hídlap.net

A nemdohányzókat védő és a dohánytermékek fogyasztását szabályozó új, 1999. évi XLII. törvény egyik legfontosabb eleme, hogy a munkahelyek zárt légterű helyiségeiben és a közforgalmú intézményekben tiltja a dohányzást. Ez tulajdonképpen majd minden ágazatot érint. A „közforgalmú” kifejezés alatt a jogalkotó az éttermeket, bárokat, kocsmákat, postákat, bevásároló központokat és mozikat érti. S míg utóbbiaknál vélhetően nem lesz gond, hogy ott ne gyújtsanak rá a dohányosok, addig az előbbieknél, főleg a kocsmáknál, borozóknál, sörözőknél elképzelhető, hogy nem minden súrlódástól lesz mentes az átmenet. Az új törvény év elején lépett hatályba, be nem tartóit azonban csak április elejétől büntetik meg, így egy három hónapos türelmi időt kapott a magyar dohányosok társadalma. Az új jogszabály ugyancsak a tilos kategóriába sorolja a tömegközlekedési eszközöket, így ezentúl sem HÉV-en, sem vonaton, sem autóbuszon nem gyújthatunk rá. Az talán mindenki által elfogadott, hogy óvodákban, iskolákban és a kórházakban, orvosi rendelőkben ne dohányozzon senki, így ezen különösebb megütközés bizonyára nem lesz. Az viszont vitákra adhat okot, hogy a törvény alapján olyan helyeken sem szabad ezután rágyújtani, ami végül is nem zárt légterű helyiség, így például aluljárókban, vasúti- és buszmegállókban. A jogalkotó azt írja, hogy ezeknek a közterületnek számító helyek külső határvonalától számított öt méteres távolságon kívül lehet cigizni.

Az új jogszabály arról is rendelkezik, hogy mely helyeken, eseményeken mentesülnek az előzőleg leírtak alól a dohányosok. Így megengedett a zárt légterű helyiségben a dohányzás, amennyiben ott dohánytermékek bemutatóját tartják, illetve szállodákban, hotelekben, a kifejezetten dohányzás céljára kialakított helyiségekben. Ugyancsak megengedett a zárt térben való cigarettázás a börtönökben, a pszichiátriai intézmények a betegek számára.

Esztergomban legendásan sok kocsma van, olyan klasszikusnak mondható helyek, ahol természetesen mindeddig lehetett dohányozni. Arra valóban csak az elmúlt években nyílt lehetőség, hogy a városban a nemdohányzók is beüljenek egy-egy korsó sörre, feles pálinkára, baráti beszélgetésre. A kocsmák ezt az igényt nem igazán kívánták kielégíteni, erre talán csak a cukrászdák és néhány teázó vállalkozott. A megoldások között népszerű volt, hogy a dohányosok és nemdohányzók külön helyiségekben lehessenek, illetve ha egylégterű volt a vendéglátóipari-egység, akkor ott nagyteljesítményű elszívókat alkalmaztak az üzemeltetők. A tapasztalat szerint viszont ezek a megoldások nem voltak jók, hiszen az elszeparálás és a légkondicionálás mellett is a cigarettafüst makacs és jellegzetes illata/szaga át-átkúszott a nemdohányzóknak fenntartott részekbe is. Eddig tehát inkább úgy volt, hogy a nemdohányosoknak kellett a nagyobb kompromisszumot megkötniük, a társasági élményért cserébe el kellett viselniük a dohányfüstöt.

A helyzet 180 fokos fordulatot vett, a cigarettázók, pipázók most kénytelenek lesznek szenvedélyük élvezete idejére az adott vendéglátóipari-egység előtt, a szabad levegőn dohányozni. Bizonyos szórakozási formájában ez nemigen kivitelezhető, illetve a különböző nagy forgalmú diszkók, koncerttermek ki-beengedő kapurendszereinek forgalmát is intenzívebbé teszi, hacsak nem kínál a hely egy belső, dohányzó udvart a vendégeknek. A nagy kérdés a kocsmák esetében talán az, hogy a több pohár alkoholt elfogyasztók az immár némileg módosult tudattal képesek lesznek-e belátni, hogy dohányzásával komoly büntetésnek néznek elébe, illetve, hogy az adott kocsma működését is veszélybe sodorhatják törvényszegésével. Egy rövid körsétát téve Esztergom nevezetesebb kocsmáiban, bárjaiban az tapasztalható – amire egyébként, ismerve a helyi fogyasztókat, nagyjából számítani is lehetett – hogy továbbra is rágyújtanak a vendégek. Érvelésük pofonegyszerű bár nem egészen elfogadható: „amíg tiltják, de nem büntetik, addig mehet a cigizés”. A kocsma- és kávéház üzemeltetők pedig egyelőre széttárják a karjukat, ők mit tehetnek, a vendégekből élnek, ha megregulázzák a törvényszegőket – mely regulázásra a törvény egyébként több módon is feljogosítja őket – akkor még az is előfordulhat, hogy a törzsközönség rakoncátlanabb része átpártol azokba a helyekbe, ahol a türelmi idő lejártáig elnézik a dohányzást a zárt légtérben. Mintegy tíz vendéglátóipari helyet meglátogatva egy meglehetősen rossz arány jött ki, mindösszesen két helyen mentek ki az italkimérés elé a dohányosok, hogy ott füstöljenek. A pultosok néhány helyen nemtetszésüket és értetlenségüket fejezték ki az új törvénnyel kapcsolatban, láthatóan idegesek lettek a téma említésére. Annyira, hogy némelyiküknek a rövid beszélgetések hatására rá is kellett gyújtaniuk.

Mennyibe kerül, ha a tiltás ellenére rossz helyen dohányzunk?

A címbéli kérdésre adott rövid válasz: meglehetősen sokba. A hosszabb úgy szól, hogy a saját jövedelemmel rendelkező magánszemély esetében a bírság 20 és 50 ezer forint között lehet. A vállalkozások, intézmények, szervezetek esetében 1 milliótól 2,5 millióig terjed a büntetés. A nagyon magas büntetéseket nézve biztosak lehetünk abban, hogy kétszer is meggondolják, akik rossz helyen akarnak rágyújtani.