Járt utat járatlanért

Teszt: Nissan Pathfinder

2008-09-16 15:47:00
Bár a vonatkozó honi adószabályok miatt idehaza inkább a Navarrák „pathfinderosítása” a divat, azért talán nem meglepő, hogy komfortban a hét személy szállítására is alkalmas Pathfinder sokkal többet ad.

Aki állandó vagy kapcsolható négykerékhajtású járműt keresgél, annak különösen ajánlott ellátogatni valamelyik Nissan kereskedésbe, hiszen a japánok szabadidő- és terepjáró kínálata egészen páratlan. A „4x4”-esek közé a hazai importőr ugyan „csak” a Navara, Pathfinder, Patrol, Murano, X-trail modelleket sorolja, de szerintem gond nélkül ide csaphatjuk a négykerékhajtással is vásárolható Qashqai-t is, nem beszélve a korábban csak Észak-Amerikában forgalmazott, ma már idehaza is elérhető Infiniti modellekről. A kínálat tehát bőséges, gyakorlatilag az „L”-estől az „XXXL”-esig mindenféle összkerékhajtásos Nissan elérhető, csak győzzünk választani, na meg persze fizetni. A Pathfinder – bármekkora is – gyakorlatilag amolyan felső-közepes méretű a Nissan kínálatából, bár tesztautónk mellett álldogálva hosszan lehet filozofálgatni afelől, hogy vajon mi szükség van a még ennél is jóval nagyobb Patrol-ra?

 

 

A Pathfinder ugyanis óriási mind kívül, mind belül: a szélvédő előtt messze elöl domborodó motorháztető, és a visszapillantó tükörben valahol a távoli messzeségben elvesző hátsó üléssoroknak köszönhetően gyorsan úrrá lesz rajtunk a tank-érzés. A közlekedés többi résztvevője dodzsemmé zsugorodik, a forgalom nagy része gyakorlatilag „alattunk” zajlik, mindez pedig a remek kilátás adta előnyök mellett a mindennapok során számtalan hátránnyal is jár.

 

 

Kívülről – főleg szemből – könnyen összekeverhető a Pathfinder a Navarával, hiszen gyakorlatilag csavarra megegyeznek a B oszlopig. Ugyanazok a szép egyenes, „baltával” faragott vonalak, sehol egy csábos ív, igaz, ez a darabosság adja meg a páros karakterét, na meg tesztautónk tetősínje, amely az egyik legtetszetősebb darab, amit valaha is autóra szereltek. Az autó külsejét ennél tovább nem igazán érdemes ragozni, egy nagy szürke dobozt kell elképzelni, amelynek az elején szép, vaskosan krómozott hűtőrács ékeskedik. Beszállva ismét a Navara rokonság fogad: gyakorlatilag minden porcikája megegyezik a pick-uppal, az üléspozíciótól kezdve a kezelőszerveken keresztül a kissé teherautós-feeling-ig. Persze nincs szó arról, hogy ne kapnánk meg a Pathfinder rangjához és árához járó luxust: motoros mozgatású vezető ülés, több zónás klímaberendezés, ülésfűtés, gyári navigáció színes tolatókamerával és még sorolhatnánk. Mindezek ellenére nehezen szabadulunk a teherautós érzéstől, ami minden bizonnyal a méretekből és a tetemes tömeg irányításából adódik.

 

 

A Pathfinder nem igazán szereti a szűk tereket, és esetében egy gyéren kihasznált óriásparkoló is szűknek bizonyulhat. Nem kevés megszokást igényel a fordulókör, és persze a tolatás, amiben a már említett kamera nyújthat nélkülözhetetlen segítséget. Országútra, autópályára kiérve javul a helyzet, a 2,5 literes dízelmotor ha nem is fürgén, de azért meggyőzően mozgatja az ürese is bőven több, mint két tonnás monstrumot. Ekkora tömegű autónál a megállás is „külön tétel”, ebben pedig maradt némi nem túl pozitív utóérzetem: a fékrendszer mintha egy kissé alulméretezett lenne a Pathfinderhez, ami meglehetősen ijesztő tud lenni egy előttünk hirtelen satuféket nyomó „kispolszki” láttán. (Még akkor is, ha jó eséllyel a kispolák vezetője sokkal jobban megijed a visszapillantókat betöltő krómozott hűtőrácsunktól). Valódi terepre nem jutottunk ki a Pathfinderrel, de néhány kilométeres murvás-gödrös-bakhátas részre igen, és biztosan állíthatom, hogy tesztautónk itt érezte a legjobban magát. Amint elhagytuk az aszfaltburkolatot, mintha megszűnt volna a városban érezhető tohonyaság, és magabiztosan tornázta át magát nagy sebességgel is a méretes, az átlag autókat tengelytöréssel fenyegető – kátyúkon, miközben az utastérben akár a mind a hat utasunk nyugodtan ringatózhat.

 

 

A Pathfinder a sofőrön kívül ugyanis további hat embert tud magával vinni, úgy, hogy mindeközben marad hely a csomagoknak is, és a leghátsó üléssor is elfogadható kényelemmel szolgál. Mégis, hogy kinek ajánlható a Pathfinder? Leginkább azoknak, akik szeretni tudják a markáns, darabos formáját, akik rendszeresen tévednek le a műútról többedmagukkal, és akiknek az X-trail túl kicsi, a Navara túlságosan pick-up, a Patrol túl nagy, a Murano pedig túl csicsás.

 

Adatok:

Méretek (mm): hosszúság 4740, szélesség 1850, magasság 1775, tengelytáv 2850, saját tömeg 2130 kg , megengedett össztömeg 2790, csomagtartó mérete 190–2090 l Motor: négyhengeres turbódízel, 2488 cm3; max. teljesítmény: 126 kW (171 LE)/4000 min; maximális nyomaték: 403 Nm 2000/min; átlagfogyasztás 9,8 l, tesztfogyasztás 10,1 l; maximális sebesség: 175 km/h; gyorsulás (0–100 km/h): 11,9 s; CO2 kibocsátás (g/km): 264 A modell alapára: Pathfinder XE (öt üléses): 9 120 000 Ft, tesztelt változat ára: 11 880 000 Ft.

Bukovics Krisztián
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkeznie

Hozzászólások

Nincs hozzászólás.
Ön milyen turistaszezonra számít Esztergomban?


hét képe