hídlap.net

A polgármester minderre koronát téve a legnagyobb magyar nemzeti ünnepen a következőket mondta Esztergomban: „Mit tanulhatunk 1956-ból? Az a nagy lelkesedés, ami eltöltötte az embereket, hogy végre kezükbe vehetik a sorsukat, megbicsaklott valami olyasmin, amin azóta is vitatkoznak a történészek, provokáció volt, ellenforradalom, forradalom, szabadságharc, hiszen történt valami nagyon szörnyű és sajnálatos dolog, erőszakossá vált a mozgalom és erőszakossá váltak az események.”

Véleményem szerint Tétényi Éva számára megunttá és okafogyottá vált az esztergomi közéleti közegben való szereplése, ezért szeretne „kiszállni” belőle. Erre két lehetőség adódik, vagy lemond, vagy lemondatja a testület. Az előbbi változat azért nem jó az ő szemszögéből, mert akkor azzal csorbulna büszkesége, egyértelmű maradna a jelen és az általa is sokat emlegetett utókor előtt, hogy megbukott politikus. Marad a másik variáció, tehát a testület lemondatja. Úgy gondolom, a polgármester erre bazíroz, hiszen ha ez megtörténik, akkor a ki tudja mekkorává töpörödött rajongói tábora előtt csak szét kell tárnia karjait, mondván: hölgyeim és uraim íme, én akartam, akartam, de elgáncsoltak. Ebben a számára fölöttébb kényelmes helyzetben ott van a lehetőség, hogy megszabadul a lelkén lévő terhektől. Persze kifejezetten rossz lépés lenne őt „futni hagyni”, mivel aki politikai szerepre vállalkozik, egyetlen dolgot nem felejthet el soha: tettei és mondatai minden apró részletéért felelősséget kell vállalnia, akár a jelen, akár a jövő emberei előtt.

Az idei október 23-ai tétényista történelmi szónoki komment meggyalázza 1956 mindenek felett álló szellemiségét, a magyarok forradalomba és szabadságharcba vetett hitét. Ezt szerintem csak kifejezetten taktikussági alapon tehette meg, mely blaszfémiájával gyakorlatilag teljes összhangban volt a korábban Esztergomba édesgetett Dániel Péter Wittner Mária 56-os halálraítélt szabadságharcost mocskoló szövegével, illetve a Demokratikus Koalíció születésének bal-médiabeli örömmámorával. Nem akarom feltételezni, hogy Tétényi azért bukott meg erkölcsileg ezzel a beszédével, mert nem volt kedve a forradalom emlékünnepségére egy komoly és mély gondolatokat tartalmazó beszédet előzetesen összeállítani, akár segítséggel. Vagy mégis higgyük el, ami lejött a tévéfelvételből? Hogy a polgármester egy elcsépelt lózungokat hordozó, csapnivaló és ünnepinek semmiképpen nem nevezhető beszédét rögtönözve ott és akkor szülte, és csak őszintén kibuktak belőle a gyalázkodó szavak?