hídlap.net

Nem feltétlenül. Ám mielőtt – a tel­jesség igénye nélkül – kalandozásba fognánk a nyelvészet útvesztőin, Csorba Csaba pontos leírásának nyomán nézzük meg, hol is élünk valójában mi, eszter­gomiak. Közép-Európa legfontosabb víziútja, a Duna, Dévény sziklái alatt lép a Kárpát-medencébe. Néhány mérföld­del odébb több ágra szakadva érkezik a Kisalföldre, a Rába, a Vág, a Nyitra, a Zsitva és a Garam vizével gyarapodva, a Pilis, a Visegrádi-hegység és a Börzsöny meredek hegyeinek ostromára indul. A Duna-kanyar fordított L betűjét három­szöggé egészíti ki a betű két szárát össze­kötő hegyvonulat, a Pilis. Ez a háromszög olyan, mint egy természetes erődítmény. Az itt lakót északról és keletről a folyó védi, nyugat és dél felől a hegyek. E dunai háromszög északnyugati sarkához közel épült Esztergom, ez a fiatal kőkorszak óta emberlakta, történeti vidék. Nem véletlenül választotta székhelyéül és épí­tett itt erősséget egykor Géza fejedelem. A település táján a természet művét már mintegy hatvanezer esztendeje az ember munkája alakította, csiszolta. Így vált a mai város és annak környéke „beszélő képeskönyvévé” Közép-Európa törté­netének. De honnan az elnevezés, hiszen minden település előbb-utóbb nevet kap, amiről megismerszik, amitől más, mint bármely egyéb, közösséget alkotó, embe­rek lakta terület. Neve a Duna (Ister) és a Garam (Granum) a város alatt történő összefolyásából lett latinul Istrogranum, amiből némi nyelvi leegyszerűsítéssel Strigonummmá, magyarul Esztergom­má alakult.



De a középkori magyar írok sokhelyütt Istropolis néven emlegetik, németül a Garam folyó után Gran-nak, szlovákul Osztrihomnak hívják. Az utób­bi nyilván a latin Strigonium átváltozása még akkor is, ha számos szláv nyelvész – Kőrösy László szerint – némi eltorzított etimológiával a város nevét egyenesen szláv eredetűnek tartja annak ellené­re, hogy ez a feltételezés minden alapot nélkülöz. Ami feltétlenül bizonyítható, arról a kő- és bronzkori régészeti leletek mesélnek a maguk néma sokszínűségé­vel, igazolva, hogy a város helyén már a prehistorikus időkben emberek laktak, de feljegyzett adataink még a rómaiak ittlétéről is meglehetősen szűkszavúak. Kivételt talán Marcus Aurélius, a legendás filozófus császár feljegyzései jelentenek. Esztergom igazán beszédes históriája a magyarok történetével kezdődik. Amit biztosan tudunk, hogy a honfoglalást követően Géza nagyfejedelem már itt tartózkodott legszívesebben, a város az ő országlása idején kezdett gyarapodni. Fia, Szent István is az itt épült castrumot és a hozzá tartozó területet tekintet­te székhelyének, innét alapította meg az európai Magyarországot a szomszéd nemzeteknek a magyarokéval vegyített műveltsége meghonosításával és a keresz­ténységnek a nép jövőjét és fennmara­dását biztosító diadalával. Ő maga Szent Adalbert által nyerte el a keresztséget szintén itt, Esztergomban. Nem véletlen, hogy az ország első templomát, a min­den egyházak közül a legkülönbet is itt emeltette és Adalbert prágai érsek nevé­re szenteltette. Így lett a tíz püspökség közül az érseki rangot kapott esztergomi az első, főpásztora pedig a mindenkori magyar egyház feje. Szégyene Magyar­ország történetének, hogy e nagymúltú királyi város és érseki székhely – éppen egyházi rangjának köszönhetően – a 20. század ateista-kommunista diktatúrájá­nak esztendeiben nem csupán méltóságát veszítette el, de még ősi nevétől is meg akarták fosztani. Reményünk szerint azonban az idő igazságot szolgáltat majd és az Istergranumból magyarrá lett Esz­tergom ismét Nagyboldogasszony ragyo­gó koronájává magasztosulva foglalhatja el az őt megillető helyét Magyarország városainak színes palettáján.