Iszákos álterepes

Toyota RAV4 2,2 D-CAT Automata

2009-10-26 07:44:00
A tavaly megújult Toyota RAV4 továbbra is a kategória egyik legkívánatosabb darabja, de a tesztautó automata váltóval párosított, 2,2-es dízelmotorja meglepően szomjasnak bizonyult.

Rovatunkban eleddig valamiért nem szerepelt még a Toyota remek SUV-je, a RAV4-es. Hogy miért, az számunkra is talány, annál is inkább, mivel magam is régóta szemezgetek vele, hiszen egy azon autók közül, amelyet el tudnék képzelni a jövőben „többcélú családi járműként”.

 

 

 A saját magam által felállított rivális rangsorban a Suzuki Vitara és Subaru Forester a legnagyobb vetélytárs, így nem volt könnyű helyzetben a tesztre kölcsönkapott autó. A külső alapján abszolút partiban van az említettekkel a RAV4, amely továbbra sem nélkülözi a klasszikus bakancsformát, ugyanakkor sok ívvel, finom megoldásokkal operáltak a tervezők, aminek köszönhetően már első látásra is otthonosabbnak tűnik a RAV4 a városi dzsungelben, mint valódi terepen.

 

 

Persze a japánok azért ügyeltek arra, hogy ne legyen túl puhány az autó megjelenése, ezt szolgálja elsősorban a RAV4-es orrán látható gallytörőrács- utánzat, ami kifejezetten karakteressé teszi az SUV-t szemből. Hátul a Vitarához hasonlóan oldalra nyílik az ötödik ajtó, a pótkerék azonban a Suzukival szemben már nem azon kapott helyet, a lámpák azonban itt is-ott is magasra, védett helyre kerültek, ez bizony nem csak terepen, hanem a városi közlekedésben is jól jöhet egy-egy koccanásnál. A beszállás nem sokban különbözik a riválisoknál megszokottól: nem be, hanem felülünk a bőrülésekbe, ennek köszönhetően remekül rálátunk a forgalomra, így nem okoz gondot a manőverezés a RAV4-el. Ez gyaníthatóan nagyon fontos szempont volt a tervezéskor – csakúgy, mint az átlagnál jobb körkörös kilátás -, hiszen szép számmal akadnak hölgyek a RAV4 használók között, akik számára értékelendő figyelmesség ez a japán gyártó részéről.

 

 

A belső tér szintén a praktikum jegyében készült: az ergonómia példás, a felhasznált anyagok jó minőségűek, az illesztések pontosak – ahogyan azt egy Toyotától vártuk. Némi kritikát mindössze a kormányoszlop bal oldalára – azaz a sofőr elől legrejtettebb helyre került – kapcsolók kaphatnak. Igaz, ezek közül egyik sem feltétlenül létfontosságú: a Sport feliratú kapcsoló a sajtóanyag szerint ugyan gyorsabb váltást és némi plusz dinamikát ad, a gyakorlatban ebből azonban vajmi kevés tapasztalható. A lejtmenetvezérlő elektronikát aktiváló kapcsoló már hasznosabbnak tűnik, kár, hogy a RAV4-esek túlnyomó többsége soha az életben nem jut olyan helyre, ahol valódi hasznát venné. A kormányon elhelyezett kapcsolók, a két darab, ötletesen nyitódó-záródó fedelű kesztyűtartó a fentieknél minden bizonnyal többet használt extra lesz, hasonlóan a tetőablakhoz, és a visszapillantóba integrált tolatókamerához, amelyhez hasonlót legutóbb a KIA Soul-ban láttunk. A helykínálatra sem lehet panasz a Toyotában: elöl nagyon kényelmesen el lehet férni, a hátsó traktusról pedig talán mindent elárul, hogy két gyerekülés mellett egy felnőtt még simán elfért a tesztautóban.

 

 

A csomagtartó térfogata is bőven kielégítő, akár nagyobb tárgyak is kényelmesen szállíthatóak, ráadásul a bepakolással sem lesz gond – ha már sikerült átemelnünk a lökhárítón – mivel gyakorlatilag küszöb nélküli a raktér, amelynek tisztántartását a praktikus gumitálca segíti. A 2,2-es dízelmotor első hallásra remek választásnak tűnt, és egy darabig menet közben sem igen cáfolt rá erre. A szigetelés első osztályú, az utastér nagyobb sebességnél sem hangosodik, az automata váltó pedig egész elfogadhatóan teszi a dolgát. A városból kiérve egy-egy vehemensebb gyorsításkor azonban borul az összhang: az automata kelletlenül keresi a fokozatokat, és a dinamizmusa is elmarad a várttól. Ennél azonban sokkal bosszantóbb, hogy dízel létére meglehetősen iszákos az erőforrás: a tíz liter feletti vegyes fogyasztás több, mint amennyi megengedhető lenne. Kár érte, mert ezt leszámítva a RAV4 az egyik legkihasználhatóbb, legjobban kidolgozott, igényes SUV, hamisítatlan, de a többi modellhez képest sokkal fiatalosabb Toyota-hangulattal, ami egy kevesebbet fogyasztó modellel nagyon jó családi autó lehetne.

 

 

Ezzel a fogyasztással viszont nem csak a Vitara, de még a 2,5 literes benzines-boxermotors Forester is előkelőbb helyen szerepel a listámon… Adatok: Motor. 2521 cm3, teljesítmény: (110 kw)150 LE/3600. Nyomaték: 340 Nm/2800. Méretek: hosszúság/szélesség/magasság: 4415/1815/1720 mm. Tengelytáv: 2560 mm. Tömeg: 1610 kg. Csomagtartó térfogata: 410 l. Menetteljesítmények, fogyasztás: Gyorsulás (0-100 km/óra): 10,8 mp. Végsebesség: 185 km/óra. Gyári átlagfogyasztás: 7,1-8,4 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 10,7 liter/100 km. Széndioxid-kibocsátás: 186 g/100 km. Ár: 9 760 000 Ft

Bukovics Krisztián
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkeznie

Hozzászólások

Nincs hozzászólás.
Mennyire viseli Önt meg a mostani, extrém hideg időjárás?


hét képe