hídlap.net

Kinek feladata – kinek érdeke?
Igaz, a központ működtetése törvény sze­rint nem városi feladat, hanem a megyei önkormányzat kötelezettsége. Igen ám, de a dorogi otthon kiválóan működik az Otthon téren 15 éve, közel az ott élők régi lakóhelyéhez, a családjukhoz, barátaik­hoz. A hasonló két megyei intézmény kö­zül a legközelebbi Esztergomban van, an­nak is a túlsó végén, a Visegrádi úton, meg annál is messzebb, Pilismarót-Basaharcon. De a Tittmann javaslatával kiosztott mel­léklet csak számokról szól: 2007-ben, 2008-ban és tavaly mintegy 80 milliós ki­adást jelentett a működés évente. Rögtön fel is merül a kérdés: akkor miért most kel­lett megszabadulnia Tittmannéknak az idősektől?

Lesz-e vállalkozó?
A város az intézményi jogviszonyt meg­szüntette és a Központ vagyonkezelésére pályázatot írt ki. Ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt években Dorog évente 80 millióval járult hozzá az intézmény műkö­déséhez, láthatjuk: aligha lesz olyan vál­lalkozó, aki idős emberek ellátására üze­meltetné tovább. Ez pedig mintegy 50 ki­szolgáltatott dorogi polgárnak jelenti azt, hogy az utolsó évek visszavonult nyugal­ma helyett egyik pillanatról a másikra nyakába szakad az új otthon keresésé­nek, a költözködésnek a gondja, tetézve az évek során megszokott környezet és baráti társaság elvesztésével. Pedig eb­ben a korban már nehéz új kapcsolatokat kialakítani. Éppen azoknak, akik – koruk­ból adódóan – egyre kisebb eséllyel talál­ják meg „saját” társaságukat.

Lesz-e otthona az időseknek?
Számtalan példát látunk, amikor az idő­sek egyszerűen nem tudják megfizetni az ilyen intézmények szolgáltatásait. Sok­milliós „beugrókat” kérnek a magánott­honok működtetői, amit legtöbbször az idősek lakásának ára fedez. Emellett az ellátásért a nyugdíjuk jelentős részét is kifizetik. Ha most nem is gondolunk arra, hogy hány illegális otthonról, na meg az időseket becsapó, az utolsó évekre félre­tett milliókkal lelépő csalóról hallani, ak­kor is nehezen hihetjük, hogy a megszű­nésre ítélt dorogi otthon minden lakója könnyedén talál magának új lakóhelyet.
Hiszen nem véletlenül kerültek a Mosonyiba. Családjuk az ellátásukat nem tudta megoldani. És nem rideg, szüleitől eltávolodott, „hálátlan” gyereket kell kép­zelnünk az ilyen helyzetekbe. Hiszen van, hogy az állandó szakmai felügyelet, az orvosi ellátás biztonsága érdekében kérik felvételüket maguk az idősek, vagy mert nem él a környékükön olyan családtag, aki elláthatná őket, ők viszont az ismerős utcák helyett nem akarnak távoli telepü­lésre költözni rokonaikhoz.
És még ha meg is lenne az anyagi alapja a magánotthonba költözésnek, aligha ta­lál ilyen helyet a dorogi létesítmény mind a félszáz lakója. A fenyegető veszély tehát fennáll akkor is, ha a megyei önkormány­zattal megállapodva megyei intézmény­ként működik a ház, akkor pedig különö­sen, ha magánkézbe kerül.

Mi lesz az épülettel?
Egyelőre még azt sem tudni, ha a megyé­hez vagy magánvállalkozóhoz kerül az in­tézményi ellátás feladata, vajon Tittmannék odaadják-e hozzá a Mosonyi-épületet. Mert az ingatlan az intézmény fenntartójának megváltozásával elválik az idősotthontól, az épülettel és a telekkel továbbra is Dorog rendelkezik. Ha magánvállalkozás vagy a megyei önkormányzat kívánná fenntartani az intézményt, azért Dorog esetleg bérleti díjat szedne, sőt ha a megye csak az ellátást veszi át, dönthet úgy is, hogy az ellátott idős embereket basaharci vagy esztergom-szamárhegyi létesítményekbe költözteti.

Sokasodó kérdőjelek
Sokan úgy vélik, ez lehet Tittmannék való­di célja. Hiszen az otthon környékén nagy fejlesztéseket terveznek, egy új városmag alakul ki a közlekedési csomópont átala­kításával, fejlesztésével. A felfutó környék pedig felfutó ingatlanárakat, befektetési lehetőségeket jelent: üzletek, irodák ke­resnek majd helyet maguknak, és a Dr. Mosonyi Albert Gondozási Központ épü­lete elég kecsegtető üzleti terep. A do­rogi fideszes képviselők, Balogh Zoltán, Gödrösi János és Szegi János úgy vélik, a Tittmann-féle MSZP-s vezetés ezeket az üzleti érdekeket tolja előtérbe, háttérbe szorítva a dorogi időseket, közülük is a leg­rászorulóbbakat. És akkor bekövetkezhet az, mint a képviselő is fogalmazott, hogy a 80 milliós gyurcsányi lefaragás nem is a legrosszabb része az idősek otthona-ügy­letnek, ezzel a csapással csak leplezni sze­retnék a nagyobb volumenű praktikát.

Fideszes megoldás
Attól is joggal tartanak azok, akik a testületi elő­terjesztésben nyitva hagyott hasznosítási kérdés­re keresik a választ, hogy az ingatlan a többi el­kótyavetyélt önkormányzati ingatlan sorsára jut. Előbb „hiába keresnek” majd befektetőt, vásárlót, majd a szokásos elképesztően alacsony áron fog­ják értékesíteni valakiknek, akik majd busás ha­szonnal vagy visszavásároltatják a várossal, vagy sokat keresnek egy jól irányzott befektetéssel.
Merényi Tamás, a dorogi Fidesz polgármester-jelöltje mindezzel kapcsolatban lapunknak el­mondta: a kótyavetyék gyakorlatát meg kívánják szüntetni a városban. Ebben a konkrét ügyben az első teendőjük az otthon „vis­szavétele”, vagyis a további működtetés. Ahogy Merényi fogalmazott: „a dorogi idősek nem válhatnak sem spekuláció, sem megszorítás áldozatává. Amikor több száz millió folyik el a dorogiak közpénzéből átgondolatlanul, vagy esetleg éppen jól átgondolva, az otthon működéséhez szükséges forrást biztosítani lehet és kell”.