hídlap.net

- Mikor derült ki, hogy a képzőmű­vészet ezen speciális, ritkán képvi­selt ágával foglalkozik majd, mint a textilművészet?
- Számomra nagyon fontos volt a kezdet, az pedig Esztergomhoz köt. A Kocsis fes­tőművész-rajztanár házaspár szakköreire jártam akkor gyerekként, az itt szerzett tapasztalatoknak köszönhettem, hogy bekerültem a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba. Nekem sokat jelentenek az esztergomi évek, esztergomi művész­nek is tartom magam, s bár középisko­lai, főiskolai éveimben már Budapesten éltem, mindig is visszavágytam Eszter­gomba, oda, ahonnét elindultam, ahol oly sok hatás ért, mely befolyásolta művésze­temet, ahol annyi szeretetet kaptam. Az Iparművészeti Főiskolára felvételiztem és 1967-ben diplomáztam textil szakon.
- Tulajdonképpen a textilművészet egyfajta technika is. Ráadásul a többihez képest nem szokványos. Ezt az aspektu­sát, hogy kedvelte meg?
- A főiskolán nagyon jó szemléletet és jó alapképzést kaptunk. Nemcsak textil­művész vagyok, de grafikus is. A Magyar Grafikusművészek Szövetségének tag­jaként grafikáimmal díjakat is nyertem, például a Salgótarjáni Rajzbiennálékon. Legutóbb a Pilseni Nemzetközi Grafikai Biennálén a nemzetközi zsűri három munkámat válogatta be.



- Az első jelentősebb elismerését 1984-ben kapta, a Művelődési Minisztériumi nívódíját. Már korai időszakától kezd­ve komoly elemzések tárgyát képezték művei, most már az interneten is olvas­ható analizálások szerzőit szembetűnő­en megihlették textilmunkái. Ezek egyi­kében hangzik ez az ominózus mondat, mely művészetéről így vall: „Aprólékos­sága monumentális.”. Ön szerint ezt, hogy kell érteni?
- Először Jánossy György építész mondta azt az egyik korai kiállításomon, hogy „monumentálisak ezek a grafikák”. Ez azt jelenti, hogy nagyon aprólékos és bonyolult, sűrű az a kis rajz, amit aztán felnagyítok. Ösztönösen rajzolok. Jön egy feladat, és kiderül, hogy a kiírt témának pont megfelel a már sugallatszerűen éppen elkészült rajzom, amiből azután felnagyítva monumentális méretű tex­tilkompozíció lett. Ez többször előfordult már. Így volt a Palásttal is, amely egy 15 centiméteres rajzból született. Oláh János író, költő egyszer a megnyitóbeszédében úgy fogalmazott, hogy munkáim „belső lelki állapotról készült közvetlen jelenté­sek”. Szerintem is így van. Azt próbálom meg érzékeltetni rajzaimon, textiljeimen, ami a szavakban ki nem fejezhető érzé­seket, érzelmeket, gondolatokat, fájdal­makat, szárnyalásokat, titkokat jeleníti meg. Mindezt őszintén, a lélekből jövően. Szabó Magda mondta egy tárlatom meg­nyitóján: „Hallgassák meg az életgyó­nást, melyet ezek a képek közvetítenek”. A művészetnek egyfelől az a dolga, hogy saját eszközeivel fejezze ki a másként ki nem fejezhetőt és gondolkodtasson. Aki tapasztalt kiállítás-látogató, az meg­érzi, hogy valójában miről is szólnak ezek a nem könnyen érthető képek. Az a tapasztalatom, hogy sokan megértik, és aki megérti, annak sokat jelent.

Egy pálya monumentális íve
Kókay Krisztina 1967-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Mesterei Göllner Miklós, Vén Emil és Modok Mária voltak. Számos egyéni és csoportos ki­állítása volt itthon és külföldön egyaránt, így egyebek közt Esztergom és Buda­pest mellett sok hazai városban, valamint Bécsben, Helsinkiben, Rómában, Frank­furtban, Münchenben, Eisenstadtban is. Köztéri munkái láthatók Esztergomban, Dombóváron, Keszthelyen, Budapesten és Vácott. Művei olyan közgyűjtemények­ben is megtalálhatók, mint a Keresztény Múzeum vagy a fővárosi Iparművészeti Múzeum. Szélesnek mondható a munkásságáról szóló írásos elemzések tára. Díjai közül kiemelkedik a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze kitüntetés, de emellett több hazai és külföldi elismerést kapott már.