hídlap.net

Aztán itt van az, hogy akkor hábo­rognak a legjobban néhányan, amikor egy önkormányzati cég arról kommunikál, hogy mennyi racionalizálást hajtott végre a fennmaradásért, és hogy a város minden vagyona ne menjen a süllyesztőbe az adósságrendezési eljárás következ­tében. Az is érdekes, hogy többnyire az emberek a szabad aka­ratot választják az utolsókig, és majd miután pórázra kötik magukat, csodálkoznak, hogy a kör pontosan olyan sugarú, amilyen hosszú a lánc… Hogy könnyen várunk néha lehetetlen alkukötéseket mások kárára, ha nem nekünk kell letárgyalni, lásd valamikor munkát elvégző, pénzükre számító hitelezők.
Esztergom lett az a hely, ahol a bosszú új értelmezést nyert, mert míg egyik fél azzal vádol, hogy a hatalom elvesztés bosszúját kell megélni, miközben mi ha nem bosszú az, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogy a tervezés idején gon­dolva volt, így dől a botrányváros a médiából, és hónapokra megáll a testületi ülés, így az élet a városban. Hogy mikor volt kánaán Esztergomban, nehéz megítélni, de hihetetlen, hogy ez az évtizedeken át hirdetetten jobboldali, jól élhető város a jobboldali kormány irányítása alatt van a legrosszabb hely­zetben, pedig tán most kellene a legjobban csillognia.
Fájó, hogy az emberek hadüzeneteknek fogadják a közeledé­seket, és előre hazaküldik a nyuszit az el se kért tökszeletővel (ha emlékeznek a régi viccre). Míg mindenhol a városok arra törekednek, hogy megbízásaikat a saját önkormányzati cége­ikre bízzák, Esztergomban úgy tekintenek az önkormányzati vagyont képviselő cégekre, mintha az Al Kaida törne be. Persze mindenki mutogat a múltra, amit a legtöbben valakitől ismernek, aki ismert valakit, aki hallotta azt beszélni, aki anno ott dolgozott. Borzasztó hogy már úgy megbonyoló­dott az amúgy profán rendszer, hogy az emberek már kezdik elhinni, hogy az erőszak és háború trendi helyzetkezelés, a vadászpuska jó helyen van a nyúlnál, az árulók idővel azért hitelesek lesznek, és hogy nem kell békére törekedni, sőt a kormányt is meg kellene innen Esztergomból buktatni vagy legalább megleckéztetni, illetve a város normális üzemelé­séhez a személyeskedés, a céltalanság, a tagadás, az időleges amnézia, a csúsztatás és a heves érzelmek vezetnek.