hídlap.net

A város múltját és egykori lakóit meg­idéző építmények, emlékhelyek közül elsősorban a római katolikus templomot, az egykori zsinagógát, Bartusz György „regélő szikláját“ a városháza előtti park­ban, az 1683. évi párkányi csata emléké­re tavaly felavatott Sobieski-szobrot em­líthetjük. Néhány további épület, mint az egykori takarékpénztár (nemrégiben még a VÚB banknak adott helyet), a templom­mal szemben álló egykori járásbíróság, az ipartestület egykori székháza (ma nyug­díjas klub), a községi nagyvendéglő /ma galéria/, a Múzeum és Hídőr- ház (egy­kor a Frankl család lakhelye) szintén jeles idők tanúi. A Szent Imrének szentelt ko­rai barokk stílusban épített római katoli­kus plébániatemplom a 18. század elején épült Kollonich Lipót érseksége (1695-1707) alatt. Kertjében látható egy 1766-ból származó műemlék jellegű barokk kál­vária, amelyet az 1790-es években helyez­tek át ide eredeti helyéről, azaz a nánai úti elágazásnál lévő dombocskáról. A 19–20. század fordulójának gazda­sági fejlődését fémjelző gyárak közül ma már csupán a Tímár testvérek malmának modernizált változata üzemel a nánai úton. Renner Gáspár téglagyára, amely RG monogrammal bocsá­totta piacra termékeit, va­lamint Schrank Salamon ecetgyára eltűntek az idő sodrában - ezeket ma már csak hírből ismerjük. Az 1842-ben épült Frankl-féle keményítőgyárat pár éve lebontották. Helyén az­óta a tervezett pláza göd­re éktelenkedik hatalmas gaztenger által övezve. A város jellegzetes színfolt­ja volt az ún. keramit-út, amely Párkány központjából vezetett a vasútállomásig. Ennek „köveit” valamikor a múlt század hatvanas éveiben szedték fel – csak né­hány darab maradt mutatóban a városi múzeumban.

A város századfordulós fej­lődése kapcsán említést érdemel Rogrün Ede gyógyszerész, aki sokat tett Párkány fejlődéséért. Ő létesítette a város első postáját, és ő bábáskodott a Párkányi Takarékpénztár születésénél is. Hos­szú időn keresztül a Párkányi Önkéntes Tűzoltó Testület díszelnöke volt. Földi maradványai a párkányi régi temető ká­polnájában nyugszanak, amely a Rogrün család sírboltja. A zsidó temetőben találjuk Wertner Mór sírját, emléktábláját pedig a sétálóut­cában. Az egykori járási tisztiorvos közép­kori történelmünk jeles kutatója, genealó­giai művei ma is alapvető forrásmunkák. A kor jeles személyiségei közül még megemlíthető a párkányi születésű Se­bők (Sternfeld) Zsigmond, aki számos helyi vonatkozású elbeszélésével kötő­dik mind Párkányhoz, mind Esztergom­hoz. Mackó úrról, Dörmögő Dömötörről, Csutora Jancsiról szóló könyvei a magyar ifjúsági irodalom klasszikus alkotásai. E felsorolás értelemszerűen nem lehet teljes. A cikknek sem az a célja, hogy át­fogó képet nyújtson Párkány műemlé­keiről és jeles fiairól. Ezek pusztán kira­gadott tények annak érzékeltetése céljá­ból, hogy vannak megőrzött értékeink, ugyanakkor fájó veszteségeink is, ame­lyek szaporodhatnak, ha nem ápoljuk, ha kellőképpen nem vigyázunk rájuk. A város területén számos olyan érték van, amelynek fennmaradását veszély fenye­geti. Ilyen például a Gurgyalban találha­tó Krisztus-kereszt, vagy az 1850-ből származó kőkereszt a Garamkövesdre vezető út mentén. A város különböző pontjain elhelyezett szobrászati alkotá­sokról nem beszélve. Ide lehet sorolni az 1838. évi árvízre emlékeztető márvány­táblát is, amely néhány hétre „eltűnt” a Fő utca 57. számú ház faláról (egysze­rűen levakolták!). Ma már azonban újra megtekinthető. Egy közösség nemcsak a nyelvében él, hanem történelmi, kulturális, művészeti és építészeti hagyományaiban is. Őriz­zük meg értékeinket, hogy őseinktől ka­pott városunkban ne csupán bevásárló­központokat és sivár tömbházakat örö­kítsünk unokáinkra!