hídlap.net

Sokszor és szívesen forgatjuk Prokoppné Stengl Marianna Műemléki séta című könyvét, többek között itt leltünk rá a Gróh-ház hiteles históriájára. Rögtön itt, írásunk elején nézzük is meg, hogy mely stílusjegyek alapján ismerhetők fel az építmény rokokó jellegzetessége. A besorolás a homlokzatnál érhető utol leginkább, itt asszimetria, az ablakokat körülvevő gazdag és finom stukkódíszek és a manzárd tetőn elhelyezett ovális ablakok mutatják az említett karaktert. De szintén a rokokóra utal, hogy a kapu sem középen, hanem jobboldalt található, illetve, hogy az emeleti ablakoknál egy süllyesztett fülkében féldombormű neoreneszánsz Madonna látható.

Mikor épült fel a Gróh-ház?

A ház építési dátumának megállapítása is már kész regény. Említett szerző azon lamentál kiadványában, hogy még a kihelyezett műemléktáblán sem a jó évszámot olvashatjuk, hiszen ott 1778-at vésték, de ezt cáfolja az építmény erős rokokó jellege. Kutatások indultak tehát arra vonatkozólag, hogy mi lehet a helyes adat. Az elbeszélés szerint „a kutatást megnehezítette az, hogy 1905-ig nem utcák szerint számozták a házakat, hanem többszöri változtatással mindig az egész városra kiterjedően. A rokokóra jellemző finom stukkódísz alapján, amely Esztergomban a városházán jelenik meg először, ennek 1773-i befejezése elé, vagy utánra vélték a Gróh-ház keletkezését. Ma már Pifkó Péter Esztergom házszámozása 1777-től 1905-ig című dolgozata segítségével és ennek telekkönyvi betétlapokkal való egyeztetése után állíthatjuk, hogy a Széchenyi tér 7. szám alatti épület két barokk házból épült össze 1790 és 1792 között, mégpedig érett rokokó stílusban.” Amikor a helytörténészek egy 1777-ben készült Esztergom térkép fölé hajoltak, azt látták, hogy ezen a helyen még két ház állt. A baloldalon lévő területen elhelyezkedő építmény tulajdonosa Schachtner János volt. Ez az illető 1790-ben Láng Antaltól, a másik telekrész tulajdonosától megvásárolta a jobboldalt is, így lehetett, hogy a ház 1792-ben összeépült.

Házhistória

Az így „egybeforrasztott” architektúra a 19. században vaskereskedők tulajdonában volt. Ebben az időszakban toldották meg házat az udvar irányába. A korszak uralkodó stílusa a rokokó és a barokk volt, e trendeknek engedelmeskedve a vaskereskedők meghagyták az immár egybegyúrt épület e két jellegzetességét. Gróh József ügyvéd (1893 – 1969) 1911-ben vette meg a Szerencsés – Borovicska családtól a házat, s a jogász jó ízlése lévén ugyancsak megőrizte a rokokó kialakítást és díszítést. A felújításban nagy segítség volt az ügyvéd bátyja, Gróh István is, aki a középkori emlékek országosan ismert kutatója, az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. Ennek a rekonstrukciónak volt része, hogy elkészült a neobarokk kapu, a hozzá tartozó csengettyűhúzóval, valamint az ablakokon látható stílusos vasrács. Érdekes adalék, hogy szintén ennek a Gróh Istvánnak köszönhetjük a Széchenyi téren található neoromán romantikus stílusban készített oroszlános padokat. A jelenleg látható új ülőalkalmatosságok „reprodukciók”, az eredetiekből több darabot a Szent Tamás-hegy tetején lévő kálvária kilátó pihenőnél találhatunk még meg. Gróh József ügyvédre nemcsak szép háza miatt kötelező emlékeznünk Esztergomban, hanem történelmi időkben megszerzett kisgazdapárti képviselősége és Mindszenty hercegprímással való kapcsolata miatt is. Ez utóbbi nexus okán Gróh Józsefet börtönnel és deportálással büntette a kommunista rezsim.

A névadó

A ház névadója, Gróh József születési adatát kétféleképpen találtuk meg. Prokoppné Stengl Marianna Műemléki séta című könyvében az 1893-as évszám olvasható, ugyanakkor a Magyar Életrajzi Lexikonban az 1900-as adatot találjuk. Az másik dátum mindként helyen egyezett, az esztergomi születésű Gróh István 1969. október 1-jén hunyt el. Több szakma, hivatás birtokosa is volt, ügyvédként, pénzintézeti igazgatóként és érseki jogtanácsosként is ír róla a lexikonszerkesztő. 1906-ban A kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust, majd ezután ügyvédi vizsgát tett. 1908-ban nyitotta meg ügyvédi irodát Esztergomban. 1915-től az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbankügyvezető igazgatója, illetve később elnök igazgatója, 1943-44-ben pedig elnöke lett. Az 1920-as évek elejétől egészen 1949-ig az esztergomi főegyházmegye ügyészeként dolgozott, de 1944-ig a város képviselőtestületének tagjaként jelentős szerepet játszott a város közéletében. 1930-ban csatlakozott Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjához, majd 1931-ben átlépett a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártba. 1943-44-ben a Pest vidéki ügyvédi kamara elnökhelyettese, 1943-tól az Egységes Bírói- és Ügyvédi Vizsgálóbizottság tagja volt. 1944-ben kiállt az üldözöttek mellett, közreműködött a Serédi Jusztinián hercegprímás által a zsidóüldözést elítélő pásztorlevél kiadásának előkészítésében. (Ennek a történetnek részleteit a Hídlap 2008. április 26-ai számában leközölte.) Gróh József 1945 után a Független Kisgazdapárt tagja lett, 1945. november 4-étől volt képviselő. Érdekes momentum, hogy 1946. okt. 2-án kizárták a kisgazdapártból, mert ellenezte a házasságon kívül született gyermekek helyzetének jogi rendezését. Így lett pártonkívüli képviselő, majd 1947. februárjában a Sulyok-féle Magyar Szabadságpárt egyik megalapítója volt Esztergom vármegyében. 1947. augusztusában már a Schlachta Margit vezette Keresztény Női Táborhoz csatlakozott, s 1947. augusztus 31-én annak listáján mandátumhoz jutott. 1949-ben felfüggesztették mentelmi jogát, ezután koholt vádak alapján letartóztatták és két évre ítélték. Több, mint két évet internálótáborban húzott le, vagyonát pedig elkobozták. Kiszabadulása után 1953-ban kényszerlakhelyéül Dömöst jelölték ki. Utolsó éveit 1965-től ismét Esztergomban töltötte.

A Gróh-ház tervező építésze

Mayer Jakab (1734 – 1810) a ház tervezője, aki elsősorban a művészeti összeépítésben jeleskedett, esztergomi kőműves családból származott. A városi tanács tagjaként, majd pedig kétszer is (1771 – 1773 és 1778 – 1779 között), mint a városháza tervezője, valamint az esztergomi káptalan állandó építészeti felügyelőjeként is dolgozott Esztergomért. 1785-ben a Belvárosi plébánia építőjeként is megismerhette a közönség munkáját. Ez alkalommal még az orgona megépítésében is részt vett, a rokokó iránti elkötelezettség pedig nála is megmutatkozott a nemes hangszer elhelyezésénél. Mayer Jakab 1770 és 1784 között Török András tábornok bélai birtokán kastélyt és már akkor érett rokokó stílusban kastélykápolnát épített, de a nagyszabású piliscsabai plébániatemplom is szintén az ő tervei szerint épült.