hídlap.net

Számok a pohár fenekén

A magyarok szeretik a sört, bár erre a tényre nem feltétlenül lehetünk büszkék, hiszen nálunk a nyolcvanas években inkább az építőipari dolgozók „munkaeszköze” volt a habzó nedű, nem a kultúrált sörfogyasztás tárgya. Akkoriban évente fejenként 100 liter körüli mennyiség folyt le a torkokon, majd a rendszer összeomlásával a folyékony kenyér iránti rajongás vagy inkább a ráfordítható keret is drasztikusan csökkent. A kilencvenes években kiszélesedő szénsavas és rostos üdítőital-, valamint ásványvízválaszték szintén hozzájárult a sörfogyasztás visszaeséséhez. Ma, amikor a tradicionális hazai gyártók kínálata mellett a legjobb belga, német, cseh és egyéb márkák, valamint az olcsó dobozosok is megtalálhatók a piacon, évente több mint 700 millió liter sört fogyasztunk. A Magyar Sörgyártók Szövetsége által készített statisztika szerint az elmúlt évben egészen pontosan 733,5 millió literrel oltottuk szomjunkat, melynek 52 százaléka a hagyományos márkákból került ki. A legmelegebb nyári hétvégéken a napi fogyasztás a két – két és fél millió litert is elérheti, ami azt jelenti, hogy a csecsemőket és az aggastyánokat is beleértve minden második magyar megiszik egy-egy korsó sört. Ezzel a mennyiséggel egy ötvenméteres verseny-úszómedencét tele lehetne tölteni.

A sör napos oldala

A számok arról tanúskodnak, hogy szeretjük a sört, most pedig megtudhatjuk azt is, hogy ez egyáltalán nem baj, sőt kifejezetten hasznos. A jellegzetes ízű, a sárgásbarnától a majdnem feketéig terjedő színű, szén-dioxid tartalmú ital 93 százaléka víz, emellett literenként 5-9 gramm szénhidrátot és némi fehérjét tartalmaz, zsírt viszont egyáltalán nem. A sörben a víz és az összetevők erjedése útján keletkező 3-6 százalék etilalkohol mellett csíráztatott árpából származó maláta, komló és sörélesztő található. A folyékony kenyér a malátának köszönhetően gazdag foszforban, kalciumban, nátriumban és káliumban, ezért igen jó hatással van az izmokra, így a szívizomra is, de emellett a csontok, a bőr és a haj számára is hasznosak. A komló C-vitamint, a sörélesztő pedig B-vitamint juttat a szervezetbe, és van minimális rosttartalma is. A nátrium a glükózzal együtt stimulálja a folyadékfelszívódást, így segít megőrizni a szervezet folyadékháztartásának egyensúlyát, ráadásul a sörök többsége izotóniás, azaz ozmózisnyomásuk megegyezik a szervezet folyadékainak ozmózisnyomásával, így rendben tartja a vízháztartást, tehát akár sportital is lehetne, ha nem tartalmazna alkoholt. Viszont az enyhe alkoholtartalomnak köszönhetően javítja a vérkeringést, növeli a jó (HDL) koleszterinszintet a vérben, oldja a feszültséget, elősegíti az emésztést és természetes altatóként fogyasztva pedig az idegrendszerre hat előnyösen. Kutatások kimutatták, hogy a mértékletes sörivóknál kisebb a szívbetegségek és a rákos daganatok kialakulásának kockázata, mint az absztinenseknél, ami viszont a sör rabjairól már korántsem mondható el. Az sem mellékes, hogy a habzó nedűk általában tiszta forrásvízből készülnek, és az E-számoktól hemzsegő üdítőkkel ellentétben kizárólag természetes alapanyagokat tartalmaznak.

A sör árnyékos oldala

A kis mennyiségű – napi 30 gramm, azaz épp egy korsó sörnyi – alkohol jótékony hatásairól már esett szó, de nem szeretnénk elhallgatni a hátrányait és a veszélyeit sem. Köztudott, hogy az alkohol hatására a központi idegrendszer és az érzékszervek működése lelassul. A szervezet első válaszreakciója erre a fáradtság érzésének csökkenése és a nagyobb teljesítmény, de utána elkerülhetetlenül bekövetkezik az „elemek” lemerülése: romlik a koncentráció, a mozgás rendezetlenné válik, csökken az izmok ereje, lassulnak a reflexek, tehát alaposan megnő a sérülésveszély. Míg az izotóniás jelleg segít a folyadékháztartás egyensúlyban tartásában, addig az alkohol fokozza a vizeletképződést, dehidratál, ezért kíséri kínzó szomjúság a másnaposságot. Bár a sörök csekély alkoholtartalma „elbújhat” a 10-12 százalékos alkoholtartalmú borok és a 30-40 százalék alkoholtartalmú tömények mellett, a vidám korsóemelgetés is alapos terhelésnek teszi ki a szervezetet: míg a jól sikerült buli után alszunk vagy pihenünk, testünk gőzerővel dolgozik, méregtelenít, amely szintén rontja a teljesítményt, és lassítja a regenerálódást. A szeszesitalokban lévő alkohol egy része természetes úton távozik a verejtékkel és a vizelettel, nagyobb hányada viszont átalakulás nélkül, több tényezőtől függő gyorsasággal szívódik fel a szervezetben. Az alkoholtól bonyolult vegyi folyamatok útján, acetaldehiddé majd ecetsavvá oxidálódva szabadul meg a szervezet. Egy egészséges felnőtt férfi szervezete óránként átlagosan hét gramm alkoholt képes lebontani. Az alkohol étvágygerjesztő hatása ugyan élettanilag nem nevezhető károsnak, ám a sörkorcsolyák, és az általa megkívánt nagy mennyiségű vacsora elpusztítása rövid időn belül sörhassal örvendezteti meg a habzó ital kedvelőit. Az elhízás egészségre való ártalmaira és egyes betegségeknek a túlsúly miatti rizikójára pedig nem kell külön felhívni a figyelmet. Egyébként a folyékony kenyér önmagában nem hizlal, egy deciliter sör energiatartalma fajtától függően 40-50 kalória, ami nagyjából megegyezik a szénsavas és rostos üdítőkével.