hídlap.net

József 1727. január 30-án született Bécsben. Gimnáziumi tanulmányait Kőszegen végezte, majd egyházi pályára lépve Nagyszombatban hallgatott teológiát. 1751-ben szentelték pappá, abban az esztendőben, amikor apja nádor lett. Első szentmiséjét Csáky Miklós kalocsai érsek vezetése mellett mutatta be, aki rövidesen esztergomi érsek lett és az első perctől kezdve ragaszkodott a tehetséges fiatal klerikushoz. Hamarosan ki is nevezte esztergomi kanonoknak. Batthyány József rövid időn belül erkölcsi példakép lett, nem véletlen tehát, hogy az érsek megbízta a papságra készülő ifjak nevelésével. Amint Czékli Béla írja, érdemeinek köszönhetően a királyi és a pápai kegy 1759-ben az erdélyi püspökségre emelte. Fáradhatatlanul járta egyházmegyéjét, Kolozsvárott házat rendezett be a gyermekek nevelésére, Nagyszebenben a Mária Terézia által alapított árvaházban ötven árvát helyezett el saját költségén. Általában egész életében nagy gondot fordított az elesettekre, szegényekre, betegekre. 1760-ban nyerte el a kalocsai érseki címet, melyet tizenhat esztendeig töltött be. Esztendőről esztendőre bejárta egyházmegyéjét, rendezte a kanonokok anyagi helyzetét, jezsuitákat küldött a hívek közé, hogy tartsanak fenn missziókat. Húsz új plébániát alapított és általában szívügye volt a keresztény szellemű oktatás, el is rendelte az egész egyházmegyében a hittan tanítását, sőt maga is oktatta a hittanárokat. Az ifjúság nevelésére piaristákat telepített le Kalocsán. Mária Terézia sokszor kikérte az érsek tanácsát, különösen Barkóczy Ferenc érsek halála után, amikor mintegy tíz esztendeig üresen állott az esztergomi szék. Minden értékes könyvet és kéziratot gyűjtött és vásárolt, amely hazánkra vonatkozott. 1769 nyarán vásárolta meg Bél Mátyás kéziratos hagyatékát. Neve ismertté lett nem csak az országban és Bécsben, hanem Rómában is. Az esztergomi érseki széket 1776-ban foglalta el. VI. Pius pápa két esztendő múlva bíborossá kreálta. A pápa rendhagyó módon személyesen adta át neki a bíborosi kalapot. Energiájának, erejének jelentős részét a hívek lelkipásztori vezetésére fordította. Vagyonából bőven adott ott, ahol szükség volt rá és nemcsak a katolikus szegényeket támogatta bőkezűen. A felekezeti béke híve volt. Azt vallotta, hogy ugyanazt a keresztséget kapták a protestánsok is és ebben az értelemben ugyanazt a kegyelmet. A testvéri szeretettől vezérelt példaadást hirdette. Meggyőződése szerint a katolikusokban soha nem lehet a másvallásúakkal szemben gyűlölet, nem helyeselhetik vagy támogathatják az üldözéseket. Sokat törődött a betegekkel, kórházakat alapított rábízva a betegeket a kármelitákra és a Szent Erzsébet rendjében élő apácákra. Díszrendet alapított az öreg és beteg papoknak, 1777-ben Mária Terézia az ő kérésére adta ki azt a díszjelvényt, amelyen Szent István királynak és Szent Adalbertnek a képe látható. II. József trónraléptével hamarosan összeütközésbe került a „kalapos királlyal”, hiszen az uralkodó köztudomásúan számos szerzetes rendet föloszlatott és általában erőteljesen megnyirbálta az egyház jogait. Beadványokkal tiltakozott a császár rendeletei ellen. VI. Pius pápa is megkísérelte, hogy személyesen intse mérsékletre II. Józsefet – kevés sikerrel –, noha a császár és a pápa között maga az esztergomi érsek közvetített. 1783-ban tiltakozó iratot készített II. József intézkedéseivel szemben, melyet latin, olasz, francia és német nyelven kinyomtatott Rómában. Mindeközben Pozsonyban érseki palotát építtetett. Itt helyezte el híres könyvtárát, a Mindenes Gyűjteményt, amely Pray György szerint méltó alapja lehetett volna egy nemzeti könyvtár felállításának. Gyűjteménye később az Akadémia könyvtárába került. Épp a II. Józseffel való folyamatos konfrontálódás akadályozta meg nagy tervének végrehajtásában jelesül, hogy az esztergomi érsekséget Nagyszombatból visszahozza Szent István városába. A császár „elnémetesítő” szándéka ellen úgy tiltakozott, hogy kizárólag magyar nyelven volt hajlandó beszélni és prédikálni. II. József halála után Alkotmányvisszaállító (II.) Lipótot is magyar nyelven köszöntötte, koronázásának pedig feltételéül szabta az ország alkotmányának helyreállítását, amelyre Lipót meg is esküdött. Az érsek végül Pozsonyban halt meg 1799. október 23-án, és ott is temették el.