hídlap.net

A legutóbbi kis Audi, az A2-es mérsékelt sikert aratott, és akkor nagyon finoman fogalmaztunk. A németek most érezték úgy, hogy ismét eljött az ideje annak, hogy megpróbálkozzanak egy prémium minivel, ami szándékaik szerint elsősorban a Mini, de talán az Alfa Mito és a Fiat 500 vásárlóközönségéből is szép számmal csábít majd vevőket.

Tegyük hozzá, az Audit nem csak a prémium minikkel kereshető csinos kis summa motiválta az A1 tervezésekor, hanem azok a fránya Euro szabványok, amelyek minden gyártót arra kényszerítenek, hogy az erős, de sokat fogyasztó, ergo magas széndioxid kibocsátású modelleket ellensúlyozzák a kisfogyasztású, takarékos autók.

Az Audi persze nem engedheti meg magának, hogy valami fapados kényszermegoldással próbálkozzon, és az egyébként műszakilag kiváló, ám méregdrága, alukarosszériás A2-est sem ismételhette meg. A mérnökök így azt a feladatot kapták, hogy a konszern már meglévő, a VW-től a Skodán keresztül a Seatig mindenütt használt alapokból alkossák meg a négykarikások legkisebbjét. A karosszéria tervezése minden bizonnyal azzal kezdődött, hogy Hans levette a polcról a szabvány Audi hűtőmaszkot, és a terem közepére támasztotta: „ez a kiindulópont, ez adja az autó arányait, ehhez tessék hozzárajzolni a karosszériát, bitte”. A márka védjegyének számító hatszögletű maszk uralja az autót, még sincs olyan érzésünk, hogy valami kényszermegoldásról lenne szó: a német mérnökök megfogadták Hans utasításait, és a tőlük megszokott precízséggel hozzáépítették a karosszéria többi részét.

Oldalról a méretes ajtók uralják az A1 formáját, méretükre jellemző, hogy alsó peremükön egy kis fül található, amelynek feladata a zsanérok tehermentesítése csukott állapotban. Hátulról határozott, letisztult élek jellemzik a legkisebb Audit, a lámpatestek a csomagtér-ajtón kaptak helyet, felnyitáskor pótlámpák veszik át a helyzetjelzők szerepét.

A beszálláshoz kell némi hajlékonyság, különösen, ha a hátsó traktusba igyekszünk, ahová 165 centiméter felett ne ültessünk utasokat. A lábtér elegendő magasabbaknak is, de a fejtér szűkös, százhetvenegynéhány centimmel hosszúnak bizonyultam. Elöl maximum széltében érződhet szűkösnek a hely, de nem zavaró a passzentosság, sokkal inkább a sportosság érzetét kelti, köszönhetően nagyban a remek üléseknek. Az A1-es ugyan nem titkoltan a VW Polo alapjaira építkezik, odabent ennek azonban semmilyen nyomát nem láttuk, tipikus audis műszerek, kezelőszervek mindenütt. A műszerek között kapott helyet a számtalan funkcióval bíró fedélzeti számítógép, itt nem csak a klasszikus értékeket követhetjük nyomon, de akár a saját telefonunk teljes névlistája közül is választhatunk, amennyiben engedélyezzük a Bluetooth kapcsolatot.

A tesztautóban talán a legjobb motor-váltó kombináció volt: az 1,4-es TSFI 122 lóerejét egy S-tronic, hét fokozattal gazdálkodó fokozatmentes szerkezet osztotta be. Utóbbinak két állása is van: D és S, de utóbbira csak ritkán volt szükség. Be kell vallanom, hogy az automata váltókat – noha egyre jobban tudom értékelni kényelmüket – az autózás egy satnya, amerikáns melléktermékének vallom, de az S-tronic több, mint meggyőző volt.

A szerkezet remekül érzi, mikor milyen fokozatra van szükség: városban akár hatodikba is felvált, hogy a gázpedál erősebb lenyomására akár kettesig visszaváltson egy szempillantás alatt, lejtőn lefelé pedig érzékeli, hogy szükség van motorfékre – le a kalappal az Audi előtt. S-fokozatban megváltozik a karaktere, folyamatosan a legnagyobb teljesítményt nyújtó fordulaton tartja a motort, de ha kell, akkor a kormány mögötti fülekkel akár mi váltogathatunk. Mindez kiegészült az automatikus start-stop rendszerrel, ami szintén jól vizsgázott, legtöbb társával szemben akár mínusz két-három fokban is leállította a lámpánál a motort, de például arra gondosan ügyelt, hogy a még hideg erőforrást ne állítsa le. Ugyanígy gondoskodott a motor élettartamáról a rendszer egy egy-egy hosszabb országúti szakaszt követően is. A 122 lóerős erőforrás már bizonyított eleget, nem hiszem, hogy a szakemberek mellélőttek volna az Év Motorja díj odaítélésekor. Erős, rugalmas, fogyasztása némi odafigyeléssel hét liter alatt tartható, nálunk a teszthét alatt átlagban 7,3 litert fogyasztott a kis Audi, igaz, ez messze elmarad a gyár által ígért 5,2-es átlagtól. Ami még akkor sem olcsó, ha a belépőmodell ára nem éri el az ötmillió forintot, mivel a négycsillagosok borsos áron mérik az extrákat, így ha egy jól felszerelt kis A1-est szeretnénk, még 1-2 milliót rá kell szánnunk, igaz, legnagyobb ellenfele, a Mini sem olcsóbb, sőt…

Adatok:

Motor: Hengerűrtartalom: 1390 cm3. Teljesítmény: 90 kW (122 LE)/5000. Nyomaték: 200 Nm/1500-4000.

Méretek:

Hosszúság/szélesség/magasság: 3954/1740/1416 mm. Tengelytáv: 2469 mm. Tömeg: 1125 kg. Csomagtartó térfogata: 270/920 l.

Menetteljesítmények, fogyasztás:

Gyorsulás (0-100 km/óra): 8,9 mp. Végsebesség: 203 km/óra. Átlagfogyasztás: 5,2 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 7,3 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 119 g/km.