hídlap.net

- Lassan húsz éve próbálkozom a sí sport megszerettetésével, népszerűsíté­sével minden korosztály körében. Ter­mészetesen a legfiatalabbak a potenciális célkorosztály. Mivel a síelés nem csak a sportról szól, ezért legalább annyira fon­tos a környezettudatos életstílus, a moz­gás szeretete, az emberi, baráti kapcsola­tok kialakítása és megőrzése, a természet megóvásának fontossága. Nos, a sí-kör­nyezet mindezekre megoldás. Ahogy mondani szoktam, az embernek még a lelke is megtisztul a havas hegyekben.
- Ejtsünk magáról a játszótérről is néhány szót!
- Az alapítvány létrehozását követően az önkormányzat felajánlotta a sportcsarnok mellett lévő területet, mi pedig elkezdtük a munkálatokat báli bevételekből, falusi felajánlásokból, mígnem három lépcső­ben, három esztendő alatt elkészültünk a falu játszóterével, ami megfelel az uniós minősítéseknek. Készítettünk például egy hatszögletű hintát, aminek a vásárló­értéke egymillió-egyszázezer forint lett volna, mi ennek töredékéből elkészítet­tük, amint egyéb játékokat is kézzel, mi magunk csináltunk meg a gyerekekkel, kézi munkával. A nyersanyag jobbára személyes felajánlásokból származott, én magam is rengeteg akácfát ajándé­koztam a munkálatokhoz. Az alapítvány egyik célja tehát a játszótér létrehozása, fejlesztése, illetve karbantartása. Szeren­csére az önkormányzattal jó a kapcsola­tunk, míg kezdetben a fűnyírás is a mi feladatunk volt, a legutóbbi időkben ezt például átvállalták. Az alapítvány másik célja a fiatalok sportra való nevelése. Erre is évente legalább egy hónapom rámegy, hiszen két tábort is szervezek. Télen a sí tábort, nyáron pedig a vízi tábort. Ezek előkészítése, megszervezése nem kis munka.



- Pilismaróton a vízi sportnak meg­voltak az előzményei még Beer Miklós váci püspök, maróti plébános korában, hiszen ő rendszeresen szervezett nyári táborokat a gyerekeknek, de tudomásom szerint a sízés a semmiből teremtődött.
- Való igaz, a sísport az én nagy szerel­mem, szeretném is minél több mindenki­vel megismertetni, megszerettetni. Mára sikerült eljutnom odáig, hogy az iskolából nem csupán azok jutnak hozzá, akik ki tudják fizetni a tábor költségeit, hanem épp az alapítványnak, a támogatásoknak és a magam baráti körének köszönhetően a gyerekek immár az önköltségi ár alatt is részt tudnak venni a táborokban. Ebben nagy segítségemre van a jelenlegi plébá­nos, Kálmán Antal atya és nem hagyha­tom említés nélkül feleségemet, húgo­mat, akik szintén lelkes, aktív és megértő támogatói ennek a szenvedélyemnek.
- Noha amatőr szinten művelitek a sízést, ennek ellenére immár komoly eredményeket is könyvelhettek el magatoknak.
- Jelenleg nyolc gyerekkel foglalkozom, mint nemzetközi síoktató olyan szinten, hogy amatőr nemzetközi versenyekre is járunk. A megyéből hárman vannak, közülük a két pilismaróti a saját gyer­mekem. A megyei versenyt esztendőkön keresztül többször megnyerték, de idén az országos versenyen a dömösi Takács Marci és a pilismaróti iskola tanulója negyedik helyezést ért el kategóriájában, a nagyobbik lányom, Pónya Zsófi, aki az Árpád-házi Szent Erzsébet iskola tanu­lója országos harmadik helyezett lett, Pónya Sára pedig a pilismaróti Bozóki Mihály Általános Iskola színeiben idén diákolimpiai bajnok lett. Sára egyéb­ként az elmúlt nyáron a kajak sportban is országos harmadik helyezést ért el. Ezekhez a sikerekhez nagyban hozzájá­rultak a szülők, valamint a nagyvillámi és a dobogókői sípálya üzemeltetői, Gutbrod Rezső és Lőrincz László, illetve az iskolák is, melyek nevezték és tanulmányaikban segítették a versenyzőket.
- Honnan kapjátok a támogatásokat?
- A tehetősebbek között is vannak elkö­telezett szponzoraink, de az biztos, hogy a szegényebb rétegek soraiból könnyeb­ben jönnek azok az összegek, amelyek a működésünkhöz elengedhetetlenek. És természetesen magam is igyekszem felsorakozni a támogatók közé, mint­egy másfél évtizede vannak Szlovákiá­ban sportboltjaim, amit lehet, azt onnét bocsátom a sportolók rendelkezésére. A lényeg tehát az, hogy a sízni szándéko­zó gyerekeknek soha nem kell fizetniük azért, hogy kipróbálják ezt a nagyszerű sportot. Ez olyan szinten működik, hogy ha valaki nem is az alapítvány keretei közt, hanem mondjuk, családi kötelék­ben szeretne felszereléshez jutni, nálunk kaphat. Egy-egy alkalomra ingyen, ha több napra viszi el a lécet, akkor legfel­jebb egy talpjavításért cserébe.
- Meddig akarod művelni ezt a nagy­szerű, nyugodtan mondhatom, hogy hivatást?
- Ameddig élek. Bizonyára lesz egy időszak, amikor egyszerűen az fog éltet­ni, hogy még havas lejtőkön csúszhatok gyerekekkel vagy baráti körrel, hiszen egyedül nem jó siklani, a fiatalok pedig minden kétséget kizáróan, érezhetően fiatalítanak. Meggyőződésem talán abban a szójátékban foglalható össze, hogy a legnagyobb élvezet, amikor a sípályán „az él vezet”.