hídlap.net

Érdekesség és egyben az alkotó humor­érzékére utal, hogy ez utóbbi képeken a címeknek is különös jelentőségük van, úgy tűnik a festő számára egy-egy képzelt vagy valós történet éppen megfigyelt rész­letét láthatjuk az adott festményen. E sorok írója nem hisz a véletlenekben, s hogy pont a tárlatlátogatás napján olvashatta Lukács György tán vitatható, de mindenképpen fajsúlyos gondolatát a művészetről, jó apropó lehet a tárgyalt kiállításra: „Meg kell próbálnunk, hogy úgy pillantsuk meg a művészetet, ahogy magától értetődőnek látszó valószínűtlenségében kiemelkedik közvetlenül a mindennapi élményvalóság­ból.”



Úgy vélem, hogy Madarász Tibor ezen a rostán ugyan nem megy át, hiszen inkább naiv, mint realista kompozícióival javarészt kellemes mesék illusztrációit kínálja, de nem többet. Valószínű, hogy sikere így sem marad el, s bár absztrakció híján van, a pri­mer üzenet nagyobb itt annál, hogy ked­ves állatfigurái, városrészletei, bemutatott életjelenetei felkavarnák a nézőt. Önmaga így vall egyebek között minderről: „Embe­reket ritkán festek. Nem akarom megtörni a varázst. Képeim ablakok a természetre, ablakok a romlásba zuhanó, haldokló éle­tért esengő öreg házakra, utcácskákra. (...) A lélekölő keserűséget, a rontást messze űzi a szépség. A szépség koldusai vagyunk, s ha a természet bőkezű ajándékát elfogadhat­juk, megnyugvás költözik szívünkbe. (…) Minden képemet ilyen megnyugvásnak, vigasznak szánom”. Madarász Tibor kiál­lítása május 5-éig tekinthető meg a Dobó gimnázium galériájában.