hídlap.net

Gábris József halálával újabb súlyos csapás érte Esztergom szellemi életét. Olyan ember távozott közülünk, aki mélyen átélte és átérezte a magyar nemzet sorskérdéseit, aki hiteles tanúja volt a II. világháború utáni magyar történelem viszontagságainak és saját életútja révén tudott közösséget vállalni a küszködő kisemberek megpróbáltatásaival.
Szőgyénben született 1928. március 4-én. Özvegy édesanyja négy gyermeket nevelt napszámos munkából. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd 1940-ben az esztergomi bencés gimnázium diákja lett. Innét egy év után - a kevesebb térítési díj reményében -, átkérte magát az észak-komáromi bencés gimnáziumba. 1944-től azonban a háborús események és a csehszlovák nemzetiségi politika lehetetlenné tették tanulmányai folytatását. Így visszatért Szőgyénbe, ahol két éven át mezőgazdasági munkásként dolgozott. 1946-ban illegálisan lépte át a magyar határt, hogy Esztergomban folytassa félbeszakadt középiskolai tanulmányait. Ám a bencés gimnázium csak az intézmény gazdaságában alkalmazta őt, teljes ellátás és némi zsebpénz ellenében. 1947-ben felvételt nyert az esztergomi Vak Bottyán Népi Kollégiumba és a Szent Imre Reálgimnáziumban folytathatta tanulmányait. 1949-ben - a népi kollégiumok megszüntetésekor - átiratkozott a tanítóképző (akkori nevén pedagógiai gimnázium) harmadik osztályába és az internátus lakója lett. 1951-ben tette le az érettségi vizsgát. A Budapesti Tanárképző Főiskolán kezdte meg, majd a szegedi tudományegyetem bölcsészkarának magyar-történelem szakán fejezte be felsőfokú tanulmányait. Itt doktorált le és ezután egy ideig az egyetem bölcsészkarának tanulmányi osztályát vezette, majd 1959-ben az Esztergomi Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatóhelyettesévé nevezték ki. Egy év múlva felkérték a szarvasi gimnázium igazgatására, ahonnét csak 1971-ben tért vissza az esztergomi tanítóképzőbe. Itt főiskolai tanári státuszban másfél évtizeden át töltötte be az egyik főigazgató-helyettesi posztot. 1992-ben vonult nyugalomba.

1971 és 1990 között szerkesztette a főiskola tudományos közleményeinek 27 kötetét, valamint a Főiskolai Kiskönyvtár címen megjelenő kiadványsorozat 15 kötetét. Döntő szerepet játszott az esztergomi tanítóképzés 150 éves jubileumának megszervezésében és programjának dokumentálásában. Kezdeményezője volt a szlovák nemzetiségi tanítóképzés megindításának, országos koordinátora volt a hátrányos helyzetű fiatalok felvételi vizsgára történő felkészítésének, és irányította Komárom, Nógrád és Pest megye tanítóinak továbbképzését is. Aktív szervezője és haláláig irányítója volt az Esztergomi Tanító-és Óvóképzős Öregdiákok Egyesületének. Feldolgozta Majer István népművelői munkásságát és megírta az esztergomi nevelőképzés történetét. Elkészítette szülőfaluja történeti monográfiáját és társszerzője volt a Szőgyén vallási hagyományait és létesítményeit bemutató kötetnek is. Szerette volna megírni a szőgyéni iskola általa javasolt reménybeli névadójának Csongrády Lajosnak az életútját feldolgozó kötetet és tervezte az esztergomi tanítóképzés jeles tanáregyéniségeit és híressé vált diákjait bemutató kiadványsorozat elindítását is. Ám ezeknek a szép terveknek a megvalósítása már másokra marad. Másokra marad, ha vannak még és lesznek még mások, akik a Gábris Józseféhez hasonló munkabírással, hittel és elkötelezettséggel tudnak és akarnak munkálkodni nemzeti értékeink feltárásán és megmentésén.