hídlap.net

A leánynevelő gimnázium létrehozatalát az 1920-as évek második felében Benkő Mater Szeréna, a szatmári nővérek főnöknője javasolta Serédi Jusztinián bíborossal, aki az ügyet pártfogásába véve Klebelsberg Kuno kultuszminiszter elé terjesztette azt. Régi vágya látszott teljesülni ekkor sokaknak, hiszen a nők- és lányok egyetemre kerülését még a 19. században indítványozta először Teleki Blanka. Az egyetemhez való továbbtanuláshoz azonban előbb érettségi vizsgát kellett tenni, így alakult ki az igény, hogy legyenek nő- és leánynevelő középiskolák is.

A gyengébbik nem ugyanis addig csak apácarendek közreműködésével tanulhatott, illetve magántanulóként érettségizhetett. 1930-at írtak a naptárak, amikor Esztergomban megkezdte működését az Érseki Boldog Margit Leánygimnázium. Az intézményt a szatmári irgalmas nővérek irányították, s ­1937/38-ra már nyolcosztályossá fejlődött fel az iskola. A progresszió emellett kiterjedt a felszereltségre, az épület egyéb tárgyi, valamint a tanári kar személyi feltételeire is. Ekkor a szellem okulásában már nyolc tanterem, két gyakorlóterem, tizenegy szertár, ifjúsági könyvtár, a test fejlődésében egy tornaterem, egy úgynevezett sportudvar, ráadásnak pedig egy teniszpálya szolgálta ki az igényeket itt, de természetesen volt tanári szoba is. Az egyházi felépítésű iskolában a tantestület tizenhat tanárból állt, öt irgalmasrendi, tíz világi tanár és egy igazgató tartott órákat. Ezt a közösséget segítette öt hitoktató is. Az első évtizedekben a tanulók száma a nyolcosztályos rendszer kialakulását követően 230 és 270 között mozgott.

Az iskola szigorára utal, hogy bár az első osztályok magas létszámokkal indultak, a negyedik évbe lépve erős válogatásban volt része a nebulóknak, s az érettségit is csak egy részük tette le. Például az 1935/36-os tanév 43 elsős tanulójából az 1942/43-as tanévben csupán 18 diák végzett. Ezt támasztja alá a már említett évkönyv is, miszerint a ­30-as, ­40-es években itt végzett tanulók jelentős része egyetemekre, főiskolákra ment tovább, a jövő társadalmának értelmisége tanárnak, gyógyszerésznek, közgazdásznak, vegyésznek, színésznek készült, illetve ekkortájt évente csak két-három egykori tanulóból lett „háztartásbeli”, azaz hivatásos anyuka, feleség. A gimnázium oktatási szellemiségének alapját a keresztény hit jelentette, az intézmény névadója Árpád-házi Margit lett, s mint a korabeli dokumentum írja: „a nevelési célkitűzéseket szolgálta az iskolai vallásos, a tantárgyi nevelés, a vallási gyakorlat, az ekkor felerősödő ifjúsági mozgalom. Ez utóbbit szolgálta többek között a Mária Kongregáció, a Szív-gárda, az Élő Rózsafüzér Társulat is. Mondhatni, hogy harmonikus szép rendben ment az élet az iskolában, egészen 12 évig, ezt követően, 1943-ban ezt az intézményt is utolérte a II. világháború borzalma, az iskola egy részét vöröskeresztes kórháznak alakították át. Valamivel később itt kapott helyet a György Artúr hadapródiskola. Az ­1944/45-ös tanévben az előadások hiánya miatt nem volt féléves bizonyítvány, illetve maga az épület is kárt szenvedett az Esztergomot ért harcokban, több találatot is kapott a komplexum. Az ­1947/48-as tanévben ugyancsak nagy fordulatot jelentett, hogy levált a gimnáziumról az általános iskola rész. Az iskolát 1948-ban államosították, az ez év őszén induló tanévtől már a különös csengésű Állami Szent Margit Leánygimnázium nevet kapta az iskola, ekkor Csathó Ernő lett az igazgató. A név ellenére az egyháznak már nem volt része az intézményben, a még megmaradt épületek és felszerelések egy részét meg is tarthatta magának, ráadásul a korábbi, szerzetesekből álló tantestület már nem vett részt az államosítás utáni munkában. A Dobó Katalin nevet ­1950-ben vette fel az intézmény. A 60-as években az intézmény szakközépiskolai jellege kiemelkedett, amikor bevezették a politechnikai oktatást, de ezt erősítette a kereskedelmi és mezőgazdasági tagozat létrehozása is. Az egészségügyi „vonal” az ­1970/71-es tanévben indult be, ekkor a tanulók általános ápolónői és általános asszisztensi oklevelet kaptak az érettségivel. A közismert tantárgyakat az iskola szaktanárai, a szakmai elméleti tárgyakat és ismereteket az esztergomi kórház, illetve a rendelőintézete főorvosai, orvosai és az iskola szakoktatói tanították. A gyakorlati foglalkozások az iskola mellett a helyi kórházakban, a körzeti rendelőkben, illetve bölcsődékben folytak. A Dobó Katalin Gimnázium 1994-ben költözött a Bánomi városrészbe. Az 5778 négyzetméteres épületkomplexum akkor az ország egyik legkorszerűbb oktatási intézményeként nyitotta meg kapuit.

A Kis-Duna sétányon lévő épületek sorsát az 1990-es új, szabad választásokat követő társadalmi és politikai fordulat döntötte el, de ez már egy másik történet, amit majd jövő héten olvashatnak a helytörténet kedvelői. Írásunk elkészítése során Bánomyné Kovács Ildikó 1994-ben írt dolgozatát és az iskola 1975-ös keltezésű évkönyvét lapoztuk fel.

Az intézmény már az 1960-as évek elejétől számos országos tanulmányi verseny első helyeinek megszerzésével igazolta az itt folyó oktatás magas minőségét. A tanulókat, többek között Dévényi Ivánné, Popovics Györgyné, Kárpáth Csabáné, Marton Kálmán, Jónás László, Mécs Miklós és Smiger András készítette fel. A Dobó Katalin Gimnáziumban tanult más hírességek mellett Prokopp Mária, az ELTE egyetemi tanára, művészettörténész, Gát György matematikus, Szállási Zoltán rákkutató, Krasznai Márton diplomata, Peternák Miklós művészeti író, Nádor Magda operaénekes, Czigler Andrea operaénekes, Pusztaszeri Kornél, Jónás Rita, Vincze Péter színművészek, de itt koptatta a padokat több jeles sportolónk is, mint például a triatlonos, Bodrogai Judit, az ökölvívó bajnok, Szilágyi Diána és a kick-boksz bajnok, Krempf Réka.