Jubiláló tökéletesség

Teszt: Toyota Corolla

2008-10-10 09:27:00

Toyota Corolla 1,4 D 4D

A Toyota a Corolla tizedik generációjának útjára bocsátásakor markánsan elkülönítette a ferde hátú, és a limuzin változatot. Előbbi Auris néven elsősorban a fiatalabb közönséget célozza meg, míg tesztünk alanya - továbbra is Corolla néven - a típus eddigi értékeit csillogtatja.
 
Csak semmi feltűnősködés! Az új Corolla nem veri nagy dobra értékeit.
Az Auris megjelenése kissé a háttérbe szorította a limuzin változatot, nem tartanám kizártnak, ha a japánok a jó bornak nem kell cégér gondolatmenetet követve alakították volna ki marketingstratégiájukat. Az újdonságra tehát nagyobb figyelmet fordítanak, míg a hagyományos Corolla az elődök nyomdokába lépve szinte önmagát eladja.

Az Opitron műszerek megosztják az autósokat. Tény: mutatósak, de nappal nehezen leolvashatóak.

Ebben lehet is némi igazság, hiszen a Toyota Corolláról mint a megbízhatóság mintaképéről szokás megnyilatkozni szak- és műértő fórumokon egyaránt. Ezt támasztják alá azok a tizen- sőt huszonéves Corollák, amelyek még ma is vígan élik mindennapi életüket, nyomát sem mutatva a végelgyengülés jeleinek. Minden bizonnyal ez, valamint a márka többi típusának megbízhatósága alapozta meg a Toyota világhódító terveit, és ezekre az alapokra épült fel a világ legnagyobb autógyártó birodalma. Az új Corolla tervezésekor ezért a mérnököknek eszük ágába sem jutott letérni a jól kitaposott ösvényről: az autó a kor divatját mérsékelten követi, szó sincs bármilyen formai különlegességről, a minőség azonban ezúttal is osztályon felüli. A tíz generáció alatt a japán szakemberek tökélyre fejlesztették tudásukat, amely első látásra szembetűnik az új Corollánál is. Az illesztési hézagok kívül-belül konkurenciát sokkoló pontosságúak, az ergonómia már-már természetellenesen tökéletes: minden a helyén, és minden úgy működik ahogy kell – csak éppen sokkal tökéletesebben.

Tíz generáció legyártása után nem is lehetett kérdéses a tökéletes ergonómia.

Tulajdonképpen nem hazudnánk nagyot, ha további szuperlatívusz jelzőkkel eszményiként könyvelnénk el a kocsit, de - kövezzenek meg érte – ez a tökély az, amely véleményem szerint elriaszthatja a vevőt a kocsitól. A Corolla ugyanis annyira jó, hogy már unalmas. A külseje mentes minden feltűnéstől, holott a kocsi hossza megközelíti a Passat-ét, belül pedig egyedül az opitron műszerek merészelnek kitűnni a tökéletesen megrajzolt ívek és vonalak közül.

Kellő dinamikával mozgatja az autót a takarékos és csendes 1,4-es dízelmotor.

Persze, nem őrültem meg, ki ne szeretné, ha járműve ajtai elképesztő lágysággal csukódnának be, ha a fokozatok váltása minden alkalommal élményszámba menne, ha minden mozgó gomb és kar valami elképesztően olajozott módon működne? Csak az összhatás valahogy túlságosan is életidegen, valahogy sosem tudnám jól érezni magam ebben az autóban: túlságosan nyugodt, kimért, és – már elnézést – „öreguras”. Nos, gyanítom, hogy a magamfajták kedvéért született meg az Auris, amely ugyanezt a tökéletességet nyújtja, csak sokkal fiatalosabb, lendületesebb formába bújtatva.

Még egyszer Opitron: a fel le nyilak elvileg a gazdaságos vezetést hivatottak segíteni. Csak tudnám, hogy

Ne de maradjunk a Corollánál, a minőség ecsetelését bátran folytathatjuk a helykínálatéval: négy ember nagyon kényelmesen, öt ember pedig gond nélkül utazhat az új Toyotában, ráadásul hosszabb távra is, mivel a csomagtartó hatalmas, a rakodást azonban nehezíti a magas küszöb. Az út során számtalan nagyméretű rekeszbe pakolhatunk, a kétrészes kesztyűtartón kívül a könyöktámaszban, a középkonzolon, a kormány alatt és valamennyi ajtóban megfelelő méretű rakodóhelyek várják az apróságokat. Biztonság terén sem okoz meglepetést a Corolla: az Euro NCAP öt csillaga mellett alapból négy légzsák és minden, a jelenleg a kategóriában használatos egyéb passzív biztonsági eszköz a fedélzeten fogad minket.



Tesztautónkat az 1,4-es dízel erőforrás hajtotta (a kínálat ezen kívül egy 1,4 és 1,6-os benzinesből, valamint egy 2 literes dízelből áll). A 90 lóerős motor remekbe szabott munka: többek hitetlenkedtek az autóba ülve, amikor közöltem velük, hogy egy gázolajos erőforrásról van szó. Hangja ugyanis alig van a szerkezetnek, az étvágya pedig szintén elenyésző, akár öt liter üzemanyaggal is megelégszik. Ereje éppen elég a Corollához, gond nélkül lehet tartani a forgalom ritmusát, és nyugodta szívvel bevállalhatóak nem túl kockázatos előzések is, de a sebességimádók valószínűleg inkább a nagyobb benzinessel, vagy dízellel választják majd az autót.

Feltűnő helyen olvashatjuk le a légzsák működésének visszajelzőjét.

Azok számára, akiknek azonban a Corollát szánják – ismerve a modell előtörténetét, lehetnek pár millióan – tökéletes választás lehet tesztünk alanya, és biztosak lehetnek abban, hogy a Toyota ezúttal sem okoz majd csalódást.

Méretek (mm): hosszúság 4540, szélesség 1760, magasság 1470, tengelytáv 2600, saját tömeg 1425 kg , teherbírás 1880 kg, csomagtartó 450 l
Motor: Soros, 4 hengeres, 8 szelepes turbódízel, Hengerűrtartalom: 1364 ccm, max. teljesítmény 90 LE / 3800 ford./perc, max. nyomaték 190 Nm /1800 ford./perc, végsebesség 175 km/h, gyorsulás 0-ról 100-ra 12,0 s, Fogyasztás: 4,3-5,8 Tesztfogyasztás: 5,5 l.
Alapár: 3 910 000 Ft (1,4 VVT-i). A tesztelt változat ára: 4 400 000 Ft.
 
Bukovics Krisztián
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkeznie

Hozzászólások

Nincs hozzászólás.
Ön milyen turistaszezonra számít Esztergomban?


hét képe