hídlap.net

A magyar történelem legmozgalmasabb korszakait megidéző, hősi, honvédő harcok időszakából származó ház történetének históriája a régmúlt századokban kezdődött, így nem csoda, hogy a jelen írás elkészítéséhez segítségül hívott Prokoppné Stengl Marianna Műemléki séta című könyve is több mint háromszáz évvel „ez előttről” indítja a Városháza históriáját.

1684-ben Bottyán János a török alóli felszabadítás után építette fel a Városháza mai helyén házát, amit nem sokkal később, 1698-ban nemesi kúriának nyilvánítottak. A ház rangját egyértelműen annak tulajdonosa adta meg, hiszen Bottyán János számtalan hadi tettben lett máig legendás alakja történelmünknek. 1683-ban, tehát egy évvel háza megépítése előtt részt vett és ki is tűnt az esztergomi vár felszabadításában, de a török elleni további harcokban is nagy sikereket ért el. Mindezekért I. Lipót király ezredessé nevezte ki. Ebben az időben történt, hogy Bottyán az egyik csatában a hadakozás során elveszítette fél szemét, innen az attribútumává vált „Vak” jelző is. Az ezredes 1704-ben II. Rákóczi Ferenc seregéhez csatlakozott, ahol ugyancsak nagy hadiszerencse övezte harcait. A kuruc-labanc csatározásokból sajnos nem az előbbieknek kerültek ki győztesen, így a Bottyán palota kikerült az építtető kezéből, a vár császári seregének parancsnoka, a hírhedt Kukländer Ferenc, önkényesen birtokba vette Bottyán János esztergomi ingatlanait, így állva bosszút a komoly ellenfélnek számító generálison.

A bitorlás csak 1728-ban szűnhetett meg, mert bár Kukländer halála után, 1719-ben az ingatlan felszabadult a labanc iga alól, a Bottyán-palotára a budai kamara tette rá kezét. Az említett évben a város 4400 forintért vásárolta meg a hatalmas házat, ekkor emeletet is húztak rá, igaz, csak fából. Mindez a már korábbi helytörténeti írásainkból ismert „plénum epizódokban” olvasható volt, a városi tanács a tér Lőrinc utca felőli oldalán lévő székházból elköltözött. Bottyán János palotája 1770-ben villámcsapástól kigyulladt és leégett, az építményből hírmondó se maradt. Ezen drámai esemény hatására az esztergomi vezetés úgy döntött, hogy a generális háza helyén megépítteti a városházát, ezt a tűzvész miatt egészen az alapoktól kellett megkezdeni. A terv elkészítésével a tanács négy helybeli építőmestert bízott meg: Mayer Jakabot, Hartmann Antalt, Schaden Lénárdot és Kirchoffer Andrást. Az építkezés 1771 és 1773 között folyt, az épület, elődjéhez hasonlóan barokk stílusban fogant. Ahogy a helytörténész fogalmaz, „Méltó kifejezője a XVIII. századi esztergomi polgárság büszke öntudatának”. Ezt hivatott hangsúlyozni a struktúra meglehetősen széles, nyolcvan méteres homlokzata, mely a tér déli részét zárja le. De ugyancsak az említett érzelemvilágot erősíti a tizenegy árkád-ív boltozott folyosó, melynek alapján, korábban „lábasháznak” is nevezték az építményt. Az első emeleten lévő dísztermet (mely a városi plénum üléseinek helye) kiemelendő, tizenöt homlokzati ablak néz a térre, s a szélesebb boltív alatti (egykori) kapubejáratot két szinten át húzódó, hatalmas kettős pillér emeli ki. A homlokzat kialakításában máris ott a sorsszerűség, a kapu feletti díszes erkély a forradalmi idők aktív szószékévé vált. S mintha a tervezők is tudták volna, hogy az elkövetkezendő évszázadok újabb és újabb epizódjaiban történelmi fordulatok helyszínévé teszik az erkélyt, azt két oldalról finom és gazdag stukkódíszítéssel látták el. A palotaszerű építmény homlokzatának központi dísze mégsem ez, hanem a mindezek felé emelt timpanon, melynek közepén a város címerének pompás barokk domborműve található. Itt olvashatjuk az építés befejezésének évszámát: 1773. A Városháza történetét igazoló dokumentumok, a városi tanács jegyzőkönyvei a kifizetések nyugtáival és a kamara elnökének, Grassalkovich Antalnak a leiratával együtt fennmaradtak. Ezekben az 1770. november 7-i datálású iratokban azt olvashatjuk, hogy Grassalkovich a négy építész között Mayer Jakabot teszi az első helyre, majd ha a nyugtákat nézzük, az ő aláírása szerepel a legtöbbet, ezért őt tarthatjuk az épület főtervezőjének. Mellette Hartmann Antalnak volt nagyobb szerepe, míg a másik két mesternek a kivitelezésben. A korszak kutatói úgy vélik, hogy e négy építőmester most tárgyalt munkája az esztergomi kőműves céh magas színvonalát tanúsítja.

Mayer Jakab (1734-1810) esztergomi kőműves családból sarja, aki 1769-ben a városi tanács tagja volt. 1771-1773 és 1778-1779 között a Városháza egyik tervezője, 1785-ben az azóta leegyszerűsített belvárosi plébániaháznak is építője volt.

Valószínű, hogy a belvárosi plébániatemplom rokokó stílusú, 1789-ben készült orgona építményének is ő volt a tervezője, mely a Gróh-ház mellett városunk másik fennmaradt rokokó emléke. Mayer Jakab 1770-1784. között Török András tábornok bélai birtokán kastélyt és már akkor érett rokokó stílusban kastélykápolnát épített. A nagyszabású piliscsabai plébániatemplom szintén az ő tervei szerint épült. Az esztergomi káptalan állandó építészeti felügyelője is volt.

Bottyán tábornok tovalovagolt

No, nem messzire, csak az esztergomi városháza hátsó udvarára. Bottyán János hadvezér bronz lovas szobráról van szó, mely 2007-ig hűen őrizte az önkormányzat épületét és a főtér nyugalmát. A Széchenyi tér rekonstrukciós munkálatai miatt kellett a szobrot elmozdítani eredeti helyéről. Az alkotás Martsa István szobrászművész munkája. Martsa István, a Esztergom szülötte, az itt élt Martsa Alajos képzőművész öccse volt. A mészkővel borított beton talapzat komoly, közel négy tonna súllyal bír, a bronzszobor maga „csak” hét mázsányi. Bottyán tábornok alakját egyelőre a Bottyán palota hátsó udvarán láthatjuk, köztérre való elhelyezése az elkövetkezendőkben oldódhat meg.