hídlap.net

A Thalia az egyik legtipikusabb családi autó, kicsit kocka, kicsit gömbölyű, négyajtós szedán nagy csomagtartóval. Népszerűsége talán köszönhető annak is, hogy mi magyarok – de közép-európai szomszédaink is – pontosan ezzel a típusú, formájú kocsikkal motorizáltuk magunkat, amikor majd 40 évvel ezelőtt kezdtek igazán elterjedni az autók, elég csak a hetvenes-nyolcvanas években a legkeresettebb – igaz nagyon nem volt más – zsigulira, Ladára, vagy a Wartburgra gondolni.

Így ha az autó szót kiejtjük, akkor biztosan mindenki egy ilyen formát képzel el, kivéve talán már a huszadik század legvégén született generációkat. Mindenesetre a Thalia és a hozzá hasonló típusú kocsik bizonyára ezért is váltak alapvető családi autókká, melyeknek talán a legfontosabb tulajdonsága a kedvező, gazdaságos üzemeltetés. A február 14-ei számunkban már teszteltük a Renault legújabb, jelentős ráncfelvarráson átesett Thaliáját, akkor egy 1,4-es, 98 lóerős benzines változatot hasonlítottunk össze az „egyes” Thaliával. Igaz elsősorban formai különbségre fókuszáltunk, viszont a majd száz lóerős benzinmotort is jó választásnak tartottuk, mivel erejének és a könnyű kasztninak köszönhetően a remek teljesítményhez kedvező fogyasztás társult.

Ezúttal viszont az 1,5-ös dízelmotorral felszerelt változat erőforrását vizsgáljuk meg alaposabban, amely múlt heti számunkban az új Megane-ban is duruzsolt. Ereje és teljesítménye, na és persze gazdaságossága még több dicséretet érdemel, mint benzines társáé.

A Renault 1,5 literes, 85 lóerős dízelmotorja kezdve ott, hogy halk – dízeleknél ez külön erény – jól pörög, ám mégis már alacsony fordulattól húz. Az erőforrás már a Megane kasztniját is dinamikusan mozgatta – derül ki Bukovics rovatgazda múlt heti tesztjéből – a Thalia viszont még lendületesebb, köszönhetően a lóerő-súly megoszlásnak. Míg a Megane saját tömege ugyanis kicsit több mint 1200 kiló, addig a Thaliáé még az ezret sem éri el. Igaz a nehezebb Renault testvért erősebb, 105 lóerős 1,5-ös motorral is lehet kapni. A Thalia dinamikussága mellett azonban – persze nem a padlógáz-fék vezetési stílusban – gazdaságos is, gond nélkül kivitelezhető vele ugyanis az alig öt literes fogyasztás.

Eddig a tesztig egyértelműen a Peugeot 1,6 HDi-je bizonyult a kedvencemnek, sőt bátran kijelenthetem, hogy a legjobb dízelmotornak. Most már azonban nem ilyen egyértelmű a válasz, még úgy sem, hogy az előző két évben a peugeotosok nyerték el az év motorja címet. A Renault – sokan bizonyára elfogultnak tartják majd kijelentésem, de tényleg minden részlehajlás nélkül állíthatom – ezzel az erőforrással egy újabb meggyőző érvet állítottak a vásárlók elé.

Az új Thalia egyébként négyféle motorral, két benzinessel és két dízellel vásárolható meg. A modell kapható 1,2-es 75 pacis, 1,4-es 98 lóerős benzines erőforrással, illetve 1,5 dCi 65 valamint 85 lóerős motorral. Meggyőző teljesítménye és gazdaságossága mellett pedig legelőnyösebb jellemvonása továbbra is az ára. Az alap egykettes benzines már két millió forint alatt is elvihető, míg a csúcs felszereltségű másfél literes dízel kicsit kevesebb mint három és fél millió forint.

Adatok:

Méretek (mm): hosszúság 4261, szélesség 1940 magasság 1439, saját tömeg 980 kg, megengedett össztömeg 1505, csomagtér 506 l.

Motor: 1461 cm3, max. teljesítmény: 63 kW (85 LE), maximális nyomaték: 200 Nm; átlagfogyasztás 4,6 l, tesztfogyasztás 5 l; CO2 kibocsátás (g/km): 116; gyorsulás (0-100 km/h): 12,3, végsebesség 177 km/h.

Alapár: 2 990 000 Ft, tesztelt változat ára: 3 340 000Ft.