hídlap.net

November másodika, szerencsére száraz, napos, ám meglehetősen hűvös nap volt az idei kalendáriumban. Aki szeret autózni, és szereti az őszt, az tudja, hogy ilyenkor milyen remek dolog tekeregni egyet a sokadrangú, rozsdaszínű lombkoronás fákkal szegélyezett utakon. Ragyogó napsütés, de az autó külső hőmérője jelzi, hogy alig 8-10 fok van odakint, persze ebből mit sem érzékel a volán mögött az emberfia. Egyszóval: zárt autóval – működő fűtéssel – remek móka a napsütéses tél eleji autókázás. Na de kabrióval?

A Peugeot a 308 CC-t úgy hirdeti, hogy ez az első, valóban négyévszakos, azaz az év minden napján használható kabrió. Persze, a marketinges maszlagokkal szemben kellőképpen felvértezett újságíró gyanakvó fajta, különösen, ha ennyire túlzónak tetsző kijelentéssel traktálják. Az autós kételyeket mi sem jellemzi jobban, mint amit Bálint Zsófia, a Peugeot Magyarország bűbájos PR-osa éppen e sorok papírra vetése előtt mesélt. Bár azt hinnénk, hogy a hazai márkaképviseletek felelős beosztású vezetői elsők az újságírókat megelőzve próbálják ki az újdonságokat, kiderült, hogy ez korántsem így van. Zsófi a múlt hétvégén jutott hozzá egy CC kulcsaihoz, és újságolta el telefonon élete párjának, hogy a hétvégén kabrióznak. A vonal másik felén véget nem érő nevetés kezdődött, majd a kapcsolat (csak a telefon, remélem) megszakadt. Vajon ha a hazai képviselet főkommunikátora a saját párját nem tudta meggyőzni, akkor a szkeptikus újságírót, vevőt vajon hogyan lehet – merül fel a kérdés. A válasz nagyon egyszerű: próbáltassuk ki vele az autót.

Tesztalanyunk az egyik különleges, sötétbarna színben pompázó, belül világos bőrökkel dekorált utasterű, full-full extrás darab volt, navigációval, fémbetétekkel, szépen varrott, motoros mozgatású ülésekkel. A keret nélküli ajtókat kitárva nagyon gusztusos, hívogató belső vár a 308 CC utasaira. Igen, akár többre is, mivel a hátsó sor is már-már elfogadható helyet kínál, igaz, magasabb sofőr mögött nem sok hely marad a lábaknak.

Ennek ellenére határozottan elfogadható méretű a hely itt, legalábbis a kategória átlagát nézve, a csomagtartó mérete pedig – zárt tetővel – igencsak tekintélyes. Az első, zárt tetővel megtett kilométerek során az is gyorsan kiderült, hogy az 1,6-os, turbós, benzines motorhoz kapcsolt, immár hatfokozatú váltó kombinációja remek párost alkot, sportosan vezethető a CC, igaz, a peres gumik miatt az úthibákat rendre a gerincünkkel is érzékeljük. Erőből azonban nincs hiány, minden fokozatban szépen húz a bajor-gall közös fejlesztésű erőmű, és a nyitható tető ellenére is kellőképpen merev maradt a karosszéria. Persze, a CC elsősorban kabrió formájában az igazi, a novemberi nyitott tetős autózáshoz pedig remek kiegészítő a „nyakfűtés”, azaz az ülések (elöl és hátul is) támlájába integrált légbefúvók, amiket megkésett tesztünk során nagyon tudtunk értékelni. A tetőmozgatás a korábban már bevált séma szerint történik. Egy gombnyomásra valamennyi ablak lehúzódik, majd – a gombot folyamatosan nyitva tartva - az elektronika húszegynéhány másodperc alatt behajtogatja a csomagtartóba tetőt. A látványos mutatvány oda és vissza is 10 kilométer/órás sebességig végezhető el.

A nyakfűtést, ülésfűtést, és minden egyéb, hő leadására képes szerkezetet maximumra állítva tettem meg az első kilométereket nyitott tetővel, kárörvendő mosollyal a szám szegletében, keresve a szavakat, amikkel majd tételesen cáfolom a franciák beetető szövegét. A mosoly megmaradt, de a ventillátort lejjebb kellett kapcsolnom: kényelmes tempóban, 80-90-el poroszkálva, pláne városban korzózva, az utastér huzatmentes, és ami fontosabb: a gall rendszer tökéletesen működik. Magasabb növésűeknek nem árt egy sapka, hogy a szélvédő fölött átbukó légáramlat ne „horzsolja” a fejtetőt, de ez minden. Őszinte leszek: sokkal jobban zavart, hogy a sapkába, sálba bugyolált járókelők mint valami ufóra, úgy bámultak engem, a nyilvánvalóan buggyant, apukától kapott ajándékában furikázó, kissé pocakos ficsúrt.

Egyszóval: a CC valóban használható télen, száraz időben, 6-8 fokig legalábbis biztosan, feltéve, ha eléggé exhibicionisták vagyunk.

Zárt tetővel e nélkül is remek autó a CC, igaz, tesztautónkban rakoncátlankodott valami, mert szűnni nem akaró cicergés kísérte utunkat. Az importőr esküszik, nem típushiba, csak a tesztautó csinálja ezt, mi meg kaptunk az alkalmon, és elkértünk még egy, másik CC-t, hogy meggyőződjünk erről. Na nem télre, majd tavaszra, merthogy mégiscsak az az igazi kabriósévszak.

Adatok: Méretek (mm): hosszúság 4400, szélesség 1817, magasság 1426, tengelytáv 2605, saját tömeg 1512 kg , megengedett össztömeg 1940, csomagtartó mérete 403/226 Motor: négyhengeres, turbós benzinmotor, 1598 cm3, max. teljesítmény (LE/ford.): 150/5800 min, Maximális nyomaték: 240 Nm/14000 min, Átlagfogyasztás 5,6 -10,7 l Tesztfogyasztás 9,3 l, Gyorsulás (0-100 km/h): 9,8 Végsebesség 215 km/h.