hídlap.net

Az 1944. december 26-án Esztergomnál visszavonuló német csapatok a stratégia szerint minden útvonalat elvágtak maguk mögött, hogy az oroszok ne tudják követni őket. Ennek megfelelően robbantották fel karácsony másnapjának hajnalán a Mária Valéria híd három elemét, mellyel nemcsak a szárazföldi egységek, de a Dunába került hatalmas vasszerkezeti roncsok miatt a vízi csapatok haladását is megakadályozták. Ekkor esett a háború áldozatául az Esztergom belvárosában található, a Lőrinc utcát és a Prímás-szigetet összekötő kishíd is, melynek újjáépítésére közel húsz évet kellett várni.

Hargitai Jenő világhálóra feltett tudományos és helytörténeti értékű dolgozatából tudtuk meg, hogy Esztergom vármegye versenytárgyalás alapján a budapesti illetőségű Cathry Szaléz és fiai céggel 1895. január 12-én kötött szerződést a Kis-Duna két partját összekötő híd megépítésére. Az akkori városvezetés úgy döntött, hogy az építmény a Lőrinc utca torkolatánál íveljen át a szigetre, illetve a hogy a híd mellett egy hídfeljáró is létesüljön. A részletterveket és jóváhagyásra beterjeszteni. A terveket, melyet a kivitelezőnek kellett elkészítenie, az alispán 1895. január 26-án hagyta jóvá, a szándék komolyságát pedig jól jelezte, hogy a közel 53 méter hosszú híd ugyanez év szeptember 18-án már a próbaterhelésen is átesett. Az építés költsége a mai árakhoz képest teljesen más léptékű volt, akkor ez a szerkezet valamivel több, mint egyszázezer pengő került. Hargitay dolgozatában még a műszaki megoldások részletezésére is kitér, innen tudjuk, hogy az átkelőt akkor meglehetősen modernnek számító, pneumatikus technikával építették, már ami a pillérek 12 méter mélyen lévő alapjainak vasbeton munkálataira vonatkozott. A korabeli fényképeken látható íves híd több, mint 6 méter magas volt, és a ma embere számára szinte hihetetlen, hogy a hídpályán fa pallózat, azon impregnált fakocka burkolat volt, a gyalogosok számára pedig 6 centiméter vastag tölgyfapallókat raktak le. A hídszerkezet mellett, az árvízvédelem is ekkor vált fontossá ezen a dunai szakaszon, ezért az építkezéssel párhuzamosan a töltésrézsűt két méter magasan terméskővel burkolták a kivitelezők, hogy árvíz esetén a feltöltést kimosás ellen megvédjék.

A német alakulatok által felrobbantott híd alépítményei ugyan aránylag kisebb sérülést szenvedtek, de a közlekedő rész teljesen tönkrement. Három év múlva egy 10 tonna terhelésű ideiglenes hidat építettek ide, mely a régi szerkezet újjáépítéséig volt látható. Az 1962-től 1964-ig újjáépített, Bottyán-hídnak elkeresztelt szerkezet a régi átkelő tengelyében épült a megmaradt alépítmények felhasználásával. A Bottyán hidat elődjénél némileg hosszabbra, 67 méter hosszúságúra tervezte Reviczky János. Az új híd (ugye emlékszünk még a régi híd költségére?) valamivel több, mint 5,4 millió forintba került akkor a városnak .

A legrégibb időkben a nagyobb folyókon, így a Dunán is csak révátkelők léteztek, ilyen szemjpontból Meghatározó jelentőségű volt Komárom és Esztergom, mint átkelőhely. Egy Tóth Ernő által írt korai hídtörténelemmel foglalkozik tanulmányból az derül ki, hogy városunk lakói méltán lehetnek egy újabb adalék miatt is büszkék, hiszen, mint kiderült valószínűleg hazánk legidősebb, lényegében eredeti formában álló hídja Esztergomban a 11. számú út alatt található. A Hévíz forráshoz épített értékes leletről film is készült. Esztergomban 1294-ből is van híradás a Budai és a Szent Pál kapuról és azok hídjáról. Ugyancsak e városban felvonóhidas kapu építéséről van tudomásunk a 14. századból, ezt Telegdi Csanád építtette. A török hódítás során már 1543-ban elfoglalták Esztergomot és Szinán pasa 1585-ben hajóhidat építtetett. Ez az építmény, mely az év nagyobb részében használható volt, közel 100 éven át jelentett kapcsolatot a Duna két partja között.

Cikkünk illusztrációit Molnár László órásmester gazdag képgyűjteményéből válogattuk.