hídlap.net

Az éppen ismét régi fénye visszaállítása előtt álló Fürdő Szállóval már több alkalommal foglalkoztunk lapunk hasábjain, arról azonban, hogy Esztergom itt látta vendégül történelmünk több nagy alakját, még nem esett szó. Pedig többek között olyan illusztris vendégek is megszálltak itt, mint Kossuth és Széchenyi, márpedig ez nem csak arra bizonyíték, hogy a szálló népszerű volt anno, hanem arra is, hogy kilábalva az elmúlt évtizedek pusztításából többek között e helyi históriákkal megerősítve indulhat harcba napjaink vendégeinek kegyeiért.

A legnagyobb magyar Esztergomban

Gróf Széchenyi István tevékenységének az esztergomi történet csak egy apró, ráadásul meglehetősen bizarr epizód. A legnagyobb magyar 1848. szeptember 5-én gőzhajón ért városunkhoz, nem sokkal azután, hogy – mint ahogyan a róla írt életrajzok többsége is írja – öngyilkosságot próbált elkövetni, a tőrt inasa csavarta ki kezéből, majd közvetlenül a kikötés előtt a Dunába vetette magát a hajóhídról. Mint ismeretes nem itt érte a vég – szerencsére -, a matrózok megmentették, és rövid idő alatt a partra vonszolták. Szállási Árpád helytörténész ide kapcsolódó dolgozatából tudjuk, hogy az öngyilkossági kísérletek miatt a helyi hatósági orvos, egy bizonyos Lőrinczy Rezső meg is vizsgálta a grófot, igaz, állapotáról újat megállapítani ő sem tudott.

Esik eső karikára

A szebbik történet Kossuth Lajoshoz kötődik, aki a szabadságharc idején azért kelt útra a Dunán fölfele, hogy a folyó partján lévő városok és megyék felkelő csapatait összeszervezve a lajtai táborba vezesse azokat. Az út esztergomi állomásáról Ortutay András gyűjtése alapján adunk közre részleteket a korabeli lapból. „Esztergom, oct. 19. (…) Délután két órakor esztergomvárosi és megyei nemzetőrök mintegy másfélezer főre menő csapatban fegyverrel és zene kísérettel nyomultak a Duna partra, Besze János őrnagy vezérlete alatt, majd a fegyverbe lépett érseki mesterképezde ötvenkét növendéke a sereg előcsapatját alakítva, lépett tanáraival síkra, úgy szinte a lovas önkéntesek is, a nép pedig daczára a kietlen szélnek, szinte hullámzott. 5 óra után megdördültek a várfoki ágyúk, jelt adandók a fellobogózott gőzös közeledtéről és 6 órakor a népnek harsány éljenzései közt közénk lépett Kossuth Lajos, a hon kedveltje. (…) A lángnyelvű, ki ide sem jött örvendeni, hanem harczra lelkesíteni, szokott erély-, szivély- és hatállyal viszonzá azt, egyetértés és lankadatlan honszerelemre híván fel a harczszomjas népet, és a benne honszerelmet és polgári erényeket koszorúkkal kitüntetett lelkes honleányokat.”

A korabeli tudósításból bizonyára sokaknak kitűnik, hogy Kossuth személyében magasabb rangú nemigen jöhetett volna ez idő tájt Esztergomba, a város egy emberként indult meg a vezető hazafi érkezésére. Az eufórikus hangulatot – ugyancsak az 1848-as cikk írója szerint – Kossuth Lajos Fürdő Szállóba érkezésekor támadt viharos, villámokkal, nagy széllel, esővel tarkított időjárása csak fokozta, „való hát, hogy Kossuth villámokkal jár”, jegyezte le a krónikás e momentumon felindulva. A „harczszomjas nép” a Fürdő Szállóig kísérte a kormányzót, aki az épület ablakából intézett beszédet a messze környékről összegyűltekhez. Az eső szakadt, de Kossuth mégis gyújtóhangú beszédet mondott, melyet az Fürdő Szálló előtt gyülekező nagy tömeg a kiadós eső ellenére türelemmel hallgatott végig. Ez a jelenet egy, a helyszínen lévő Némedi Nagy János nevű református lelkészt úgy megihletett, hogy amikor elindult hazafelé Nagysallóra egy dalt szerzett Kossuth esztergomi tartózkodásának emlékére. Azóta hangzik fel időnként magyar ajkakon az „Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára” kezdetű nóta. E híres dalmű tehát teljes egészében városunkhoz köthető. Kossuth a Fürdő Szállóban pihente ki az út fáradalmait, majd másnap reggel folytatta nemzetmentő munkáját, tovább intézkedett és dolgozott, miként a korabeli lap is írja: „Futárokat irányzott Bars, Hont, Győrbe és Pestre, majd Besze János a hadsereg élelmezési főbiztosává nevezvén, délelőtti 9 órakor üdvözlések és mindnyájunk áldásai közt Komáromba vitorlázott…”