hídlap.net

– Esztergom és a katolikus egyház kapcsola­ta egyfelől – mondhatni – egy a város törté­nelméből fakadó „szükségszerű” viszony. De hogy nem pusztán az, hanem jóval gazda­gabb, mélyebb és árnyaltabb, már csak en­nek a viszonynak az alakulása is mutatja: a múltban komoly gondok jellemezték. De az utóbbi évtizedben, meggyőződésem, hogy ideális, harmonikus az együttműködés.

– Ön szerint az életnek melyek azok a területei, amelyeken példamutató koope­ráció, összefogás alakult ki?
– Meglátásom szerint ahol az egyéb­ként kiegyensúlyozott városi-egyházi együttműködés különösen hatékony és gyümölcsöző, például a közoktatás terü­lete. Ezen belül is, amelyik területen Esz­tergom javára jól együtt tud szolgálni a városvezetés és az egyház, az egyházi is­kolák ügye. S ha már az oktatást említet­tem: úgyszintén a harmonikus együttmű­ködéssel írható le az esztergomi egyetemi oktatás dolga: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem – királyvárosi karai – számára a város a lehető legjobb, szinte már hi­hetetlenül kedvező feltételeket biztosít­ja. Illetőleg mondhatnám a keresztény ihletettségű kultúra közösen végzett tá­mogatását szintén, hogy csak néhány örömteli példát soroljak.

– Önnek egyébként mi a véleménye Meggyes Tamás polgármesternek azon elképzeléséről, hogy az itteni karok bőví­tésével úgymond a Pázmány „otthona” legyen Esztergom?
– Igaz, pontosan nem tudom, hogyan áll és alakul ez a folyamat, de annak erős realitását látom, és szükségesnek gondo­lom, hogy a Pázmány egyetem fizikailag is egyre inkább jelen legyen a városban. Úgy tudom, hogy ebben maximálisan el­tökélt a városvezetés, és a polgármes­ter, ez pedig azt jelenti, hogy az általam is ismert tervek biztosan megvalósulnak. Meggyes Tamást olyan embernek, polgár­mesternek ismertem meg, aki Esztergom javát szolgáló bármilyen ügyben nem is­mert korlátokat és lehetetlent, s a megva­lósítás érdekében mindenben, mindenki­vel együtt tudott működni.

– Azt hiszem, Esztergom jövője szem­pontjából az Ön által is mondott koope­ráció sorsdöntő.
– Úgy gondolom, a város számára az a jó, ha a megfelelő partnerekkel együtt­működve egyre fokozottabban képes ki­aknázni a történelmi adottságait. S az elhivatottságát.

Erő, szeretet, józanság
Dr. Kiss-Rigó László 1955. április 6-án született Budapesten. Gyermekkora egy részét Indiában töltötte. Két év sorka­tonai szolgálat után Esztergomban és Budapesten végezte teológiai tanul­mányait. 1981. június 14-én szentelték pappá Esztergomban, 1982-ben teo­lógiai doktorátust szerzett a budapes­ti Pázmány Péter Hittudományi Aka­démián. Szécsényben, majd a buda­pesti Haller téri templomban szolgált káplánként.
1983-tól 1985-ig a római Pápai Ma­gyar Intézet ösztöndíjasa volt, majd a Lateráni Egyetemen szerzett egyházjogi licenciátust.
1985-től az esztergomi Szent Anna Plébánia kápláni, 1997-től plébánosi szolgá­latát végezte. 1986-tól az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanáraként, 2003-tól főigazgatójaként dolgozott. 1991-től 2004-ig az Esztergom-Budapesti Főegyház­megye Katolikus Iskolai Főhatóságának igazgatója volt. 1998-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, mint tanár oktatta a hallgatókat.
II. János Pál pápa 1994-ben pápai káplán címmel tüntette ki.
2004. február 21-én szentelték püspökké Esztergomban. A Szeged-Csanádi Egy­házmegye megyéspüspöki (főpásztori) szolgálatát 2006. augusztus 26-tól látja el. A – Biblia újszövetségi fejezetének a Pál apostolnak Timóteushoz írt második le­veléből származó („…hiszen Isten nem a félénkség lelkét, hanem az erő, a szere­tet és a józanság lelkét adta nekünk”) – jelmondata: Erő, szeretet, józanság.
(Forrás: a Szeged-Csanádi Egyházmegye internetes oldala.)