hídlap.net

A különféle szerves anyagok bomlása útján keletkező komposzt egy kevert trágya, amely a termőföldek, konyhakertek, és virágágyások talajának tápanyagtartalmát biztosítja. Ha a ház körül vagy a víkendtelken saját komposztálót hozunk létre, újrahasznosíthatjuk konyhai és kerti hulladékaink egy részét, és nem kell költenünk trágyára sem. Hazánkban ma minden egyes állampolgárra átlagosan háromszáz kilogramm hulladék jut évente, melynek mintegy harminc százaléka komposztálható szerves anyag. Ezek feldolgozá-sával a szerves eredetű hulladékokban lévő hasznos anyagok visszajuttathatók a talajba, javítva ezzel annak minőségét. A komposztban lévő humuszanyagokban a tápanyagok olyan formában vannak jelen, hogy azt a növények könnyen fel tudják venni, így javul a talaj szerkezete, ami segíti a levegőzését. A komposzt sötét színe segíti a talaj felmelegedését, vízmegkötő képessége pedig javítja a vízháztartását, összességében tehát nő a biológiai aktivitása.

Komposztálásra fel!

A házi komposztálás megkezdéséhez speciális tartályra vagy keretre van szükség, amit saját kezűleg is elkészíthetünk fából vagy téglából. A konyhai és egyéb zöldhulladék gyűjtéséhez szerezzünk be egy megfelelő nagyságú tárolóedényt, lehetőleg fedővel, amit nyáron naponta, télen hetente ajánlott a komposztálóba üríteni, illetve kellenek még kerti szerszámok, ásó, lapát, villa a forgatáshoz. A komposztáló aljára tegyünk valamilyen durva anyagot, például faaprítékot, hogy a levegőzést alulról biztosítsuk. Erre tanácsos egy réteg kész komposztot tenni, mivel ettől gyorsabban beindul a folyamat, de ha kimarad, az sem baj. Ennek a tetejére rétegezzük a konyhából és a kertből kikerült különböző fajtájú, a gyorsabb lebomlás érdekében öt centiméteresnél kisebb darabokra aprított szerves hulladékokat: zöldebb, nedvesebb, nitrogénben gazdagabb hulladékra fásabb, szárazabb, tehát szénben gazdagabb anyagokat rétegezzünk. A rétegek közé lehet különfé¬le adalékanyagokat, földet, kőzetlisztet, szilikátásványokat tenni, hiszen ezek javítják a komposzt minőségét, és megkötik az esetleges helytelen kezelés miatt keletkező kellemetlen szagú gázokat is. Savanyú talajoknál jó talajjavító a mészkő, a márga és a dolomit őrölt formában, szikes talajoknál viszont gipszet használhatunk, mivel ezek semlegesítik a lúgosságot. A komposztáláshoz nincs szükség különleges serkentő anyagra, mivel földdel, illetve nem teljesen érett komposzttal magától beindul a folyamat, fontos viszont a keverés és az átrakás. A bomlási folyamat első szakaszának végén, az ötödik-hatodik héten keverjük jól össze a komposzthalmot, majd ezt hat-nyolc hetente ismételjük. Az anyag állagát és a bomlás folyamatát rendszeresen ellenőrizni kell. A komposzt négy-hat hónapos „korában” már használható, ám ez a friss anyag ugyan gyorsan hat, de csak a talaj felszínén használható, például bogyósok, fák, cserjék, veteményesek őszi betakarásá¬ra. Az igazán jó az érett, 8-12 hónapos anyag, amely lassan hat, kiváló talajjavító tulajdonságokkal rendelkezik és földdel egyenletesen összekeverve fontos alapanyaga a cserepes- és balkonnövények, valamint a veteményesek földjének. Rostálás után valamennyi növénykultúra szá¬mára felhasználható.

Komposztálási útmutató

Ahhoz, hogy a komposztálás folyamata rendben menjen, gondoskodni kell a jó oxigénellátásról az ideális nedvességtartalom biztosításáról és a megfelelő szén-nitrogén arány beállításáról. Az első feltétel, azaz a jó oxigénellátás a komposztálás alapja. Ha a nyersanyag nem kap elegendő levegőt, akkor nemkívánatos baktériumok szaporodnak el benne, és az anyag kellemetlen szagú rothadó masszává válik. Fontos tehát a levegős tárolóhely kialakítása és a lazító anyagok, mint a szal¬ma és az ágnyesedék bekeverése. Az ideális nedvességtartalom megteremtésének feltétele, hogy a komposztáló árnyékos, jó vízelvezetésű helyre kerüljön, semmiképpen ne legyen gödörben. Ha a nedvesség kevés, akkor a mikroorganizmusok szaporodása megáll, a lebomlás nem indul be, vagy abbamarad. Ha viszont sok a víz, akkor az kiszorítja a részecskék közötti térből a levegőt, és nem lesz elegendő oxigén a rendszerben, a bomlás helyett rothadás kezdődik meg, amit a rossz szagok jeleznek. A nedvességtartalom megállapításának legegyszerűbb módja az úgynevezett marokpróba: vegyünk a kezünkbe egy maréknyi komposztot, ha összenyomva vizet tudunk kipréselni belőle, túl nedves, ha az anyag szárazon pereg, akkor túl száraz. Akkor ideális a nedvességtartalom, ha összenyomáskor gyengén összetapad az anyag. A komposzt tápanyagtartalma akkor megfelelő, ha a szén 25-30-szor több, mint a nitrogén. A mikroorganizmusok jó életműködéséhez szükséges arányt úgy biztosíthatjuk, ha minél többféle anyagot keverünk össze.

