hídlap.net

Esztergomi neveléstörténetről szóló írásunk középpontjában a Belváro­si Óvoda históriájának azon epizódja áll, mely az alapításról és az indulásról szól. Az idézett szerző elsőként arról me­sél, hogy magát az óvoda alapítást 1863-ban az Esztergomi Újság pat­ronálásával kezdték megszervezni. A lap a kiírt részvényesi, adakozói kedv fokozására folyamatosan kö­zölte a támogatók neveit és a gyűjtés adatait. „1863. június 14-én, a város­házán tartotta első ülését az ideigle­nesen megalakult Kisdedóvó Társu­lat. Ekkor 40 alapító tag, 330 rész­vényes és külön 150 Ft gyűlt össze." A majdani intézmény alapszabályát megalkották, abban pedig külön le­fektették, hogy „...a kisgyermekeket másfél éves koruktól hatéves koru­kig minden lelki és testi veszélytől megmenteni, s azért szakavatott óvó és óvónő által különös gondot for­dítani arra, hogy a kisdedek tiszta, val­lásos érzelemre ébresztessenek, egymás iránti szeretetre buzdíttassanak és az ol­vasás, írás és számolás elemeinek isme­retére, valamint testi erők kifejtésének előmozdítására, s némely műügyességre is oktattassanak." A fővédnök a herceg­prímás lett, a társulat tagjai pedig azok, akik jelentősebb s rendszeres adomán­nyal támogatták az óvodát. A fenntartás­ba, nevelési költségekbe természetesen a szülők is beszálltak, „minden óvoncért 1 krajcárt tartozott fizetni a szülő napon­ként. A szegényeket, szegénységi bizo­nyítvány bemutatása ellenében mentesí­tették a fizetés alól. A kisdedóvó céljának magas színvonalú biztosítása érdekében az alapszabály kimondta, hogy a társu­lati választmány csak oly okleveles óvót és óvónőt fog felfogadni, akik az orszá­gos központi kisdedóvódában e célra ta­nulmányaikat jól bevégezték és vallásos­ságuk-, jellemük-, valamint képességükre nézve az országos központi kisdedóvódai igazgatóság által ajánltatnak." Az óvoda ügyeit irányító társulat elnöke, Zalka Já­nos kanonok, alelnöke Malina János, a Takarékpénztár titkára, igazgatója Kol­lár Zoltán városi plébános lett. Az óvoda először a mai Deák Ferenc utcában lévő, úgynevezett Kovács-ház földszintjén ka­pott helyet, az épületet évi 300 forin­tért bérelték. „A kisdedóvó avatását, ün­nepélyes keretek között, 1863. novem­ber 15-én tartották.

A misét a belvárosi templomban a hercegprímás, fővédnök, Scitovszky János celebrálta, a templo­mi énekkart a városi dalárda képviselte. A szertartás után a hercegprímás és a nagyszámú érdeklődők a kisdedóvó épü­letébe mentek, ahol a belvárosi plébános üdvözölte a főpásztort, aki a nap emléké­ül 1000 forintos alapítványt tett az inté­zet javára. A fővédnök megnézte a gye­rekeket is, akiknek a nevében Pongrácz Zalka János kanonok, elnök megköszön­te a hercegprímás figyelmét és kegyeibe ajánlotta a gyerekeket. A távozó főpász­tort szűnni nem akaró éljenzéssel bú­csúztatta a sokaság. A felavatott óvoda épületében volt egy társalgó, egy játszó­terem, előszoba, az óvó és a dajkák laká­sául szolgáló három szoba, két konyha és kert. A társalgó és a játszóterem különfé­le alkalmas bútorokkal, a szemléltető ok­tatáshoz szükséges eszközökkel és moz­gó betűkkel volt fölszerelve. Az első óvó, Németh Antal, akit „ernyedetlen buzgal­mú neje segélyezett". Javadalma 500 fo­rint és természetben lakás, fa és gyertya volt. A két dajkát együttesen 180 forin­tos fizetéssel alkalmazták. Az intézmény a nyári félévben május 1-től reggel 6-tól a téli félévben október 1-jétől reggel 7-től napnyugtáig tartott nyitva. Az esztergo­mi kisdedóvót mindkét nembéli gyerme­kek, valláskülönbség nélkül másfél éves koruktól 6 éves korukig látogathatták, de jellege katolikus volt. Az első félévben 290 növendék járt az intézetbe, döntő többségük (240 -en) római katolikusok, 2 fő református és 48 izraelita.

Az intézmény megalakulását követően is fordulatos életet élt, 1865-ben átköltö­zött a Bottyán utcába, ahol a mai napig is megtalálható, mint Belvárosi Óvoda, Esztergom legrégibb ilyen intézménye. A szakmaiság tekintetében nagy előrelépés volt, hogy 1892-ben megalakult Esz­tergomban az érseki óvónőképző in­tézet a Szent Anna Zárdában. Az el­nevezés egyben jelzi, hogy ez idő tájt szorultak ki a férfiak ebből a szakmá­ból. A Belvárosi Óvoda fennállásának fél évszázados létét ünnepelte 1913-ban, ekkor Csernoch János herceg­prímással. Az óvodához 1914-ben egy napközi otthon is csatlakozott, itt akkor hadiárvákat neveltek. A két világháború között az intézményben 80 körüli volt a gyerekek létszáma, bár az ellátást, nevelést végző óvó­nők köre nem bővült. A második vi­lágháború után 1948. október 1-jén nyílt meg újra az intézet, az ezt köve­tő államosítás után új óvónői testü­letet hoztak létre. 1951-ben megindult a városban az óvónőképzés. A százéves év­fordulókor 1963-ban már osztott csopor­tos, magas színvonalú nevelőmunka folyt itt, mely természetesen a mai napig szak­mai szép példaként áll a város és a régió többi ilyen intéz­ménye előtt is.