hídlap.net

A téli napokon vágyunk a melegre kívülről és belülről egyaránt. Természetes, hogy fűtjük otthonunkat, aki teheti a kandallóban, vagy a kályhában is begyújt, hiszen a ropogó tűz még melegebb érzést kelt, és az is természetes, hogy jól beöltözünk, ha ki kell dugni orrunkat a hidegbe. Szervezetünk ilyenkor a betevőből is a meleget kívánja. Aki vizet, és üdítőt iszik nyáron, most előnyben részesíti a teát, a fröccsöt a forralt bor, a boros, vagy rumos tea, a jeges koktélokat pedig a puncsok és a grogok válthatják ki. Illene a felsorolásba a sör is, még akkor is, ha a hazai sörkedvelők az északi országokban teljesen megszokott meleg habzó ital puszta említésétől is rosszul lesznek, pedig a forró sörre is számtalanféle variáció kínálkozik. E heti írásunkban néhány ötletet adunk a testet-lelket melegítő italok elkészítéséhez.

Tea: hagyományosan és másképp

A tea a legmegszokottabb, legegyszerűbben elkészíthető meleg ital, amelynek rengeteg variációja ismert a világ különböző tájain termő fekete teáktól a zöld teákon át a gyógyteákig. A teacserje leveleiből főzött ital legendáját egy időszámításunk előtt 2700-ban keletkezett kínai írás őrzi, amely szerint Sen Nung császár fedezte fel a teát. A történet szerint a császár forró vízzel telt poharába néhány levél hullott, mire a pihenő uralkodó kellemes illatra lett figyelmes. Megkóstolta a véletlenül készült italt, amelyről kiderült, hogy kellemes íze mellett, frissítő hatása is van, így indult világhódító útjára a cserje, amely Európába csak jóval később, 1610-ben érkezett meg.

Magyarországon, illetve az európai kontinens országaiban a különféle feketeteák a legelterjedtebbek, amelyeket cukorral, mézzel, citrommal, ha alkoholos italra vágyunk, akkor pedig borral, vagy rummal ízesítve fogyasztunk, de angol nyelvterületen a híres ötórai teát tejjel isszák. Az utóbbi időben egyre többen vannak azok az ínyenc teakedvelők, akik úgy gondolják, hogy a tea eredeti aromáját kár elrontani bármilyen „idegen” íz anyaggal, tehát szigorúan tisztán isszák.

A tea is jóval több lehetőséget rejt magában annál, mint hogy egyszerűen vízzel leforrázzuk a leveleket. A fűszerezési és ízesítési variációknak csak a fantázia szabhat határt. A fahéjban, szegfűszegben, vaníliában senki nem csalódhat, de a bátrabbak kipróbálhatják a gyömbéres teát is. Csészénként egy teáskanál ceyloni teára, egy dekagramm friss gyömbérre, egy kiskanál mézre és egy fél rúd vaníliára lesz szükségünk hozzá. A gyömbért hámozzuk meg, vágjuk vékony szeletekre, majd dobjuk a forrásban lévő vízbe, és főzzük öt percig. A vaníliarudat hosszában vágjuk ketté, és a teával együtt helyezzük a kanna aljára. Öntsük rá a gyömbéres vizet, hagyjuk állni öt percig, majd szűrjük a csészékbe és ízesítsük mézzel.

Ínyenceknek és az újdonságokra nyitott teakedvelőknek ajánljuk a következő indiai tejes fűszertea variációt: négycsészényi mennyiséghez forraljunk fel fél liter vizet és három deciliter tejet két púpozott evőkanál cukorral, három darab tört kardamommaggal, egy teáskanál frissen reszelt gyömbérrel, fél rúd fahéjjal, két darab szegfűszeggel, majd alacsony hőmérsékleten főzzük egy-két percig. Adjunk hozzá személyenként egy filteres erős, aromás fekete teát és forraljuk fel újra. Hagyjuk állni 10-15 percig, majd szűrjük csészékbe.

