hídlap.net

Most őszintén: mennyien kapnak Önök közül a szívükhöz, ha szembe jön az utcán egy Passat? Na jó, ott hátul a VW marketingesek tegyék le a kezüket. És most: mennyien birtokolnák boldogan azt a szembejövő Passatot? Na ugye. Hát valahol itt van a kutya, azaz a VW rejtély elásva.

A Passatra ugyanis szinte mindenki kíváncsi volt nem csak a szűkebb családból, de a baráti körből, meg azok barátai közül is, volt olyan, aki egy esküvőre indulva tett nem kis kitérőt azért, hogy beleülhessen. Nem találják ki, hogy milyen autója van egyébként: hát persze, hogy Passat, igaz, egy kétliteres dízel kombi DSG váltóval.

A nem várt érdeklődés miatt teljesen új értelmezést nyert a teszthét, azt próbáltam megfejteni, hogy miért vonzza az embereket, közülük természetesen elsősorban a VW-konszern autóit birtoklókat olyannyira a kisebb-nagyobb ráncfelvarrások mellett immár öt éve a piacon lévő Passat.

Hát, ha engem kérdeznek, a formája miatt bizonyosan nem. Kivetnivalót ugyan nehéz találni benne, de ha úgy fogalmazok, hogy „németes", akkor talán még finom is voltam. Vonalzóval megrajzolt élek, elegáns vonalak, de semmi öncélú cicoma, még a tesztautónkhoz extraként adott küszöbök és lökhárító-toldalékok sem hivalkodóak. Bent ugyanez a helyzet: jól leolvasható műszerek, precízen járó kapcsolók, kellemes tapintású, de rideg színvilágú anyagok. Minden a helyén, minden könnyen kezelhető, de egyetlen egy első látásra birtoklásra késztető részlete sincs. Mégis, beülve rövid időn belül otthonosan érzi magát az ember, egyedül a kormány bal oldalára került elektronikus kézifékkapcsoló hat szokatlanul, egyébként viszont olyan érzést kelt minden, mintha mindig is ilyen autónk lett volna.

Menet közben még tovább erősödik ez az érzés: az indítókulcsot csak be kell nyomni az erre a célra kialakított nyílásba, és - nem történik semmi. Mielőtt újraindítóznánk, azért érdemes egy pillantást vetni az épphogy csak jelképes krómkerettel szegélyezett műszerekre, amelyek mutatják, a motor bizony jár, csak éppen mi ebből semmit sem hallunk.

A tesztautóban ugyanis az autó egyik legnagyobb újdonsága, az 1,4 literes TSI volt. Az egyébként is elképesztően sima járású motor hangjából pedig semmi nem szűrődött be az utastérbe, és bár nem végeztünk méréseket, de azt biztosan állítom, hogy ez volt eddig az egyik, ha nem éppen a legcsendesebb tesztautó, amit alkalmam volt kipróbálni. A vicc az, hogy ráadásul mindez nem csak alapjáraton van így, hanem menet közben, akár autópálya tempónál is.

Az 1,4 TSI más szempontból is különleges darab, hiszen még ma is csak legyintenek sokan, ha egy ekkora autóról az derül ki, hogy nincs benne legalább egy jófajta 1,8-as motor. Hát ebben a Passatban nem volt, és nem is hiányzott, pláne, hogy az autót kipróbálók többsége a próbakör után sem akart hinni a tapasztaltaknak. Nem csoda, hiszen a VW kis lökettérfogatú turbós benzineseire én is minden alkalommal rácsodálkozom, és bevallottan voltak kétségeim a Passat és az „egynégyes" összhangjáról, de hamar és főleg nyomtalanul elmúltak. A tíz másodperc körüli százas sprint, a vegyes használatban 7-8 liter körüli fogyasztás, na meg a dízel egység jelentős felára miatt annak, aki nem rohangál naponta több száz kilométert autópályán, nem megy évi 50-60 ezer kilométert, szerintem jobb választás a TSI.

Már csak azért is, mert így végre nyugdíjba küldik ebben a típusban is a közvetlenül a gőzgép feltalálása után kifejlesztett, a VW-kben azóta amolyan „jól bevált alapmotorként" rendszeresített ősrégi 1,6-ost és így új belépőmodellel bővült a paletta.

Méretek (mm): hosszúság 4765, szélesség 1820, magasság 1472, tengelytáv 2709, saját tömeg 1463 kg, megengedett össztömeg 2075, csomagtér 485 l.

Motor: 1390 cm³, max. teljesítmény: (90 kW) 122 LE/5000 ford/perc, maximális nyomaték: 200 Nm/1500-4000 ford/perc

Menetteljesítmények: gyorsulás (0-100 km/h): 10,5 végsebesség 203 km/h; átlagfogyasztás 5,5-8,6 l, tesztfogyasztás 7,7 l;

A tesztelt változat alapára: Passat Comfortline 1.4 TSI 1,4 /90kW/122LE 7 284 000 Ft