hídlap.net

A Splash-el korábban már találkozhattak lapunk olvasói, hiszen ősszel volt alkalmunk egy rövid menetpróba erejéig vezetni az újdonságot, az1,2-es benzinmotorral felvértezett autó kifejezetten jó benyomást tett ránk. Egy olyan autóról elsők közt papírra vetni bármit is, amely nagy valószínűséggel idehaza a többi Suzuki modellhez hasonlóan az utcakép meghatározó részese lesz, sokkal nehezebb, mint egy-egy méregdrága rétegmodellről.

Márpedig az alig egy hónapja forgalmazott Splash várhatóan kelendő lesz, nézzük tehát, mire számíthatunk az újdonságtól, amelyet ezúttal a legkisebb erőforrással, a három hengeres benzinessel próbáltunk ki.

A Splash formatervéről most legyen elég annyi: az autó felépítése elődjéhez hasonlóan amolyan mini egyterű benyomását kelti, a magas építés azonban a korábbinál sokkal harmonikusabb karosszériával párosul. A formatervezői ipart természetesen nem rengeti meg alapjában a Splash, de a Suzuki ezúttal is egy megnyerő külsejű, modern formavilágú kisautót „hozott össze”, amelynek elsődleges élettere a város. Hogy az autó szép-e, avagy sem, ezt mindenki döntse el maga, az kétségtelen, hogy a rövid túlnyúlások, a magas fejtér, a kis fordulókör nagyon praktikus a városi forgalomban. Az autóba könnyű beülni, fotelek helyett kis túlzással székek fogadnak minket. Ennek megfelelően az átlagnál magasabban ülünk, így remekül átlátjuk a forgalmat, ugyanakkor az ülések oldaltartása gyakorlatilag ismeretlen fogalom, és hiába a magas fejtér, „hosszabb” embertársaink a rövid ülőtámla miatt nehezen találják majd meg az ideális vezetési pozíciót. Ebben szerepe van annak is, hogy a kormány tengelyirányban nem állítható.

A Splash belsejének hangulata egyébként meglepően kellemes, és nem csak Suzuki szinten. A műszerfal mindössze egy, a Mini-éhez hasonló, kistányér méretű kombinált műszerből áll, a vízhőfokmérő sajnos azonban a spórolás áldozata lett, a fordulatszámmérő pedig meglepően furcsa helyet kapott: az óra a műszerfal tetejéből, bibircsókként mered elő.

Az utastér fontos kelléke a Splash esetében a több variációban választható beltéri borítás: a műszerfal műanyag, illetve az ajtók szövet betéteti és az ülések kárpitja megegyeznek, így végre a Suzuki tulajdonosoknak nem kell lemondaniuk a hangulatos belső térről sem, ráadásul így kevésbé feltűnő, hogy szinte mindenütt kemény, kopogós műanyagok uralják az autó belsejét. A középkonzol szintén régi ismerős: a Swift és az SX4 is szinte ugyanezt használja. A pakolóhelyek terén sincs forradalmi változás: az ajtózsebekbe belefér a fél literes palack, a két első ülés között pohár és aprópénztartó, a kesztyűtartó fölött rakodópolc várja az apróbb holmikat, illetve a műszerfal tetején lévő fedeles dobozba pakolhatunk. Hátul hasonló a helyzet: a hosszú távon két, rövidebb távokon három utassal is megbirkózó ülőhely környékén az ajtózsebek kínálnak rakodóhelyet. Két ember egyébként akár kényelmesen is utazhat, a magas ülések jóvoltából jól elfér a lábunk is, igaz, hosszabb távon nem biztos hogy igazán kényelmes ez az üléspozíció.

Igazán messzire, legalábbis több személlyel egyébként sem biztos, hogy a háromhengeres Splash-al kell elindulni: ezt a csomagtér és a kis motor korlátai indokolják. A 178 liternyi pakolóhely nem sok, még akkor sem, ha a raktér és a mankókerék közé még egy ötletes pakolódoboz is került. A legkisebb erőforrás pedig elsősorban városban remekel, a márkára jellemző pörgős motorral itt a szállított személyek számától függetlenül dinamikusan autózhatunk. A sebességhatárok emelkedésével arányosan csökken a dinamika: országúton nem gond ugyan a sebességek betartása, az előzéseket azonban már érdemes megtervezni, autópályán pedig öt személlyel a fedélzeten a maximális cél a 130-as tempó tartása lehet, hosszabb, meredekebb emelkedőkön ez is kihívás a kis háromhengeresnek. Amennyiben „megszabadulunk” a hátsó ülésen utazóktól, némiképp javul a helyzet, legalábbis a csomagszállítás terén: ledöntött ülésekkel 573 liternyi hely marad a poggyászoknak. Mindezt – legalábbis a gyári adatok szerint – alacsony fogyasztással ellentételezi az erőforrás: a hivatalos adatok szerinti ötliteres átlagos fogyasztás nagyon kedvező, alig pár száz kilométert futott tesztautónkkal mi ennél azonban egy literrel többet mértünk. És hogy kinek „csoboghat” a Splash? Elsősorban azoknak, akik kevés pénzért szeretnének egy használható, megbízható és divatos új autóba ülni (a két légzsák és ABS alapfelszereltség), amelynek fenntartása várhatóan a többi Suzuki modellhez hasonlóan az átlagosnál olcsóbb lesz. Az erőforrás választásakor érdemes azonban majd odafigyelni: a háromhengeres benzines elsősorban nagyrészt városi használatra, rövidebb utakra alkalmas, ha nagyobb távokon, és főleg rendszeresen több utassal furikázunk, érdemesebb az 1,2-es benzinest, vagy az 1,3-as dízel erőforrást választanunk (természetesen később ezekkel is kipróbáljuk az autót), amelyek minden körülmények között kellő dinamikával mozgatják majd a felszereltségtől függően ezer kiló körüli saját tömegű Splash-t.

ADATOK

Méretek (mm): hosszúság 3715, szélesség 1680, magasság 1590, tengelytáv 2360, saját tömeg 1050 kg , megengedett össztömeg 1485 Motor: háromhengeres, 12 szelepes benzinmotor, 996 cm3, max. teljesítmény (kw/LE/ford.): 48/65/6000 min, Maximális nyomaték: 90 Nm/4800 min, Átlagfogyasztás 4,4 -5,9 l Tesztfogyasztás 6,1 l, Gyorsulás (0-100 km/h): 14,7 Végsebesség 160 km/h. Alapár: Splash 1.0 GC 2.185.000 Ft, tesztelt változat ára: Splash GLX (CD/AC) 2.615.000 Ft