Forralt bor: népszerű és egyedi

Ha nem is annyi, mint a teának, de számtalanféle variációja ismert a forralt bornak is. Szinte mindenki másképp készíti, de elrontani senki nem tudja. Lehet töményen, vagy több-kevesebb vízzel hígítva, fehér, vagy vörös borból, több, vagy kevesebb cukorral, mézzel és olyan és annyi fűszerrel, amilyennel csak szeretnénk. A hagyományos forralt bor-fűszerek, azaz a fahéj, a szegfűszeg és a szegfűbors mellett kipróbálhatjuk a csillagánizst, és az olyan karakteresebb ízeket adó ízesítőket is, mint a chili, vagy a bors, a megszokott citromhéj és citromkarika helyett pedig kipróbálhatjuk az almát, a narancsot és más gyümölcsöket is.

Az alapanyagokhoz hasonlóan a főzés-forralás technikáját tekintve is megoszlanak a vélemények. Van, aki mindent együtt főz meg, van, aki csak a cukros-fűszeres levet forralja fel, és csak utána önti bele a bort, amelyet már csak lassú tűzön melegít, nehogy kárba vesszenek annak értékes aromái, no meg az alkoholtartalma. Az alapanyagok tehát adottak, és kellőképpen hideg is van, itt az idő, hogy kikísérletezzük saját receptünket, ha még nem tettük volna meg.

Meleg sör: aki mer, az nyer

A hűs csapolt sör elkötelezett hívei, és a meleg söritalt szentségtörésnek érzők most ugorhatnak a következő fejezetre. Meleg sör márpedig létezik, és ha van, aki elég bátor, vagy elég kíváncsi ahhoz, hogy kipróbálja, íme a recept. Fél liter sört melegítsünk fel egy-két darab fahéjjal és szegfűszeggel, de vigyázzunk, hogy ne forrjon fel. Közben keverjünk ki egy tojássárgáját ízlés szerinti mennyiségű porcukorral, adjunk hozzá fél deciliter tejszínt és fél deciliter valódi rumot, majd óvatosan keverjük össze a meleg sörrel. Leszűrve hagyományos sörös korsóban fogyaszthatjuk ezt a meglepő, de ízletes, és ráadásul minden meghűléses betegségre kiváló gyógyszert jelentő italt.

Puncs: sípályán és karácsonyi vásáron

A puncsnak nevezett téli finomsággal leginkább az osztrák sípályák melegedőiben és a karácsonyi vásárokon, például a sokak által látogatott bécsi Chriskindlmarkt-on találkozhatunk. A füles bögrékben kínált ital eredeti verziója vízből, teából, cukorból, citromléből és rizspálinkából készült, ma inkább rummal készítik, de ennek is, akárcsak a többi téli melegítőitalnak, rengeteg variációja ismert. A következő recept állítólag az eredeti angol puncs, amely jelentős alkoholtartalma miatt akár szilveszterre is kiváló lehet. Szükségünk lesz két-két darab citromra és narancsra, melyek héját vékonyan hámozzuk le. A héjakat fél liter vízzel felforraljuk, beleöntünk 2,5 deciliter édes vörösbort, 2,5 deciliter édes fehérbort, 1,5 deciliter rumot, fél kilogramm cukrot, és forráspontig melegítjük. Végül belecsavarjuk a citromok és a narancsok levét, jól összekeverjük és már fogyasztható is. Egy másik variáció szerint narancslé, citromlé és Triple Sec egyenlő arányú elegyéből készül a puncs, amelyet cukorral főzünk fel, és esetleg még vörösborral ízesítünk.

Grog: vizes rum, de jó

A grog neve és létrejötte egy legendához kötődik, amely Sir Edward Vernont admirális egy kevésbé népszerű intézkedését örökíti meg. A grogram nevű szövetből készült kabátja miatt Old Grogramnak gúnyolt tengernagy 1740-ben „megszorító intézkedéseket” vezetett be a matrózok között: rumadagjukat ezentúl vízzel hígítva kapták. A szokatlan löttyöt a csalódott tengerészek grognak nevezték el, amely elnevezés később a vizes rumból készült cukrozott, fűszerezett meleg italra is ráragadt.

Egy pohár groghoz ízlés szerint egy-két kanál cukor, fél citrom leve, egy darab fahéj, két szem szegfűszeg, fél deciliter rum és forró tea szükséges, de utóbbit helyettesíthetjük forró vízzel is.

November 29-étől Esztergomban is lesz lehetőség a szabadtéri-közösségi teázásra és forralt borozásra a Széchenyi téri adventi vásáron. A szervezők hatezer darab egyedi, emblémázott bögrét készítettek erre az alkalomra, amit majd a helyszínen bordó, zöld és kék színben lehet megvásárolni arany felirattal.