hídlap.net

Krisztus után 41-től Nyugat- és Észak-Dunántúlra is kiterjedt Claudius, római császár hódítása, így a Duna a birodalom északi határvonala lett. Ennek megtar­tása érdekében a rómaiak a Duna mentén húzódó határ, a limes megerősítését haj­tották végre egy erődláncolat kiépítésé­vel. Ez a véderő vonal castrumokból, azaz erődökből és az ezek között lévő őrtor­nyokból állt. Vidékünkön a Szőny terüle­tén lévő Brigetioban volt légiós tábor, de ezen a vonalon volt megtalálható Azaum (Almásfüzitő), Crumerum (Nyergesújfalu) és Solva (Esztergom), a folyó másik part­ján pedig a mai Párkány helyén Anavum nevű katonai tábor, őrhely is. A későbbi időszakban, Krisztus után 81 és 96 között Domitianus császár parancsára Felső-Pannónia feladata a germán támadások visszaverése volt. Az északi népekkel való legnagyobb háború, mintegy száz év múltán, már Marcus Aurelius filozó­fus császár idején volt, aki 13 éven át har­colt, s bár Brigetio és Solva a háborúban elpusztult a rómaiak végül győztek. Solva, hadviselésben és kereskedelemben jól hasznosítható földrajzi adottságai miatt nem vesztette el jelentőségét, s bár az újabb és újabb harcokban pusztult, azok múltán mindig újraépítették, aztán 270-ben egy nagyobb pusztítás során végleg felmorzsolódott.



Ennek ellenére a római császárok és az itt szolgáló parancsnokok mindig fontosnak tartották ezt a helyet, Constantinus császár idején 313-tól 337-ig, kihasználva a békésebb idősza­kot megerősítették a mostani Visegrád-Esztergom védvonalat. A rómaiak által fémjelzett korszakban számos, most is létező település élt, működött már akkor is, Esztergom, Párkány és Nyergesújfalu mellett többek között Lábatlan, Tokod, Máriahalom, Úny, Dorog, Sárisáp, Almás­füzitő helyén voltak különböző méretű települések. A római birodalom, mint az ókor egyik legjelentősebb rendszere számos tekintetben nyomta rá a bélyegét az általa birtokolt területekre, az ott élők mindennapjaira, kultúrájára, fejlődésé­re. A romanizáció hatására sok minden változott meg Pannóniában. A rómaiak nagy gondot fordítottak az utak építésére és karbantartására, a táborokat összekö­tő főútvonal, a limes volt az egyik itteni legfontosabb ilyen útépítmény, melynek egyes szakaszokon része volt az út mellett futó vízvezeték is. Az e korból szárma­zó helyi régészeti leletek is jól mutatják, hogy a gazdaság, a művészet és a vallás milyen nagy mértékben átalakult a róma­iak idején e vidéken, a jelenlegi Esztergom egykori területén. A gazdaság egyik fon­tos új jellemzője volt, hogy a provinciában észak-itáliai kereskedők jelentek meg, akik a dunai vízi úti lehetőséget kihasz­nálva kiszorították a nyugati kereskedő­ket. Az olasz portékák megjelenésének hatására a helyi kézművesek, azok után­zásával hamarosan maguk készítették el az itáliai termékek itteni változatát. A helyi adottságok, a kellemes éghajlat és a fellendülés nemcsak az olaszokat, de még a közel-keleti országok kufárjait is idevonzották, ennek is eredményekép­pen a 4. században Pannónia gazdaságilag önálló lett. A római birodalomban fontos szerepet játszott a művészet, különösen a képzőművészet, az építőművészet és az írás művészete. Ezért a rómaiak által meghódított provinciákon is az általuk kedvelt művészeti trendeket részesítették előnyben. A régészeti ásatásokkor előke­rült maradványok alapján megállapítha­tó, hogy rendkívül gazdag korszak volt ez, a különböző nyergesújfalui, eszter­gomi és környékbeli ásatásokon sokféle korabeli használati eszköz, dísz, edény, ékszer, fegyver és épületromok kerültek elő, melyek illusztris tanúi egy külön­leges korszaknak. A vallás tekintetében érdekesség, hogy a romanizálódás követ­keztében az őslakosok átvették a római istenvilág tiszteletét, bár ősi isteneiket több esetben azonosították a hasonló tulajdonságú római istenekkel. Ilyen volt az erdők, mezők istene, Silvanus, akinek tisztelete Észak-Pannóniában Jupiterével vetekedett, de nagy kultusz övezte még Dianát, a vadászat istennőjét, valamint Junót és Minervát is.