hídlap.net

A kerékpáros katonai egység tevékenysége a sportéletben

A királypuccsot, valamint az erőviszonyok végleges rendeződé­sét követően a két említett kerékpáros zászlóalj – a honvéd­ség egyéb alakulataihoz hasonlóan – köztük – visszatért béke­tevékenységükhöz. Ez elsősorban kiképzést jelentett, azonban 1932-ig, míg ismét be nem vezették az általános hadkötele­zettséget, a zsoldos legénység nem volt ráutalva a folyamatos sulykolásra, jószerivel gyakorlottabbak voltak a fiatal tisztek­nél. Így a katonák viszonylag sok szabadidővel rendelkeztek. Ez lehetővé tette azt, hogy sokrétű egyéb tevékenységet fejt­senek ki, részt vegyenek a város sport- és kulturális életében. A katonai vezetés intenzív támogatásával gyakran rendeztek versenyeket, elsősorban olyan sportágakban, amelyek kapcso­lódtak a katonaélethez. Rendszeresen részt vettek a honvéd­ség által rendezett versenyeken is, több alkalommal ők maguk voltak a rendezők. A versenyekről a helyi sajtó rendszerint tu­dósított is. Ilyen volt 1923 júliusában, mikor az alábbi szöve­gű cikk jelent meg az Esztergom című hetilapban: „F. hó 14.-én délután 4 órától 11 óráig a 3. kp. zászlóalj tisztikara a táborban lévő elemi lőtéren sportlövészetet tart, amelyre vendégeket is szívesen lát.” A lap július 16-án az alábbi beszámolót közölte az eseményről: „Sportlövészet a táborban. Szombat délután Esz­tergomból szépszámú közönség rándult ki a táborban lévő ele­mi lőtérre, ahol a 3. kerékpáros zászlóalj tisztikarának rende­zése mellett sportlövészettel kapcsolatos jótékony célú nyári mulatságokat tartottak. A céllövészet, amelynek kilenc válfaja szórakoztatta a fegyverhez értőket, nagy érdeklődés és élénk részvétel mellett folyt le. A kedélyes hangulatot nagyban emel­te a dorogi bányászzenekar szebbnél-szebb darabok előadásá­val, a verseny befejezése után pedig a turista dalárda énekelt el több szép énekszámot a közönség lelkes tapsaitól követve. A versenyt tánc zárta le.” A sporteseményeken részt vett a „tá­bori”, vagyis a városon kívül található valamikori hadifogolytá­bor épületeit elfoglaló 4. kerékpáros zászlóalj is. 1929 októbe­rében a „Névtelen Hősök III. stafétája” verseny katonák kate­góriájában a 4. kerékpáros zászlóalj az I. és III. helyet szerezte meg, míg a 3. kerékpáros zászlóalj a II. helyezést érte el. Talán kissé furcsának tűnhet, de rendeztek versenyt más számokban is. 1922 februárjában például: „F. hó 15-én d. u. 5 órakor le­zajlottak a 3. honvéd kerékpáros zászlóalj ezidei szuronyvívó versenyének minősítő küzdelmei. Az igen szép számú nézőkö­zönség előtt 24 vívónak küzdelme után a 6 legtöbb pontot el­ért vívó jutott be a döntőbe mely 19-én d. u. 5 órakor lesz a laktanya vívótermében.” A sportversenyek nem csupán a szó­rakozás céljait szolgálták. Jól mutatja ezt az alábbi hír 1923 októberéből: „Katonai távgyaloglóverseny. A 3. kerékpáros zászlóalj f. hó 13.-án rendezte meg az évi távgyaloglóverse­nyét az Angol-Magyar Bank „Sparta” sportfejlesztő részvény­társaságának vándordíjáért, 10 kilométeres terepen teljes ka­tonai felszereléssel. A győztes a 2. kerékpáros század lett, mely szakasz a 10 kilométeres utat zárt rendben teljes létszámával 78 perc alatt tette meg s ezen győzelmével immár másodízben nyerte meg az értékes vándordíjat. 1921.-ben az 1. kerékpá­ros század, 1922.-ben a 2. kerékpáros század.” A teljes felsze­reléssel, zárt rendben megtett táv mai szemmel nézve is impo­záns. Gyakran előfordult, hogy a honvédség egyéb alakulatai­val kellett összemérni képességeiket: „A hadsereg kerékpáros csapatversenyt 25-én, kedden tartották Esztergomtábor kör­nyékén. A rendkívül nagy követelményű versenyben hét sza­kasz indult, minden szakasz, amelyet tiszt vezetett, 47 teljesen harcszerűen fölszerelt kerékpárosból állott. A szakaszok golyó­szórókon kívül még nehézgéppuskákat is vittek magukkal. A verseny útvonala 80 kilométer volt, amelynek végén harcszerű lőfeladatot kellett a szakaszoknak megoldaniuk. A csapatver­senyt az esztergomtábori 4. kerékpáros zászlóalj nyerte meg a budapesti 6. kerékpáros zászlóalj, illetve a jászberényi 5. kerékpáros zászlóalj szakaszai előtt.”