Problémamegoldó ABC

Ha a komposzt túl száraz, azaz leáll a korhadás, illetve szürke gombásodás indul meg, annak oka minden bizonnyal a saját felmelegedés, vagy az, hogy a száraz idő miatt sok víz párolgott el és a mikroorganizmusok tevékenysége leállt. Ilyen esetben célszerű az anyagot átrakni, átforgatni és benedvesíteni, esetleg friss, nedves anyagot hozzákeverni. Ha viszont a halom túl nedves, amire a kellemetlen rothadó szag és a barnás fekete szín utal, akkor is át kell rakni, és száraz anyagot, például fanyesedéket, szalmát, száraz levelet, illetve száraz komposztot kell belekeverni. A túlzott nedvesség oka lehet hosszú esőzés, vagy az, hogy túl sok szerkezetnélküli, nitrogénben gazdag anyag, fű, konyhai hulladék került a komposztba, és nem szellőzött megfelelően. Ha a korhadás elhúzódik, száraz az anyag, és az ászkák fészekszerűen jelennek meg, az azért lehet, mert túl sok a fás anyag a komposztban. Ilyenkor szintén át kell rakni a halmot, a nagyobb fadarabokat össze kell aprítani, és fűnyesedéket, konyhai hulladékot kell belekeverni.

Ha muslicák jelennek meg a komposztáló körül, az arra utal, hogy nedves, cukortartalmú hulladék van az anyag tetején. Ilyenkor ezeket egyszerűen bele kell keverni a halomba, levegőztetni kell, és ajánlott kerti földdel lefedni a komposztot. Mi kerülhet a komposztálóba és mi nem? A konyhában és a háztartásban keletkező hulladékok közül komposztálhatók a zöldség- és gyümölcshulladékok, a tojáshéj, a kávézacc és a teafű, hervadt virágok, szobanövények elszáradt levelei, virágföld, köbméterenként legfeljebb 2-3 kilogramm fahamu, növényevő kisállatok ürüléke a forgácsalommal együtt, kevés toll, szőr, papír (selyempapír, papír zsebkendő, tojásdoboz), gyapjú, pamut, lenvászondarabok. Nem alkalmas viszont komposztálásra az ételmaradék, a hús, és a csont, jóllehet ezek lebomlanának, ám vonzzák a kóbor állatokat, rágcsálókat, és a legyeket, amelyek megfertőzhetik a komposzthalmot. Ne dobjunk a komposztálóba újságpapírt, fertőzött, beteg növényeket és húsevő állatok alól származó almot sem, szintén a fertőzésveszély miatt. A kerti hulladékok szinte válogatás nélkül bekerülhetnek a komposztba: levágott fű, kerti gyomok virágzás előtt, falevél, szalma, összeaprított ágak, gallyak, elszáradt, de egészséges növények, palánták, lehullott gyümölcsök, faforgács és fűrészpor. Nem tanácsos viszont nagy forgalmú utak melletti növényi hulladékokat komposztálni a beléjük került nehézfémek és veszélyes anyagok miatt. Hasonló okok miatt nem kerülhet a szerves anyagok közé festék-, lakk- és zsírmaradék, elem, akkumulátor, porszívózsák sem, és kerülendők az egyéb, nem lebomló dol¬gok, műanyagok, üveg, cserép, fémek. (A cikk elkészítéséhez az esztergomi Környzetkultúra Egyesület és a Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata /KÖTHÁLÓ/ nyújtott segítséget.)

Az Esztergomi Köztisztasági Kft. a nyári időszakban, május elejétől szeptember végéig hétfőnként üzemelteti Zöldjáratát, amikor az ingatlantulajdonosok előzetes bejelenté¬se alapján ingyenesen elszállítják a komposztálható kerti lombot, avart és fűnyesedéket. A hulladék egy erre szakosodott hulladékkezelő-komposztáló telephelyre kerül.