hídlap.net

Meglehetősen nehéz meghatározni, hogy milyen kategóriába tartozó járművel hozott össze a szerencse: a Forester a Subaru leginkább terepjárós autója, ugyanakkor a peres nyári gumikkal és könnyűfém kerekekkel szerelt tesztautónk valószínűleg berzenkedett volna a hegymászástól. Ez, valamint a rövid tesztidő miatt kimaradt hát a tereppróba, de valószínűleg támaszkodhatunk az autót sárban is faggató kollégák beszámolóira, amelyek szerint a Forester nem vall szégyent az aszfalttól távol sem. Mint ahogyan az országúton sem, ezt már saját tapasztalatok alapján állíthatom: a 2,5 literes turbós boxermotor már-már misztikus képességekkel ruházza fel a másfél tonnás autót: a százas sprintet sok sportautónak titulált járgányt megszégyenítve 6 másodperc alatt futja, a végsebesség valahol 220 körül van – ez alapján akár emelt hasmagasságú, sportos szuper-kombinak is nevezhetnénk, és – legalábbis a hazai – vásárlók túlnyomó része valószínűleg annak is használja majd. Persze közülük is csak azok, akik megbékélnek a Subaru formavilágával: szó sincs ugyanis divatrendekről, a japánok mintha tudomást sem vennének ezekről – igaz, valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy éppen e különcség a Subaru erénye.



A keret nélkül nyíló ajtókon keresztül az autóba beszállva azután elhallgatnak a fintorgók: ízléses, egyedi megoldásokat felvonultató formavilág, a hátsó sorokig húzódó elektromos mozgatású tetőablak, bőrülések, sportkormány fogadja a betérőket. A Forester belső méretei meggyőzőek, öt ember és valamennyi poggyásza kényelmesen elfér benne. A legjobb helye – lévén szó mégiscsak egy Subaruról – természetesen a vezetőnek van: a műszerek, kezelőgombok mind az ő kényelmét szolgálják.



Persze mindez egy szempillantás alatt sokadlagos szemponttá válik, miután elfordítjuk a gyújtáskapcsolót: diszkrét köhintéssel éled fel a 230 tagú ménes, és szinte alig hallható duruzsolással jelzi, hogy kész a vágtára. Az egyre elégedettebb tesztelő vigyora akkor fagy az arcra először, amikor megpróbálja lenyomni a kuplungot, hogy elszabadítsa a ménest: a pedál elementáris erővel áll ellen, és ez – mint kiderült – nem változik a későbbiekben sem, abszolút jár a „vádligép” jelző. Az első elindulások így meglehetősen esetlenre sikeredtek, ám néhány próba után megszokható a pedál kezelése.



Innentől kezdve pedig kezdődhet a móka, amelyekről csak felsőfokú jelzőkkel lehet beszámolni: a motorháztető közepén domborodó levegőbeömlő nyílás alatt feldübörgő masina elképesztő erővel mozgatja a méretei ellenére stabil konstrukciót, 4 ezer körüli fordulatig „csak” húz veszettül, azután pedig a turbó még hátba veregeti egy kicsit a bent ülőket, miközben – sajnos meglehetősen leszigetelve – de csodás hangok érkeznek az utastérbe.
Sajnos a játéknak ára is van: a fogyasztás, ami első számú oka lehet a meglehetősen szerény, évi 50-60 darabos hazai Forester értékesítésnek.
 


A tesztút alatt mért közel 11 literes átlag bizony sok, legalábbis a bérből élők többségének, pedig az autó csak az árát nézve akár versenyképes is lehetne: a tesztelt 2,5 literes turbós boxermotoros változat 9 millió forintba kerül, de a szintén átlag feletti menettulajdonságokat produkáló 2 literes, 158 lóerős Trend felszereltségű modell már 6 millió 690 ezer forintért elvihető, ráadásul a fogyasztása tíz liter alatt tartható.



Mindez azonban – úgy tűnik – nem volt elég meggyőző érv a Foresterek mellett, a jövőben azonban változhat a helyzet: még idén bemutatja a gyár – valószínűleg a Subaru-fanatikusok nagy bánatára - az első dízel boxermotort, ami jövőre a Foresterbe is bekerül, ennek köszönhetően pedig várhatóan megnő majd az érdeklődés az autó iránt.