A biciklis katonák a városi- és állami ünnepeken

A sporton kívül számos egyéb lehetőség is adódott, hogy a katonák részt vegyenek a város életében. Az alakulatok számos változatos formában járultak hozzá a város életé­nek változatosabbá tételéhez. A megszervezett rendezvé­nyek között éppúgy találunk Mikulás-estet, mint tudomá­nyos vagy színielőadást. Rendszeres és tevékeny résztvevői voltak a városi, állami ünnepségeknek. Ilyen volt például 1934-ben. „Az Esztergomban állomásozó Vak Bottyán 3. kerékpáros zászlóalj ma délelőtt Horthy Miklós kormány­zó Budapestre való bevonulása 15. évfordulójának alkal­mából a Széchenyi téren katonai díszszemlét rendezett. A díszszemlén megjelentek Esztergom város polgári és kato­nai hatóságainak képviselői és a város társadalmának sok kitűnősége.” Speciálisan katonai jellegű események voltak a Hősök Napi (minden év május utolsó vasárnapja) meg­emlékezések, valamint a városba érkező közjogi méltósá­gok fogadása. A 3. kerékpáros zászlóalj aktívan közreműkö­dött a volt 26. közös, valamint a 14. honvéd gyalogezredek emlékének ápolásában. A katonák komoly összeggel járultak hozzá a városban felállított 26-os emlékmű költségeihez is, a pénz összegyűjtéséhez több mulatságot és rendezvényt szer­veztek. A társas élethez hozzátartozott a tánc is, a zászlóal­jak tiszti és altiszti kara gyakran rendezett táncmulatságokat. Ezek bevétele rendszerint előre megjelölt jótékony célra ment. 1922-ben például: „A m. kir. 4. honv. kerékpáros zlj. 2. száza­da f. évi. dec. hó 5-én este 8 órai kezdettel állomáshelyén, Ke­nyérmező-táborban a tiszti étkezde nagytermében jótékony célú kabarett előadást rendez.” A jótékonyságot természete­sen más formában is gyakorolták. A zászlóaljak gyakran segé­lyezték étellel a rászoruló hadi-rokkantakat és családjukat.

A kerékpáros katonai egységek csatába indulnak...

A testületi szellem fokozására 1930-ban a Honvédelmi Minisz­térium minden katonai egység – így a kerékpáros zászlóaljak – számára is osztálynapokat határozott meg, amely általában az alakulat névadójának egy-egy nevezetes harci cselekményé­nek évfordulója volt. Ennek megfelelően – a város történelmi múltjára és egyházi jellegére tekintettel a 3. kerékpáros zász­lóalj Vak Bottyán, míg a 4. kerékpáros zászlóalj Kapisztrán Já­nos nevét kapta (osztálynapok augusztus 5-én, illetve július 22-én). 1935-ben a honvédség folyamatos átszervezéseinek eredményeképpen a 4. kerékpáros zászlóalj 1936-ban elhagy­ta a tábort (amely 1927-től az Esztergom-tábor nevet visel­te). Az elárvult tábort a budapesti „József nádor” 2. gyalogez­red III. zászlóalja foglalta el. Az alakulat új helyőrsége Karcag lett, rövidesen hadrendi száma is megváltozott 6-osra. Később, újabb átszervezéseket és áthelyezéseket követően a zászlóalj a háború végét Kiskunhalason (illetve a fronton), mint 3/III. harckocsi-zászlóalj érte meg. A 3. kerékpáros zászlóalj 1939. január 23-ával hagyta el Esztergomot, Vásárosnaményba, Nagyszőllősre, végül Kolozsvárra települtek, hogy 1943. októ­ber 1-jével felderítő osztállyá szervezve szűnjön meg kerékpá­ros alakulatként. Az így megalakult 16., valamint 25. felderítő osztályok a háború utolsó napjáig küzdöttek. A Magyar Királyi Honvédség, és azon belül a kerékpáros csapatok első hadmoz­dulatára 1938-ban került sor, mikor a magyar alakulatok bevo­nultak a Felvidékre. Az első, fegyveres összetűzéssel járó konf­liktus 1939 tavaszán következett be, mikor a magyar csapatok birtokba vették Kárpátalját. Ennek során a 14. (korábbi számo­zása szerint 3.) kerékpáros zászlóalj katonája, Tóth Lajos őrve­zető bátorságáért megkapta a legmagasabb legénységi kitün­tetést, a Magyar Arany Vitézségi Érmet. A visszacsatolási had­mozdulatok során készült korabeli filmhíradók előszeretettel mutatták a kerekező katonákat és az őket ujjongva fogadó la­kosságot. A kerékpárosok nagy szerepet kaptak az 1941-es év hadműveleteiben, amelyet a Magyar Királyi Honvédség csapa­tai a széthullott Jugoszlávia, továbbá a Szovjetunió ellen vezet­tek, a német csapatok oldalán. Az 1941-es haditapasztalatok alapján a gyorsfegyvernem és annak alakulatai teljes átszerve­zésen mentek keresztül. 1941 júniusától kezdődően a kerékpá­ros zászlóaljakat páncélos, illetve felderítő alakulatokká szer­vezték át. A kerékpáros zászlóaljakat nem állították fel az új magyar honvédség kötelékében, miután a háború során bebi­zonyosodott, hogy a kerékpáros csapatnem elavult, és nem fe­lel meg a modern támadó hadviselés követelményeinek. 1945 után már csak néhány semleges állam hadseregében maradtak hadrendben. Az utolsó kerékpáros katonák 2003-ban a svájci hadsereg alakulatai közül kerekeztek be a hadtörténelembe. (A cikk elkészítésében Miklós Tamás nyújtott segítséget, amit ezúton is köszönünk a szerkesztőség nevében.)