hídlap.net

Az esztergomi protestáns egyházakról, az evangélikus és a református gyülekezetekről a Hídlap egy korábbi számában már lehetett olvasni, az előbbiekről Molnár Gyula lelkész könyve alapján adtunk közre cikket. Ezúttal Németh Györgyi „Az esztergomi református egyház első évtizede” című kötetében leírtakra támaszkodva tárjuk fel a református templom történetét.

A kötet szerint a városban a 16. században ugyan kitiltották a protestánsokat, de a 19. században ez a valláspolitikai trend enyhült, ekkor telepedett le Esztergomban az első református vallású ember, Molnár Pál, gyógykovács. Molnár az istentiszteletkre a Pilismaróti Református Egyházközségbe járt, és számos adománnyal támogatta a pilismaróti közösséget, erről az ottani jegyzőkönyvek emlékeznek meg. Szintén itt jegyezték fel az első református keresztelést és házasságkötést Esztergomból, ahol ekkor még nem volt protestáns gyülekezet. A Bach-korszakban, egészen pontosan 1857-ben már 64 református lakott Esztergomban, 1878-ban pedig Esztergom Pilismarót fiókegyháza Párkánnyal együtt 256 főt számlált. Az Esztergomi Református Egyházközség megalakulását megelőzte a folyamatosan növekvő számú protestánsok önállósodásának igénye. A gyülekezet alapítási dátuma 1881. május 10-e, a gyülekezet deklaráló gyűlés pedig ugyanez év augusztus 15-én volt. A templom építésének ügye már az első presbiteri üléseken szóba került, a hitközség egy ideig – a helytörténeti rovatunkban nemrég említett – főtér melletti reáliskola egyik termében, illetve a vármegyeháza nagytermében tartott istentiszteleteket.

Később egy magánszemélytől bérelt a gyülekezet helyiséget az istentiszteletek megtartására, ekkor már „A református hitközség imaháza” felirat jelezte a helytörténeti írásban meg nem nevezett helyen a gyülekezet bázisát. Mindeközben megkezdődött a majdani templom építésére szánt összeg gyűjtése, melyet tulajdonképpen az ország egészét érintő levelezésben szorgalmaztak az esztergomi reformátusok. A segélykérő levelek hatására nagy visszhangja volt mindenhol az esztergomi protestánsok törekvéseinek, számos adomány érkezett.

A templom és lelkészlakás részére a gyülekezet vezetősége, a presbitérum egy belvárosi telket választott, melyet Sorecz József és neje, Nagy Júlia birtokolt. Az adásvételi szerződést 1882. augusztus 20-án kötötték meg, az irat szerint az ingatlant, melyen ház, udvar, kert, présház, pince, istálló, kút és filagória volt található, 7500 forintért adták el a gyülekezetnek. A vétel folytatása volt az ugyancsak a Szorecz család tulajdonába tartozó arany- és előhegyi szőlőskert megvásárlása.

Ez utóbbi ingatlan bevételi forrást is hozott a gyülekezetnek, melynek vezetősége úgy döntött, hogy a szőlő évi termését nyilvános árverésen teszik pénzzé. Ez később módosult, a szüretek után a termést helyi boregyleteknek adták el. A szőlőskert gondozását vincellérnek adták ki, aki a korabeli lejegyzések szerint például 1885-ben 30 hektoliter vörös és 43 hektoliter fehér bort készített az itt szüretelt szőlőből.

Az eklézsia az ingatlanon található építményeket, és más hasznosítható telekrészeket is bérbe adott, az így befolyó pénz azonban továbbra is kevés volt a templom megépítéséhez. Széki Aladár, a gyülekezet lelkésze ezért 1883. augusztus 23-án missziós körútra indult az országban. A püspöki engedéllyel végzett adománygyűjtés a dunántúli, tiszántúli, erdélyi helyeken történt, megfordult többek között Cegléden, Nagyabonynan, Monoron, Gyöngyösön, Jászberényben, Tiszanánán, Átányban, Miskolcon, Füzesabonyban, Egerben, Tiszafüreden, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, Dombrádon, Kisvárdán, Böszörményben, Hadházá és Debrecenben is. A négy hónapig tartó missziós körúton 1547 forint 18 korona gyűlt össze, a pénzt a helybéli Kereskedelmi és Iparbanknál helyezték el. Az így megszerzett összeghez, és a hívek további adományaihoz az országos egyház is adott támogatást.

A templom építésével Húth Miklós és Marterstock József szentgyörgymezői vállalkozókat bízta meg a gyülekezet. A hívek támogatása nemcsak pénzben, hanem természetbeni adományokban is megnyilvánult. Erről így ír a krónikás: „Ehrenvald Mór helybeli izraelita lakos, a bánya bérlője a templom építéséhez szükséges követ ingyen szállította az egyháznak. Ugyancsak nagy segítséget jelentett az építkezésnél Vendland Károlynak, a lábatlani cementgyár igazgatójának 40 zsák román cementnyi adománya.” Az említett írásból az is kiderül, hogy a gyülekezet a pesti haranggyárba ment a templomhoz szükséges eszközök beszerzéséért, ott két harangot vásároltak, összesen 647 korabeli forintért. A templom avatási ünnepségére 1889. június 16-án került sor. A ceremónián Pap Gábor dunántúli református püspök prédikált, de külön felkérésre az avatón részt vett a katolikus bíboros, érsek, hercegprímás is.

Az épület tehát elkészült, az istentiszteletekhez szükséges kegytárgyak pedig ugyancsak adományokból gyűltek össze, köztük sok különlegesen értékes darab. Az ország gyülekezeteihez intézett „Kérelem” hatására például a sárospataki hívők az esztergomi reformátusoknak ajándékozták az úgynevezett Rákóczi kupát, a vésetekkel díszített, ezüstből készült, fedeles pohár ekkor már közel kétszáz éve állt a református egyház „szolgálatában”. Ugyancsak távolabbi gyülekezetekből adományoztak felszereléseket az esztergomi protestánsoknak az úrvacsoraosztásnál használatos bortartót és kannát, de így került Esztergomba egy ezüst pohár Szomorról, úrasztal a kis-váczi reformátusoktól, keresztelő kanna Burián Jánostól az átányi eklézsiától pedig a szintén úrvacsorához használatos aranyozott ezüst kehely.

Az esztergomi református hitközségben a már említett Széki Aladár mellett a 19. század végén Nagy Sándor, Gyalókay Béla, Gartsik-Nagysallai István és Páli Sándor szolgált. A 20. században Csizmadia Dániel, Bartha Tibor, 1981-től Németh Lajos, majd 2003. decemberétől (a jelenleg is itt szolgáló) Ágoston Csaba lett a gyülekezet lelkipásztora.

A reformáció ünnepét minden év október 31-én tartják. Ezen a napon az esztergomi reformátusok Petőfi Sándor utcában lévő templomában délelőtt 10 órakor Révfalviné Budai Julianna lelkész tart istentiszteletet. Ugyancsak e napon, este 6 órakor Herceg Pál professzor vezeti az ünnepi istentiszteletet.