hídlap.net

Igaz, hogy csak nemrégiben kezdődött el a tanév, hamarosan jön a karácsonyi készülődés időszaka, majd a téli szünet és a farsang, utána pedig egykettőre elérkezünk az iskolai beiratkozások kora tavaszi időpontjához, a hatéveseket nevelő szülőknek tehát már most érdemes eldöntenie, hogy elkezdi-e a gyermek az iskolát, vagy marad az ovisok felhőtlen világában.

A törvények szerint azok a kisgyermekek, akik május 31-ig betöltik hatodik életévüket, abban az évben iskolakötelessé válnak, ami azt jelenti, hogy akkor is „be kell őket íratni” az iskolába, ha a szülők és a szakemberek úgy döntenek, hogy még egy évig az óvodában marad. A június 1. és augusztus 31. között születettek bár évhalasztónak minősülnek, az iskolaérettségi vizsgálat után megkezdhetik tanulmányaikat, ha a szülő úgy kívánja, sőt erre december 31-ig a hatodik születésnapjukat betöltők esetében is van elméleti esély, de a gyakorlatban inkább az a jellemző, hogy a szülők gyakran a május előtt született gyermeküket is az óvodában tartják. A legnagyobb dilemma ilyenkor az, hogy melyik döntéssel teszünk jobbat a gyermeknek, bírja-e majd a kötöttségeket, eleget tud-e tenni az iskolai követelményeknek. Karnis Mária fejlesztő pedagógus leszögezte, hogy a manapság sokat emlegetett, jellemzően az iskolában megjelenő tanulási nehézségek tünetei már óvodás korban megjelennek. Nagyon fontos, hogy ezeket a szakemberek, az óvónők, a védőnők és a gyermekorvosok időben felismerjék, de a szülő is észlelheti a későbbi tanulási zavarok előjeleit, amelyeket cikkünk további részében fejtünk ki.

Nézd a mozgását!

„A mozgás minden tanulási tevékenységnek az alapja. Csecsemőként a mozgás segítségével fedezi fel a baba a világot, éri el kitűzött céljait, ezért már egészen korán feltűnhet a szülőnek, ha a gyermek fejlődése nem a megszokott mederben folyik” – véli Karnis Mária, aki hozzátette, hogy nagyon fontos szerepe van a mozgásformák egymásra épülésének. A kúszás-mászás folyamatának köszönhetően finomodik a két agyfélteke közötti kapcsolat, mely az iskolai tanulás folyamán döntő jelentőségű. Ha a gyermek életéből kimaradt ez a fontos mozzanat, a szülőnek célszerű kikérnie a szakember tanácsát. A nagymozgáson túl a finommozgásoknak is jelzésértékük van. A nagycsoportosnak már helyesen kell fognia a ceruzát és megfelelő nyomatékkal, vagyis nem túl erősen vagy nem túl halványan kell tudnia rajzolni és színezni. Ha a gyermek helytelenül fogja a ceruzát, a szülő úgy segítheti, hogy háromoldalú ceruzát ad kezébe, vagy vásárol egy ceruzafogót, amely valamennyi ceruzára ráhúzható.

Hallgasd a beszédét!

A beszéd megfigyelését célszerű két részre bontani. Ha csupán arról van szó, hogy a gyermek beszéde elmosódott, több hang kiejtése is pontatlan, torz, akkor elképzelhető, hogy egyszerűen ügyetlenek a beszédszervei, amely nem feltétlenül jelenti a diszlexiára való hajlamot, ugyanakkor logopédus segítségével muszáj korrigálni ezeket a hibákat is, hiszen a helyes hangképzés az önbizalmat erősíti, nem válik csúfolódások, viccelődések áldozatává a kisiskolás. A beszéd másik oldala a beszédészlelés, a beszédmegértés és a szókincs. Ennek eltérő fejlettségi szintje már utalhat a diszlexiára. Ha a gyermek azért nem ejti helyesen a hangokat, mert nem hallja az egyes hangok közötti finom különbségeket, célszerű haladéktalanul felkeresni a szakembert, az időben elkezdett terápiával ugyanis csökkenthetők a tanulási problémák – javasolja a fejlesztő pedagógus.

A szókincs állandó gyarapítására is nagy szükség van, amit szerető gondoskodással, sok beszélgetéssel és közös olvasással fejleszthetnek a szülők. Ha vannak dolgok, amiket nem ért a gyermek, szánjunk rá időt, és magyarázzuk el neki. Fontos, hogy a nyelvtani toldalékokat is helyesen használja gyermeke, mire iskolába kerül.

Figyelj a jelekre!

Vannak konkrét, aprónak tűnő jelek is, amelyek egy öt-hatéves gyermek esetén felvethetik az iskoláskori olvasás-, írás- és számolási zavarok megjelenésének gyanúját. Karnis Mária ezek közül említett néhányat: „Ha a gondolkodása gyorsabb, mint cselekedetei, ha feltűnően nagy különbség van a jó és rossz napjai között, szélsőséges hangulatváltozások jellemzik, vagy ha gyakran kapkod, máskor pedig feltűnően lassú a gyermek, érdemes elvinni egy vizsgálatra. Ahogy már említettem, ha kimaradt, vagy nagyon rövid ideig tartott a kúszó-mászó időszaka a járni tudás előtt, vagy ha másokhoz képest késve indult el, és mozgása bizonytalan, koordinálatlan, az is gyanúra adhat okot. Aki nehezen köti meg a cipőfűzőjét, és sokszor van problémája a gombolással, vagy gyakran olyan dolgokban is elesik, amelyek nincsenek is ott, vagy gyakran szenved baleseteket, szintén a veszélyeztetett csoportba tartozik, akárcsak azok a gyerekek, akik nem tudják megkülönböztetni a fent és lent, a jobb és bal irányt, vagy nehezen bánnak a késsel, villával” – részletezte a szakember. Érdemes a gyerekekkel sokat rajzolni és kézműveskedni, mert az is árulkodó jel lehet, ha festés, színezés közben gyakran túlmegy a papír szélén vagy a kontúron, vagy ha ügyetlenül bánik az ollóval.

A beszélgetés fontosságáról is esett már szó. „Ha másokhoz képest késve tanult meg beszélni, és makacs beszédhibái vannak, különösen fiúk esetében, vagy ha nem szívesen hallgatja a meséket és nem szívesen tanul mondókákat, gyerekdalokat, nem szereti a memória-, illetve a puzzle játékokat, és felszólításra sem tudja a bemutatott egyszerű ritmust lekopogni, szintén tanácsos a fejlesztő pedagógus segítségét kérni.

„Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a gyermekek minden esetben ép intellek­tusúak, sőt gyakran átlagon felüli értel­mi képességűek, éppen ezért el tudják fedni jó ideig a fenti tünetek egy részét. Nekünk, szakembereknek a szülőkkel közös felelősségünk, hogy időben segít­sünk nekik, hiszen a megelőzés a legha­tásosabb fejlesztési mód” – összegezte Karnis Mária, akit szerkesztőségünkön keresztül is elérhetnek az olvasók.