hídlap.net

Kütyü. Progi. Új szavak, melyeket maguk a nyelvtannal foglalkozók sem utasítanak már egyértelműen a szlengbe, hiszen azok mindennapivá váltak. A számítógép és az internet fenekestül felforgatta világunkat. S bár minden bizonnyal azoknak van igazuk, akik szerint mondjuk harminc évvel ezelőtt, amikor nem létezett mobiltelefon és információs világháló, sokkal több, színesebb és főként mélyebb emberi kapcsolatok léteztek, az említett készülékek és információs rendszerek azonban mégsem egészen az „ördög találmányai". Az igazság - szokás szerint - ismét valahol középen lehet, vagyis minden technikai újdonság hasznossá válhat, ha megfelelő értékben és mértékben alkalmazzuk. A túlzások kora is a mai, tehát vigyáznunk kell, hiszen az is árulkodó adat, hogy ma Magyarországon több mobiltelefon van használatban, mint ahány ember él itt. A technokraták és a puritánok közötti viták jó pár éve tartanak, az egyik oldal többnyire azt hangsúlyozza, hogy időt, pénzt és fáradságot takaríthatunk meg egy-egy új készülék, számítógépes program vagy internetes oldal segítségével. A másik fél pedig azzal szokott érvelni, hogy az új technológiák valójában elidegenítik egymástól az embereket, az internetes kultúra pedig nemhogy gyarapítja, de egyenesen rombolja a civilizáció szellemi értékeit, a fiatalok és idősek ismereteit.

Semmiképpen sem szeretnénk a döntőbíró szerepét játszani, rovatunkkal viszont amellett tesszük le a garast, hogy ha homokba dugjuk a fejünket és elzárkózunk az új és forgalmazott találmányok, technikai fejlesztések, kütyük, valamint az internet adta lehetőségek elől, akkor jelentős hátrányba kerülhetünk. Az is elismerést nyert általunk, hogy például semmilyen sportolást vagy tudást nem pótol a számítógép előtt „szabadidős tevékenységként elkönyvelt foglalatosság" és, hogy a mobiltelefonok és más hasonló újszerű távközlési, kommunikációs rendszerek nem pótolhatják az emberek között évezredek óta működő hagyományos kapcsolati szálakat. Reményeink szerint a technika jó, ha jóra és nem túlzón használjuk. Így aztán vágjunk is bele az útmutatásba!

Transmitter: MP3-as zene az autórádióban

Új rovatunk első főszereplője a transmitter. Aki még nem találkozott magával a névvel, annak eláruljuk, hogy ezt a kütyüt azoknak az autósoknak találták fel, akik négykerekű kedvencük hajszolása mellett hatalmas zenefanatikusok. A transzmitter tulajdonképpen egy olyan egység, melyet a gépkocsi szivargyújtójára csatlakoztatva lehet működtetni. A készüléket olyanok használják inkább, akik a különböző rádiók kínálta műsor helyett a saját maguk által kiválasztott zenéket szeretnék útközben hallgatni. A transmitterrel egy MP3 lejátszó (ezt a kütyüt jövő héten mutatjuk be) segítségével lehet az autóban zeneszámokat hallgatni, a módosabb kivitelezésű darabokhoz távirányítót is adnak. A készülék előnyei közé tartozik, hogy olcsóbb, mint egy CD-lemez lejátszóval kombinált autórádió (a legolcsóbbak már 3-4000 forintért beszerezhetők) és a rácsatlakoztatott memóriatároló nagyságától (MP3 lejátszó, pendrive, iPod, stb.) függően sokkal több zenét vihetünk az útra, mintha azt CD-lemezen hurcolnánk magunkkal az autóban, ráadásul helyet is spórolhatunk. A transmitter további előnye, hogy azokban az autókban, ahol nincs úgynevezett USB-csatlakozó a műszerfalon, a szivargyújtót kihasználva (ami viszont csaknem minden autóban van) élhetünk a kis helyet elfoglaló zenelejátszók használatával. A kütyü hátránya, hogy rádiófrekvencián keresztül juttatja el a jelet a hangszórókba, a vételi minőséget pedig esetenként befolyásolhatják az útviszonyok. Az is hátránya, hogy pontosan a rádiófrekvencia használata miatt a gépkocsiban szükség van egy autórádióra, melyen be kell állítani a transmitter hullámhosszát. Ezzel együtt mégis egy hasznos és egyszerű találmány, amely egyre nagyobb teret hódít az autósok körében.