hídlap.net

Víziváros

A Várhegy lábánál, a hegy, a Kis- és Nagy-Duna partja közti terület már a XIII. század előtt az érsekek birtoka, szolgáltató népeinek települése volt. 1239-ben IV. Béla király engedélyt adott Róbert érseknek, hogy itt várost alapítson népeinek és egyházának védelmére. A város a Kis-Dunába folyó meleg forrásoktól (a mai Mattyasovszky-bástya környékén) a Veprech nevű érseki toronyig (Berényi Zs. u. 20. – a Kis- és a Nagy-Duna partján) terült el. A hegyláb és a Duna-part közti szűk terület a középkorban sűrűn beépült. A város piactere a mai kéttornyú templom előtti tér helyén terült el, ahonnét három irányba három városkapuhoz vezettek az utak: egyik a Budai kapuhoz – ez volt (és ma is ez) a Víziváros főutcája, a másik a Vízi kapuhoz – innét fahíd vezetett át a Kis-Dunán a Szigetre, végül a harmadik a Kis kapuhoz a város északi végébe (ez volt a főutca folytatása).

Királyi város

A középkori Királyi város a Kis-Duna partján, a mai Pöttyös tér–Simor János utca–Árok utca által határolt területen a fejedelmi, királyi vár védelmében alakult ki a XI. század folyamán. Az államalapítás korában ez az egész terület még királyi birtok volt, amelynek északi negyede a XII–XIII. században királyi adományként fokozatosan egyházi kézbe került. A XI. századtól árkokkal, majd palánkkal, a XIII. századtól már városfalakkal védett településnek az északi vége eredetileg a királyi szolgáltató népek – udvarnokok – településrésze volt, amelyet az északon nyíló Szent Lőrinc városkapu melletti Szent Lőrinc-plébániatemplomról Szent Lőrinc kerületnek is neveztek.

A kerület déli felén a mai Széchenyi tér táján terült el a város nagy piactere, mely az Árpád-kori Magyarország legjelentősebb kereskedelmi gócpontja volt. Itt állott a középkorban a városháza, ill. a tér kiszélesedése táján, a XII. századtól a pénzverő kamara háza, az Árpád-kori magyar pénzverés központja is.

Szentpál városrész

Délnyugatról közvetlenül csatlakozott a királyi városhoz. Első okleveles említése 1236-ból ismeretes. Magánszemélyek, az érsek, a káptalan és a szentkirályi keresztesek is birtokosok itt.

Szentkirály városrész

Szentpáltól délnyugatra a Duna partján feküdt. Ezt eredetileg Abonynak (Obon) nevezték. Itt állt egykor Szent Elek-kápolnája mellett István királynak egy kastélya, melyben 1038. augusztus 15-én a szent király meghalt. E külső városrész a török időkben végleg elpusztult, emlékét a Szentkirályi-dűlő elnevezés őrzi.

Szentistvánfalva vagy Széplak

Szentkirály és Szentpál között terült el a Fehérvárra vezető út mentén. Szent István első vértanúról nevezett plébániatemploma után nyerte nevét. E település a XIII–XIV. században beleolvadt Szentkirályba.

Szentlázár

Szentistván és Szentpál szomszédja volt. Ennek központjában a Szent Lázár-templom és ispotály állott, amelyet történészeink szerint még István király alapított, szolgálatára rendelvén az augsburgi csatából megmenekült „gyászmagyarok” utódait.

Kovácsi

Szentlázártól keletre, a Királyi városig terjedt. A IX–X. században már virágzó település az itt dolgozó kovácsokról és egyéb mesteremberekről kapta nevét. Esztergom a XI. század elején meginduló magyar pénzverés központja volt, a pénzverők itt, Kovácsiban laktak (maga a pénzverde a XI. században a várban, a XII–XIV. században pedig már a Királyi városban működött).

Csuti monostor

Kovácsinak a Királyi városig terjedő északi harmadát 1264-ben IV. Béla király a csuti premontrei monostornak adományozta, azért ezt a részt a Csuti monostor falujának is nevezték.

Újfalu (Nova-Villa)

A városrész Kovácsi szomszédja volt, melynek fő épülete az 1231-ben már fennálló Szent Domonkos-templom. Magának Újfalu településnek középkori régészeti emlékei hosszú területen – a hegy lábánál – kerülnek elő.

Örmény

Már a tatárjárás előtt örmény kereskedők és mesteremberek települése volt. Plébániatemplomát, amely a mai Esze Tamás utca táján állt, Keresztelő Szent János tiszteletére építették. Később beleolvadt a tatárjárás után kiterjeszkedő Szentanna kerületbe.

Szentanna

Nevét az Ágoston rendi szerzetesek 1272-ben alapított Szent Annáról nevezett templomáról és monostoráról nyerte, amely a főút (Bajcsy-Zsilinszky út) nagy kanyarulatánál, a Szent Tamás-hegy lábánál állott.

Hévíz vagy Tapolca

A városrész a Szent Tamás-hegy és a Kis-Duna között terült el. A hegy lábánál fakadó hévízforrások vize tóvá szélesedett (a mai városközpont helyén). Itt a tó mellett állt III. Béla király felesége által a forrásvízre épített, Magyarország legrégebbi nyilvános közfürdője.

Szent Tamás Prépostság

Templomát a XII. század végén III. Béla király vagy Jób érsek építtette a vértanúhalált halt (1170) Becket Szent Tamás canterburyi érsek tiszteletére. A hegy fokán álló templom alapfalának részletét a közelmúltban tárták fel. Közelében álltak a társaskáptalan kanonokjainak házai, a keleti lankás hegylejtőn pedig jobbágyok települése, kertek és szőlők voltak.

Libád

A település a Szent Tamás-hegy és a Várhegy közti völgyben terül el. Valószínűleg a városrész plébániatemploma volt az oklevélben először 1331-ben szereplő Szent Ambrus-templom, maga a település az esztergomi káptalan birtoka volt.

Petény vagy Petyen

városrész a Várhegytől északra a Duna-parton terült el. Ezen keresztül vezetett a forgalmas közút a környék legfontosabb dunai átkelőhelyéhez, a híres kakati révhez (Kakat a mai Párkány város Árpád-kori előzménye volt).

Szentgyörgymező

A városrész a zöld mezei Szent György prépostság körül terült el. A prépostságot (melynek temploma a mai plébániatemplom helyén állt) még a XII. században alapíthatták, bár első hiteles említése csak 1230-ból ismert.

Sziget

Itt a bencés rendi apácák valószínűleg a XI. század elején alapított monostorának és templomának maradványait tárták fel a régészek. A háromhajós Árpád-kori templom mellett a monostor, annak udvarán egy temetőkápolna maradványai és egyéb értékes régészeti leletek láttak napvilágot, s egyúttal a feltárás során a kolostor melletti településhez tartozó építmények részletei is előkerültek.

Fenyérd (Fenerd)

a várostól már kissé távolabb, a dombok között a Csurgó-kút völgyébe települt. A többi, még távolabb fekvő település – Peszér, Urkuta, Zamárd és Ákospalota – bár Esztergomhoz számították, különálló falvak voltak.