben is. Ez utóbbiról már a Hídlap is beszámolt. Akkor így írtunk a jeles fejleményekről: „A várdomb mögötti városrész spirituális középpontjának számító épület természetesen főként az egyház gondoskodásának köszönhetően született újjá, de a nagy munkából a hívők is kivették a részüket. A renoválási munkálatok folyamataként először a tornyot és a tetőt építették át, majd sor került a homlokzat vakolására, festésére is. Ezt megelőzően 2003-ban dolgoztak szakemberek a templomon, akkor Paulovits Gyuláné Spóner Márta, Amerikában élő szentgyörgymezői származású hívő felajánlásának segítségével felújították a toronyórát, megerősítették a harang tartószerkezetét és automatizálták a harangozást is. Az ezen lokálpatrióta által felajánlott támogatásból még az úgynevezett toronyzene szolgáltatásra is futotta, ez a kedves muzsika szól minden nap azóta a Boldogasszony Anyának, valamint ez üdvözli a Szentgyörgymezőre érkezőket és természetesen az itt élőket is. A felújítás további részeként a város díszkivilágítást építtetett a templomhoz.”

A templom építészeti értékei történetéhez hasonlóan ragyogóak. A 48-as téren álló épület barokk stílusú, egyhajós struktúra, melynek belső teteje úgynevezett „csehsüveg boltozatú”. A templom ajtaja felett egy félköríves fülkében Szent József szobra áll. Az orgonakarzatot a bejárati oldalon találhatjuk meg. Sajnos az 1883-ból származó falfestésből ma már csak töredékek maradtak meg, ezeket akkor Jakobey Károly, Szirmai Antal és Glötz Ágoston, az oltárt Horváth Antal asztalos és Neumayer Károly készítették. A barokkra jellemző visszafogott eleganciát erősíti a szentély festett üvegablaka, melyen természetesen sárkányölő Szent György látható. A torony alatt lévő előtérben egy márvány emléktábla azoknak a harangoknak az emlékét hirdetik, melyeket az említett világháborús rekvirálás miatt elvittek helyett szenteltek fel itt. Az épület érdekessége az elhelyezkedése, a templom egy kisebb dombocska tetején áll, és egy templomkerthez hasonló terület veszi körbe. Ezt a hangulatot idézi a templom melletti téren felállított Nepomuki Szent János szobor. A bizonyára a Duna közelsége miatt a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentjének alakja itt papi öltözékben, kereszttel, vértanúságot jelző pálmaággal látható. Az alkotást Fehér Mihály, a prímási uradalom hajósa állíttatta 1818-ban. A templom mellett található a második világháborús emlékmű is, melyen a szentgyörgymezői áldozatok neve olvasható.