hídlap.net

- György: Azt gondolom, hogy az ikrek között egészen különleges kapcso­lat fedezhető fel. Ez annyit jelent, hogy a mindennapi élet számtalan területén sokkal intenzívebben éltük meg a gyer­mekkor élményeit, mintha nem ikrek let­tünk volna. Ez megmutatkozott például a tanulmányokban is. Ez akár „rémtör­ténetnek” tűnő események szintjén is előfordult, volt rá példa, hogy egymás helyett vizsgáztunk anélkül, hogy ezt bárki észrevette volna. Jóska úgy tudott átmenni a villamosmérnöki kar nappali tagozatára, hogy oroszból a különbözeti vizsgát én tettem le helyette. Tíz-egyné­hány év múltán egyszer összefutottam a vizsgáztató tanárral. Elmeséltem neki a történetet, ő csak mosolygott rajta.
- Az érettségi vizsga után mindket­ten műszaki pályán tanultatok tovább. Ebben is szerepe volt az iker létnek, vagy egyszerű­en adta magát a dolog?
-József: Igazából adta magát. Túl sok lehetőségünk egyébként nem volt más irány­ba tájékozódni, hiszen mindket­tőnk esetében óriási hátrányt jelentett a szár­mazás, a szüleink ugyanis kereske­dő emberek voltak és ezt a „maszek” létet nem szívesen nézték akkoriban pártvonalon. Ez már korábban is jelentkezett, hogy a testvéremet közép­iskolába csak a ferencesekhez vették fel, hiába volt jeles tanuló. Míg én Budapest­re jelentkeztem a Kandó Kálmán Műszaki Technikumba, ahol valahogy el tudtam tusolni a származásomat, így jutottam be. Jellemző az iskola színvonalára, hogy felvételi vizsgát kellett tenni, a felvételi arány pedig tíz az egyhez volt, tehát száz jelentkezőből tízet vettek fel.



- Ezután következett az egyetem, mindkettőtöknek műszaki irányba. Téged Gyuri, messze sodort azután az élet, egészen az egyetemi katedráig.
- Ennek egyszerű oka volt. Amint már említettem itt érettségiztem Esztergom­ban a ferenceseknél és elmondhatom, hogy az iskola szellemiségének sokat köszönhetek. A barátoknál nem első­sorban a tanulmányi versenyeken elért eredmények számítottak, sokkal inkább az, hogy adjon valamely tisztességes világképet, az életünk részévé tegye a munka szeretetét, egyáltalán tartást adjon a felnőtt léthez. És természetesen kitartást. Szükség is volt rá, mert hiába írtam meg a felvételi vizsgadolgozata­imat maximális pontszámmal, rendre elutasítottak. Háromszor kellett felvé­teliznem, mire végre 1962-ben felvettek a miskolci egyetemre. De furcsa dolgo­kat produkál az élet. Az a rektor írta alá az elutasításomat, aki később kinézett magának és meghívott a saját tanszékére tanársegédnek.
-Jóska?
- Az egyetem elvégzése után hosszú évekig egy kutatóintézetben dolgoztam és mellette óraadó egyetemi tanársegéd vol­tam, majd az akkori Bánki Donát Műszaki Főiskolán tanítottam. Maga az intézet a Villamos Energetikai Kutató Intézet egy igen jó munkahely volt. Példaként említe­ném meg, hogy az első 8 bites mikropro­cesszorok alkalmazásában élen jártunk. A fő feladatunk a hazai villamos energia elosztó hálózati rendszer számítógépes felügyeletének a fejlesztése volt. A 70-es években – nyugodtan mondhatom –, hogy világszínvonalon is komoly telje­sítmény volt az, amit produkáltunk.
- Eljutottunk oda, hogy számítógép. Mérnökként mind a ketten már akkor foglalkozni kezdtettek vele, amikor az még közel sem forgott úgy közkézen, mint napjainkban, sőt nyugodtan mondha­tom, hogy unikum számba ment.
- György: A mérnöki munka alapvetően megváltozott az elmúlt ötven esztendő­ben, a logarlécet egyszerűen felváltotta