hídlap.net

Vaszary Kolos egy szűcsmester legki­sebb fiaként a premontrei gimnázium tanulója lett, majd belépett a bencés rendbe. Itt kapta a Kolos nevet, amint az a szerzetesi közösségekben már szo­kás volt. Később tanított, könyveket írt, jótékonyan patronálta a hozzá hasonló szegény sorsú gyermekeket, világtörté­nelmi összefoglalója mintegy tíz kiadást ért meg. Előbb pannonhalmi főapát, majd 1891-től esztergomi érsek. Főpásztori jel­mondata szintén sokatmondó: „Pax! Deus et Patria.” (Béke, Isten és haza.) Egyház­kormányzati teendői ellátásában első helyen említendő Rajner Lajos helynök, címzetes püspök neve, aki hűséges szol­gálatával vívta ki a prímás és az egyház elismerését, megbecsülését. Kérésére engedélyezte XIII. Leo pápa a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére évente meg­rendezendő ünnepet. Jövedelmeinek jelentős részét szétosztotta a szegények között, de ő támogatta elsőként jelentős összegekkel a városi kórház megalapítását és működését.



De térjünk vissza a merényletre! A vizs­gálat adatai szerint, a merénylő vallomása nyomán kiderül, hogy Csolics Mihály 38 esztendős, római katolikus, bodnár, nős, három gyermek atyja. Az esztergomi pin­ceudvar birtokán maga kezelte a primacia borait, mígnem a prímás – mulasztások miatt – kinevezett mellé egy másik pin­cemestert is, hiszen Csolics Mihály, mint később kiderült, büntetlenül sáfárko­dott a prímás vagyonával. A kialakult, féltékenységből adódó folyamatos civa­kodásnak köszönhetően Jóskay Jeromos jószágigazgató fel is mondott a későbbi merénylőnek, ám „nagy könyörgésére” mégis meghagyták állásában. Ennek ellenére Csolics – elhagyva családját, állását – a fővárosba utazott, majd vidé­ken keresett állást, sikertelenül. Végül levélben ismét a prímáshoz fordult, hogy helyezné őt vissza állásába, ám ekkorra már megfogalmazódott benne a gyilkos­ság gondolata. Terve szerint, ha a her­cegprímás visszautasítja, a korábban egy zsibvásáron vásárolt konyhakéssel meg­gyilkolja. Kihasználva azt, hogy a prímás hétfőnként általános kihallgatást szokott tartani, ekkor kért audienciát a főpaptól. Saját bevallása szerint csak visszautasítá­sa esetén követte volna el a merényletet. A hercegprímás át is vette a levelet és az asztalára helyezte, mire Csolics durva hangnemben felszólította, hogy azonnal olvassa el! Kohl Medárd titkár távozásra szólította föl az erőszakoskodó pince­mestert, aki ekkor a prímás után vetette magát, de a titkár feltartóztatta. Dulako­dás támadt közöttük, mindketten a földre zuhantak, Csolics a bíboros életét mente­ni szándékozó titkárt késével időközben több alkalommal megszúrta. A visszatérő prímás azonnal titkára segítségére sie­tett. Rávetette magát a merénylőre is és kicsavarta a kezéből a kést. Ez alatt beért a cselédség és az audienciára várakozók, akiknek sikerült ártalmatlanná tenni a merénylőt, majd átadták a rendőrségnek. Kohl Medárd titkár súlyos sérüléseket szenvedett, de megvédelmezte a herceg­prímást. Kétségtelen, hogy a fanatikus pincemester tette elkövetésekor nem volt beszámítható állapotban, meghasonlott a világgal és önmagával. Mindennek elle­nére – a traumát követően – a herceg­prímás hamarosan visszanyerte békés, nyugodt hangulatát és titkára is kezdett felépülni. Királyi kitüntetése dolgában megtörtént a felterjesztés, amelynek eredményeként, mivel élete kockáztatá­sával megmentette a hercegprímás életét, az uralkodó a harmadik osztályú vasko­ronarenddel tüntette ki. Ennek ellenére Vaszary Kolos kérte, hogy a merénylőt ne az ellene elkövetett gyilkosság ügyében, „csupán” a titkárát ért sérelmek miatt ítéljék el. Csolics Mátyást a bíróság tíz év letöltendő fegyházbüntetésre ítélte.