hídlap.net

Ha az új Lancerre nézünk, legelőször egyértelműen a vad, vérszomjas orrára figyelünk fel, amely profilból emlékeztet – bár ez bizonyára a tesztelt változat ezüst színének is köszönhető – az egyik legveszélyesebb ragadozóra, a cápára. Ezt a zord külsőt ráadásul a tesztautó negyedmillió forintos optikai csomagja, az első és hátsó légterelő, a küszöbspoiler, a csomagtartófedél légterelője valamint a króm kipufogóvég is megfejeli.

Kétségkívül leginkább az autó eleje ragadja meg a tekintetet, a lökhárító elé nyúló hűtőmaszknak köszönhetően a kocsi hegyes orrával fúrja magát a levegőbe, és ezzel az összehúzott szemű morcos nézésével a Lancer folyamatosan tisztítja maga előtt az utat. A kocsi karosszériájának íves vonulatai is továbberősítik a dinamikus, sportos megjelenést, de a tervezésnél a hátuljából sem sportolták ki a látványt, bár talán egy kissé a lökhárítónál túlhúzták azt a bizonyos vonalat. Többszöri próbálkozás ellenére sem találtunk kirívó „koppintást”, így kijelenthetjük, hogy az autó megjelenése nem hasonlítható egyéb márkához, típushoz, szinte minden egyes eleme páratlan. Egyedül csupán a hátsó lámpák emlékeztetnek másra, egész pontosan az Alfa 156-osra. Ettől függetlenül a feneke is éppolyan egyedi és vad megjelenésű, mint a teljes kaszni. A külső látvány így nem is csoda, hogy egy kissé eltereli a figyelmet a belsőről vagy éppen a teljesítményről, motorerőről.

Belül sem hiányzik a sportosság, beülve elsőként a szimmetrikus műszerfal tűnik fel, melyen a kilométeróra és a fordulatszámmérő mintha két csőbe lenne beágyazva, ráadásul krómhatású körvonaluk, ahogy a műszerfal kétívű műanyag borítása szintén egy kis versenyautós hatást kölcsönöz az utcai Lancerbe. Ezt a ralis vonalat viszi tovább a nagy kézifék kar is, vagy az optikai csomaghoz tartozó fémpedál. Persze nem szabad túlzásba esni, azért nem egy EVO-ról van szó. A középkonzolt mintha egy repülőgépből emelték volna át, legelőszőr három óriási gomb akad a kezünk ügyébe, melyek mintha például valamiféle magasságállítók lennénk. Azért megnyugtatásképpen nem erről van szó, a tekerős szerkezetekkel a légkondit, illetve a fűtést tudjuk szabályozni. Fölötte az mp3-as, hatcsatornás cd-s rádió kapott helyet, ennek kapcsán számolhatunk be a kocsi egyetlen apróbb bakijáról. A narancssárga digitális kijelzőn a számokat és a betűket ugyanis nappali fénynél szinte alig lehet látni, és ezen még az sem segít, ha levesszük a napszemüvegünket. Ezt leszámítva a műszerek könnyen kezelhetők. A belcsínyt a különböző fémhatású berakások, az íves vonalak továbbviszik a sportos jelleg felé, ennek ellenére hihetetlen kényelmes az autó. Bár igaz, hogy pont ezt a funkciót szolgáló könyöktámasz kissé hátra szorult, így nem annyira alkalmas kezünk pihentetésére, viszont annál inkább a tárolásra. Rekeszekből egyáltalán nem szűkölködik a kocsi, mindennek találunk megfelelő helyet. Az ülések kényelmesek, mindamellett jól tartanak, bár ezek csupán manuálisan állíthatók. Nem úgy az első és hátsó ablakok vagy az elektromos tükrök. A kényelemhez persze hozzátartozik, hogy a Lancerben a hely sem kicsi, elöl-hátul bőven akad tér, igaz hátul azért egy közel 190 centis utas már jócskán koptatja a tetőkárpitot. A pakolás szempontjából sem lehet panasz, a 400 literes csomagtartóba bőven, ráadásul a nagy csomagtartófedél miatt könnyen pakolhatunk. A legnagyobb és talán egyetlen gyengesége azonban, még ha nem is látszik, itt találtuk a Lancerben. A csomagtartó és a nem teljes értékű pótkerék közti takaró lemez, mondhatni farostlemez ugyanis borzasztóan silány megoldás, állítólag ezt már a Mitsubishi is tudja, változtat is rajta.

No de, mi van a motorháztető alatt: A tesztelt változat egy másfél literes benzinmotoros Lancer, amely egy ilyen külső mellett elsőre talán gyengécskének tűnhet. Ám az első gázfröccskor is hallhatjuk, hogy a japánok azért megpróbálták a maximumot kihozni az 1,5-ös erőforrásból. Összesen 109 ló hajtja a gépet, mely a négyhengeres tizenhat szelepes motorból maximálisan 143 Nm nyomatékot présel ki. Ez versenyzésre ugyan nem, de autópályára vagy országúti, sportos közlekedésre bőven elég, különösen az ötsebességes, pontos váltóval társítva. A változó szelepvezérlésű, pörgős motorral alapvetően hamar elkapja az embert a hév, észre sem veszi és kilencven helyett, jócskán többnél jár. Ha azonban egy-két kanyarban kicsit besokall a sofőr, nem nagyon kell aggódnia, az ESP könnyedén kisegíti a nem éppen rutinos vagy túlságosan bátor vezetőt. E mellé a teljesítmény mellé meglepő módon egészen gazdaságos üzemanyag-fogyasztás társul, mi nem éppen szelíd gázadásokkal alig nyolc litert mértünk. Az alapmodell függöny- és vezető oldali térdlégzsákkal, légkondival és CD-s rádióval négymillió forint, az Inform Safety-kivitel, amely már rendelkezik ESP-vel 4 240 000 forint.

Az 1,5-ös Invite-felszereltségű, tesztelt Lancer viszont 5,1 millió, bár ebbe már benne van a sportos optikai tuning is. A Lancer egyébként kapható még 1,8-as, 143 lóerős benzines és 140 lóerős, kétliteres dízelmotorral is. A típus kategóriájában a teljesítményt és a formát is nézve egy nagyon jó vétel, vásárlása talán elsősorban a sportosabb vezetési élményt kedvelő családapáknak ajánlott, akik ha nincs velük a család, akkor némileg intenzívebb vezetési stílust vesznek elő.

ADATOK

Méretek (mm): hosszúság 4570, szélesség 1760, magasság 1490, tengelytáv 2635, saját tömeg 1280 kg, megengedett össztömeg 1750, csomagtartó térfogata 400 l Motor: soros, négyhengeres, 16 szelepes benzinmotor, 1499 cm3, max. teljesítmény (LE/ford.): 109/6000 min; maximális nyomaték: 143 Nm/4000 min; átlagfogyasztás 5,4–8,8 l; tesztfogyasztás 8,3 l; gyorsulás (0–100 km/h): 11,6; végsebesség 191 km/h. A modell alapára: 3 990 000 Ft; tesztelt autó ára: 5 096 707 Ft